Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-623

fí'2'i. országos üWs 1900, deczemlber 3-án, hétfőn. 199 mert nekem lehetett legkevesebb alkalmam, hogy az előbbi generácziót megítéljem. De épen ezért, ós inert itt ülök, valahányszor hallom e szép beszédeket, valahányszor hallom, hogy nemzeti szervezetünket ki kell fejleszteni, államunkat tovább kell alkotni, mindannyiszor megijedek azért, mert azt látom, hogy tovább akarjuk fejleszteni szervezetünket — és tovább is kell fejlesztenünk — akkor, mikor annak hátgerinczóben, a hivatalnoki karban nagy betegség lakozik; tovább akarjuk építem — és tovább is kell építenünk — ezt az épületet akkor, mikor annak imstergerendájában perczfől perezre halljuk az őrlő szú kopogását. (Ügy van! Úgy van! Tetszés.) Molnár Jenő: Mi az a mestergerenda? Hegedüs Lóránt .* A hivatalnoki kar ! (Helyeslés.) Ezek után, t. ház, ha még van idő, az egyenes adók reformjáról kívánok szólani. '(Sálijuk! Halljuk!) Molnár János t. képviselő úr rövid úton felszólította a pénzügyminisztert, hogy szállítsa le az adót. (Derültség.) Erre valóban nem lehet mást felelni, mint azt, hogy olyan finánez virtuóz még nem született meg, a ki fájdalom nélkül húzta volna ki az emberek zsebéből a pénzt, s olyan adót még nem találtak ki, a melyről a polgárok azt mondták volna: Jaj de szép, hadd fizessünk még egy kicsivel többet! A kérdés lényege az, -hogyan lehetne a kétszáz millió koronára rugó terhet, melyet meg kell fizetnünk, más vállakra tolni úgy, hogy azt a szegények legkevésbbé érezzék. Méltóztassanak megengedni, hogy felhívjam figyelmüket Széll Kálmán pénzügyminiszternek 1875. áprilisában tartott beszédeire, . . . SzéU Kálmán miniszterelnök: Régen volt már, bizony nagyon kár! Hegedüs Lóránt: . . . melyekben érdekes adatokat szolgáltatott arra, hogyan kell az adóreformot megcsinálni. Szerintem, ha abból indulunk ki, hogy mindenkinek az adóját elengedjük, sohasem csinálunk adóreformot, legkevésbbé azon a módon, a mint Juriss képviselő úr felpanaszolta, hogy a szegény nagy, közép- és kisbirtokosokon egyaránt segítve legyen. Egyetlenegy pont van, a hol adórendszerünk hibás, a hol annyira fáj az ideg, hogy mint a fogorvosnál, mihelyt megérintik, rögtön fájdalmat okoz, s ez a következő: tudniillik, Magyarországon legrosszabb dolguk nem azoknak van, a kik napszámból élnek, de azoknak sem, kik már vagyonosok, hanem a legrosszabb sorjuk azoknak van, kik meg akarják kezdeni a vagyonosodást. Adórendszerünk olyan, hogy azok gt'városok, azok az egyének, a melyek a-szegénységből fel akarnak cseperedni, nem tehetik, mert rájuk üt az állami gépezet. Ennélfogva a földadó reambulácziójáról, a mely ezen részben segíteni fog, nem beszélve, nagyon kívánatosnak tartom azt, a mit Buzáth Ferencz t. képviselő úr helytelennek tartott, hogy a házadó azon városokra nézve, a melyeknek felcseperedése meg van akasztva az által, hogy kisebb helyek is. például Gönyő, - - de magam is említhetnék egy engem igen érdeklő ilyen várost — házbóradót fizetnek, a nagyobb helyek pedig, mint például Szeged ós Debreczen házosztályadót, hogy ez megszüntettessék, és az a reform, hogy a házosztályadó közelebb vitessék a házbóradóhoz, megvalósítta.ssék. (Tetszés) — De a főkülömbsóget ón kereseti adóinkban látom. Másodosztályú kereseti adónkat azonnal megreformálni szerintem nem lehet, akárhogy

7 próbáljuk, ott más, mint fokozatos és lassú eltörlés nem segit, én tehát azt ajánlom a t. háznak, hogy ha, — a mi úgy is szükséges ezen adóreformnál, — a közönségben nagy bizalmat akarunk nevelni a reform iránt, a mikor a reform megkezdődik, kontingentálfassék az összes egyenes adók összege, például a mai 200 millió koronányi összegben, és mondassók ki az, hogy azon összeg, a mely ezen adón felül bejő, a, másodosztálvú kereseti adó eltörlésére fordíttatik. (Tetszés és helyeslés.) Igazságtalan dolognak tartom ezen adót. mert mig a többi adónemet valamel}- kereseti ág után fizetik az emberek, ezt azért fizetik, mert már más adót fizetnek. Egyébb drasztikus példát nem hozok fel, mint azon esetet," a mely kezeim között volt s a mely a következő: (Halljuk! Halljuk!) egy földmívesre kivetettek 2 krajezár földadót, és ennek megfelelőleg még egy félkrajczár jövedelmi pótadót; a földje megért 50 krajezárt. Miután ez másodosztályú kereseti adó alá esik, mert mindenki, a ki földadót fizet, köteles 2 forint kereseti adót fizetni, kiróttak reá 2 forint kereseti adót, a családtagok adójában ugyanannyit és községi pótadóban ugyanannyit, vagyis ez az ember, a ki 2 krajezár alapadót fizetett, 6 forint adóval rovatott meg akkor, mikor földje 50 krajezárt ért meg. (Mozgéis.) Most már ne tessék azt gondolni, hogy valami szörnyűség következett, mert a finánez sem olyan zöld, mint a minőnek festik. (Derültség.) Az következett be, hogy miután az adó behajtható nem volt, — miután az állam se tud beszedni 6 forintot 2 krajczárból, az adó elengedtetett, de az a papiros, a mely elfogyott, sokkal több értékű volt a 2 krajczárnál s az a munka, a mely igénybe vétetett, sokkal több volt. hat forintnál. (Ügy tan! Élénk tetszés és derültség a jobboldalon,) A kereseti adók közül még csak kettőről fogok beszélni, mert az idő