Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-623

198 023. országos ülés löOO. űeczeuiber 3-án, hétfőn. pótolni akár a ezigarettapapir-monopolium, akár a gyufa-monopoliúm behozatalával. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Méltóztassék megengedni, hog}? erre egyetlenegy példát felhozzak. (Halljuk! Halljuk!) Nem hiszem, hogy t. képviselőtársaim közt lenne valaki, a ki még küldöttséget ne vezetett volna audiencziás napon egy miniszterhez; ott láthatta, hogy mikor a küldöttségek kijöttek, mikor elvonultak a társadalomnak méltóságos, nagyságos és tekintetes hullámai, ott a sarokkanapón, a volt miniszterek hajmeresztő arczképei alatt ülnek (Zajos derültség. Igaz! Úgy van!) ott maradt fekete alakok, sápadt asszonyok és gyermekek, a kik görvólykórosak, egész csontképződésük hibás: ezek magvai' állami tisztviselők özvegj-ei ós gyermekei, (Általános mozgás.) a kik trafik engedélyért jöttek. (Igaz! Úgy van!) így állanak azért, mert otthon húst nem ehettek. Hogy, t. ház, ez így van, hogy én nem elméletből beszélek ós nem szavakkal játszom, arra nézve csak a következő adatot vagyok bátor felhozni. (Halljuk! Halljuk!) Megjegyzem, hogy nem valamely átlagember, nem valamely nemlótező probléma, a melyről szólok, hanem valósággal ól, igazi hús ós vér. akarom mondani, csont és bőr. Ha veszem egy állami tisztviselő fizetését, az 42 éves korában és a legjobb esetben elér 1300 forint fizetést ós 400 forint lakpónzt; azonkívül mása nincsen. De még van valamije, t. ház, a szolgálati szabályzat 81. §-a értelmében az »úr« czím megilleti. (Derültség.) Ezen 1300 forint fizetéssel, 400 forint lakpénzzel és »úr«. czímmel és jelleggel felruházott tisztviselőnek tegyük fel, van két gyermeke és egy felesége. (Zajos derültség. Egy ha^g a szélső baloldalon: Csak egy!) Összeállítottam, t. ház ennek a tisztviselőnek a budgetjét. Nálam meg vannak a részletek, de ezekkel a t. házat nem akarom untatni. (Halljuk! Halljuk!) Összeállítom a budgetjét, még pedig úgy hogy ruhában nem veszek többet egy-egy személyre, mint a mennyit az állam évenként egy-egy szolgának szán, 60 forintot, úgy hogy cselédre a legolcsóbb módot veszem, vacsorapénzzel: igaz, be kellett számítanom a gyakori cselédváltozással járó kiadásokat ; úgy veszem, hogy az illető nem dohányzik, bort nem iszik, egy újságon kivűl egyebet nem olvashat, színházba nem járhat. Ha mindezt tekintetbe veszem, akkor jut neki öt személyre cseléddel együtt egy napra egy forint étkezésre. Most, ha végig méltóztatik nézni a statisztikai kimutatásokban a hús árát, azt látjuk, hogy Budapesten — a vidéki városokról nem szólva — egy kiló marhahús csonttal 75—80 krajezár, a pecsenyehúsról nem is szólva. Most ezen tisztviselő előtt — mert egy kiló hús nem sok öt embernek — két alternatíva áll. Vagy húst nem eszik vagy hogy egyszer húst eszik, de két napig mást sem. Ebből más nem származik, mint az, hogy a gyermekek görvélykórosan nőnek fel, :vagy pedig az, hogy a tisztviselőknek egy része nem házasodhatik meg, a mint a szegény adóhivatalnokok a napokban beküldtek hozzám egy kimutatást, kimutatván, hogy fizetésük akadályozza őket, hogy megházasodhassanak: Vészi József: Igaz! Úgy van! hozzám is beküldték. Hegedüs Lóránt: Most már, t. képviselőház, nem is szólok arról, hogy a meg nem házasodható tisztviselőknél micsoda ibseni betegségek, és micsoda olyan viszonyok állanak elő, a mely csak Zola Fócondité-jében olvashatók. De ha mindezek így állanak, nem kell-e arra törekednünk, hogy valamikép levegyük róluk a húsadót, addig is, míg fizetésüket meg nem javíthatjuk, (Általános, élénk helyeslés,) Mert, t. ház, — és méltóztassanak megengedni, hogy ilyen hosszú kitérést csinálok, — ez arra vezet minket, hogy bevalljuk, hogy az állami tisztviselői karnagy részében meddő ; meddő a szónak háromszoros értelmében. Először azért, mert közigazgatási gépünknek egy része olyan, hogy az a munka, a mely belemegy és elfogyasztatik, sokkal nagyobb, mint az eredmény, a mely belőle kijön; tehát egy munkadeficit áll elő. Meddő másodszor azért, mert az állami tisztviselők alacsony fizetésüknél fogva legtöbbnyire ráköltik saját egyéb jövedelmüket is a fizetésükre, úgy hogy a nemzeti jövedelemnek azon része, a melyet az állam felszív, nagyobb azon résznél, a melyet a tisztviselők kapnak. De meddő a szónak legirtózatosabb, természetrajzi értelmében, mert az a tisztviselői generáczió, a mely most él, a meg nem házasodott családtagokkal együtt nagyobb ós egészségesebb annál a nemzedéknél, melyet g}'ermekekben maga után hagy. (Úgy van! Úgy van!) Méltóztassék megengedni, hogy sürgetem a húsadó eltörlését, méltóztassanak egyszersmind megengedni, hogy ehhez a kitéréshez még egyetlen egy dolgot hozzácsatoljak. (Halljuk! Halljuk!) Azt szokták mondani, és itt ezen üvegfedél alatt is sokszor hangoztatták, hogy a mai ifjúság elridegűlt, hogy az a nemzedék, a mely most él, és a melynek egyik szerény előfutára vagyok, nem tud annyira ideálokért lelkesedni, nem tud annyira felmelegedni, mint az a generáczió, a mely megelőzte. Hogy ez így van-e, azt annál kevésbbó tudom,