Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-624

624. országos ülés 1900. deczember ö-én, szerdán. 221 polgári bíróság nyert illetékességet.* Kolozsvári királyi tábla felemelte a büntetést hat hónapra, a Curia azonban, a fenforogni látszó enyhítő körülményekre való tekintettel, leszállította három hónapra. Már most, t. képviselőház, ezek a csendőri kínzások a régi kormány ós régi közigazgatás nagy foltját és fekély ét képezték. Joggal hihettük, hogy a kormány és különösen a t. belügyminiszter úr egyéb fontos teendői mellet talán mégis talál majd időt e fekély kiirtására. Mikor a múlt költségvetési vita alkalmával tudomást nyertem arról, hogy a t. kormány az új bűnvádi perrendtartással kapcsolatban új csendőrségi szabályzatot dolgozott ki, és ennek azon részeit, melyek erős megtorlást helyeztek kilátásba és erős ellenőrzést statuáltak itt a házban, megdicsértem, és magam kértem, hogy ezen szabályzat minden irányban és teljes mértékben alkalmaztassék. És mit látunk? (Halljuk! Halljuk!) Kénytelen vagyok ón is néhány, a jelen kormányzat alatt előfordult igen súlyos csendőrségi kinzási esettel kiegészíteni azokat, a miket itt Molnár János t. képviselőtársain előadott. (Hulljuk! Halljuk!) Erdőkövesden azért kínoztak meg egy embert, mert most már nem arról beszélünk, hogy miért helyeztek valakit vád alá és miért Ítéltek el valakit, hanem a mostani sajnos magyarországi viszonyoknak megfelelően arról kell beszélni, hogy ezért, vagy azért a cselekményért miért alkalmazták az évek óta rendszeresen űzött és eddig meg nem szüntetett tortúrát, — mondom, — Hevesmegyében azért alkalmaztak tortúrát, mert azzal gyanúsították az illetőt, hogy bizon3<os szocziális tartalmú könyveket, röpiratokat hozott magával. A tudósítás, melyet az a bizonyos Nagy János elvtársaihoz intézett, a következőképen szól: »Tudósltom azon sorsomról, a mi reám következett. Mikor a kongresszusról hazajöttem, folyó hó 5-ón, a mi röpiratokat hoztam, mind el akarták a csendőrök kobozni, ele nálam nem találtak csak egy darab piros czédulát, egy elvtársamnál egy röpiratot és két újságot. Emiatt minden nap jöttek a csendőrök kutatni, " de nem találtak semmit, és azután, folyó 7-én, a hogy mentem munkába, vittem magammal hat darab röpiratot és ezekből egyiket odaadtam egy ismerős munkásbarátomnak, és ezt bejelentették a bányatelepi bírónak.* Ez a bánya pedig a vasgyári üzemhez tartozik, — azután elmondja, hogy — »megjelent két csendőr a lakásomon és ottan mindent összehánytak, de nem találtak semmit. Ekkor engem letartóztattak és bezártak a börtönbe és innen 13-án este kísértek haza.* Tehát sajtótermékekórt, nyomtatványokért, melyekre nézve, hogy a Curia hogy határozott, majd később felfogom olvasni. •— *Még annyi időt is alig engedtek meg, míg legalább is tiszta ruhát veszek magamra. Az ózdi főbíró azt az ítéletet tette felettem, hogy a gyárból kitiltottak és semmiesetre ide jönni, vagy erre járnom egyáltalában nem szabad. Az ítélet után felolvasták előttem, hogy ért* sem meg. így- megkezdték velem a tolonczozást 3 órakor délután és 11 órára értünk haza. Idehaza alig hogy lefekszem, ismét jött két csendőr. A községházánál megvertek és megvasaltak. Éjféli két órakor megvasaltak ós így kisérték a pótervásári laktanyába ós itt felképeltek, megrugdostak. így voltam kilencz óráig megvasalva. 14-én délután két órakor kisértek a pátervásári főbiró elé, innen ismét az albiróhoz.« Hevesmegyében történt valami, ez is igen érdekes, (Halljuk! Halljuk!) és a munkások lapja hozott erről egy közleményt. Ez a közlemény hajmeresztő adatokat szolgáltatván a csendőrök eljárásáról, a királyi ügyészség ezen közlemény miatt megindította az eljárást. Már most mi történt? Miután lefoglalták a lapot és a bűnvádi eljárás megindíttatott, rövid időre rá az ügyészség a vadat visszavonta és elejtette, mert meggyőződést szerzett arról, hogy ezen ügyben a lap teljesen igazat mondott és így aa esküdtszék előtt nem prosperálhat. Irta pedig ez a közlemény a következőt: (Halljuk! Halljuk!) »A Heves vármegyei csendőruralomnak egy rettenetes eredménye volt a múlt héten, saját szemünk előtt. Penyáskó és Kiss József elvtársaink — figyelmeztetem a t. házat, hogy mikor előbb a gyülekezési jogról beszéltem, ott ez a Penvaskó előfordul, mint gyűlés-bejelentő — feljöttek Pestre, hogy itt megmutassák a csendőrök vad tetteinek következményeit. Mindkét elvtárs areza és teste tele van a legborzasztóbb sebekkel, melyeknek gyógyulása heteket, sőt hónapokat vehet igénybe. Olombottal és karddal mentek neki a hevesmegyei csend hivatott őrei elvtársainknak s ütötték-verték őket, míg csak bele nem fáradtak. S tették mindezt egy jegyző segítségével, a ki, hogy megkönnyítse a csendőrök munkáját, teljesen átengedte hivatalos helyiségét e czólra. Elvtársaink meg akartak menekülni, de ekkor a jegyző írnoka is oda jött és segített a csendőröknek elvtársainkat visszahurczolni, a hol azután addig ütötték őket, mig össze nem estek. Azután felrázták őket, a vért le kellett mosniok magukról és így vitték a pétervásári járásbiróhoz. Mikor elv-