Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-623

200 (i28. országos ülés 1900. deczentfrer 8-án, hétfőn. nagyon előrehaladt. (Halljuk! Halljuk!) Szerintem az I. osztályú kereseti adóban a főbaj az, hogy itt is ofyanokra vetjük ki az adót, a kik egyáltalában nem adóképesek. Példának okáért I. osztályú kereseti adóban 1895-ben kivetettek az önmagukért szavatolókra Budapesten 1,255.000 forintot; ebből bejött mintegy 28.000 forint és nem jött be1,245.000 forint. Igaz, hogy a pénzügyminiszter úr közbelépett, és némelyeket kivettek az adóból, de javulást nem látok a százalékban, mert 1897ben kivetettek 350.000 forintot, és lefizettetett 30.000 forint. Azt hiszem, hogy ez a 30.000 forint nem éri meg azt a költséget, a mennyit az I. osztályú kereseti adó kivetési apparátusa megkívánt. (Tetszés jobbfelöl.) Azt hiszem, hogyha az adózóknak ezen kategóriáját tudniillik az önmagukért szavatoló munkások kategóriáját kihagyjuk az adókból, ott leszünk a hol előbb voltmik, az adó nem jön ugyan be, de legalább nem kell fizetnünk azokat,, a kik kivetették. Az I. osztályú kereseti adó külömben némely más humoros körülményeket mutat, mert a nyáron például a vidéken beszéltem egy nagyiparosunkkal, a ki miután több irányban kérdezősködtem tőle, több izben e kifejezést használta : >>Bei uns in Deutschlanch-. (Derültség.) Kérdeztem, hogy miért mondja ezt, mert tudtommal már régen ott hagyta Poroszországot ós Erdélyben telepedett meg. Érre azt mondta, hogy folyamodott az állampolgárságért, 10 óv óta itt is lakik, de állampolgárságot még nem kap, mert állami adót még nem fizet, és adórendszerünk következtében még nem is fizethet (Derültség.) hozzátette azonban, hogy most már reméli, hogy bejuthat az állampolgárok közé, mert két cselédet fogadott föl, s ezek után fizeti a,z I. osztályú kereseti adót. (Nagy derültség és tetszés.) A III-ad osztályú kereseti adó, t. ház, az egyetlen pont, a melyben a pénzügyminiszter úr adóreformjától eltérek. Szerintem ezen adó kérdése kontingentálva meg nem oldható ; szerintem a kontingentálás minden adóra, alkalmas, csak a Ill-ad osztályú kereseti adóra nem. Itt arra vagyok bátor figyelmeztetni, hogy Széll Kálmán miniszterelnök úr 1875. április hó 9-én tartott fontos beszédjében azt mondotta, hogy a fővárosi kisiparosokat azért akarja fix tótelek alá helyezni, mert így az adó reájuk nézve is igazságos. Én is azt hiszem, hogy az egész III. oszt. kereseti adót fix tételek alapjára kell helyezni. Mintaképül venném, a mit Steinbach annak idején Ausztriában kontemplált. Hozzá akarom tenni ehhez azt is, hogy a főgondot mindezeknél ón arra helyezném, a mit Széll Kálmán pénzügyminiszter úr 1875. április hó 10-én tartott beszédében ekkép fejezett ki: (Malijuk! Halljuk!) Mi egy circulus viciosusban vagyunk; addig, míg az adóerkölcs nem jobb, adóinkat le nem szállíthatjuk, addig pedig, a mig ilyen magas adókulcs van, az adóerkölcs nem javul. (Ugy van! Tetszés a jobboldalon.) Ez igaz volt akkor, ós igaz most is és azon kormány alatt, a melynek tagja ós feje az, a ki 1875-ben mint pénzügyminiszter, ezt mondotta, azt hiszem, azon remónynyel fordulhatunk hozzá, hogy bármily szűk keretekben is, de meg fog az adóreform valősíttatni. Az idő nagyon előrehaladt, t. ház, de ígéretet tettem, a melyet beváltanom kötelességem. (Halljuk! Halljuk!) Állítottam és állítom, hogy ha adórendszerünket megváltoztattuk, választási rendszerünket is meg kell változtatni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalo ) T. ház! Az általános jövedelmi pótadő eltörlésével be fogjuk hozni az egységes jövedelmi adót, akkor két dolgot érünk el, az egyik az, hogy a hepe-hupás aránytalanság az adórendszerünkben, a mely vidékenként nagyon sértő, eltűnik, másfelől pedig akkor pontos táblázatunk lesz arra nézve, hogy kik tartoznak adóczenzus alá. Széll Kálmán miniszterelnök úr azt mondotta egészen helyesen, hogy a választási reformnál sötétbe ugrani nem lehet, de az adóreform adólajstromávaí meg lesz adva az alap és így itt sötétbe ugrás nem kell. Miden igazságnak az a jó oldala megvan, hogy nemcsak meg lehet csinálni, hanem muszáj is megcsinálni. így van ez az adóreformnak a választási reformnak való szükségszerű kapcsolatával is. Mi fog történni, ha behozzuk ezen adóreformot, akár úgy, a mint a pénzügyminiszter tervezi, akár más alakban? Akkor a kis exisztencziák az adó alól kiszabadulnak, ón itt megjegyzem, hogy a 300 forintot s létminimumot nagyon magasnak tartom. Egy csomó ember kiszabadiil ezen adó alól, a kik eddig alatta voltak, egy csomó ember pedig, a kik eddig öt-tíz forintot fizettek, sokkal kevesebbet fognak fizetni. Tehát az fog előállani, hogy a választási czenzust nem fogják elérni az adóreform után olyanok, a kik azt elérték ós ígj5- kénytelenek leszünk akár akarjuk, akár nem, valamely módon ezeknek a jogfosztását ellensúlyozni és őket a választási jog megváltoztatásával kárpótolni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy elmondjam, a mit még mondani akarok, talán még eltart tíz perczig. (Halljuk! Halljuk!) Elmondom ép most, midőn a választások előtt állunk, mert nem szeretném, ha azt hinnék, hogy félek a választás előtt a választási reformról beszélni. Fogalmam sincs arról, hogy az a mit I elmondandó vagyok, milyen ellenvetéssel fog