Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-623

fja"4 <?28. országos ülés 1900. tam volna, hogy a néppárt » szövetkezik* ellenségeinkkel. Hát kérem, nagy különbség van gramrnatikailag is, logikailag is a közt, ha az mondatik valakiről, hogy tesz valamit, vagy az mondatik, hogy valaki benne van a helyzetben, tudva, nem tudva benne van valamely szövetségben. Én így mondtam. Rakovszky István: Nem mondta! Mandel Pál: Kérem itt van a beszédem. Én nem mondtam soha, a mit Buzáth Ferencz képviselő ür állít, és a mit ma ismételt Páder Rezső úr, hogy tudniillik a nemzet ellenségeivel alakilag szövetkezik. Rakovszky István: Hogy mondta? Mandel Pál: Megmondom, nem tagadom el. Molnár Béla: Adja oda Rakovszky István képviselő úr a beszédét. Rakovszky István: Itt van a. beszéd! (Derültség.) Mandel Pál: Meg kell jegyeznem, hogy ez a tétel is örökös közbeszólásokkal van megzavárva. Az van mondva,, hogy a néppártot nem látjuk-e szövetségben ma is a haza ellenségeivel? Erre Major Ferencz közbeszólt: hol? Azután megint közbeszólt, más valaki, majd az elnök úr volt szíves közbeszólni, a mely idő alatt természetesen ón nem szólhattam, és végre, mikor rám került a sor, hogy ón is szólhassak, hozzáadtam magyarázatául a kérdésnek, hogy a néppártnak programmja belesodorta őt oly szövetségbe, tudva, nem tudva, melyből a hazafiatlanság súlyos vádja nélkül nem menekülhet. (Zaj hal felöl.) E kifejezés: Tudva, nem tudva, belesodorta, nem egyértelmű azzal, hogy önök szerződéssel szövetkeztek az ellenséggel. Szavaimat másként, mint mint mondtam, értetni nem engedem és a mit mondtam fen tartom. Kubik Béla: Megbánta már? Mandel Pál: Fentartom, a mit mondtam ós a logikai következtetést, a melyet felállítottam. Nem állítottam, hogy tudom, láttam, hogy Molnár János képviselő úr aláirt egy megirott és megpecsételt szövetséget, hanem azt mondtam, hogy van egy ideális, közös érintkezési pont, mely szellemi kapcsolatát képezi az általam állított szövetségnek. Ez egy logikus következtetés ós ezt másként mint logikával bizonyítani nem lehet. Lehet, hogy én tévedek, a magyar közvélemény majd megadja rá a- választ, hogy tóvedek-e, vagy nem? de én állításomat fentartom. Rakovszky István: Tisztelem azt a közvéleményt. Mandel Pál: Szavaim értelme az, hogy ott, a hol a reakczió mutatkozik Magyarországon és Magyarországon kivűi, például bivat<l«esseniber 3-án, hétfőn. koztam Strossmayerre, Stádlerre, Luegerre, ugyanazon táborban van mindig a legnagyobb magyarfalás. Az csak nem lehet véletlen, hogy épen azok mindég a legnagyobb magyarfalők, legnagyobb ellenségei Magyarországnak, kik a reakczió fejei. Reakczió ós a haza ellenségei tehát mindég egy táborban vannak. (Zaj és élénk flHáltások a baloldalon:'Mi közünk hozzá!) Kivált ha többen szólanak közbe, akkor egy közbeszólást sem hallok. Rakovszky István: Pfeifer Sándor zsidó! Mandel Pál: Logikai következtetést állítottam fel és építettem okoskodásomat a múltra nézve a történelemre, mely szerint a béesi kamarilla mindig a magyar reakczióban kereste szövetségét, építettem a mai helyzetre, mely szerint ma is ott, ahol reakczió van, ott vannak legnag3'obb ellenségei Magyarországnak. Ebből következtettem az ideális kapcsot a néppárt ós a haza ellenségei között, de nem állítottam, hogy valaki szerződéssel szövetkezik ellenségeinkkel, ennélfogva az a vádat, melyet az én szavaimra ráfogtak, el nem fogadhatom és határozottan visszautasítom, ha úgy tetszik, megvetéssel. Rakovszky István: Éljenezzenek szegéirynek! Lázár Árpád jegyző: Hegedüs Lóránt! Hegedüs Lóránt: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Voltaképen a pénzügyi tárczánál akartam arra. kérni a házat, hogy egy fél órát ajándékozzon nekem az ország idejéből, miután tárgyam főképen gazdasági, sőt pénzügyi; de az általános vitában eddig felszólalt t. képviselőtársaim annyira összekötötték, hogy ne mondjam, összekeverték a pénzügyi kérdéseket az általános közgazdasági helyzettel, a választásokkal, a választási joggal, a titkos szavazással, sőt a vallási kérdésekkel, hogy immár azokcit szótválasztani magam sem tudom, s ezért kérem a t. házat, hogy azt a rövid időt, mely a mai ülésből hátra van, adja nekem. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem magam is, hogy oly szoros összefüggés van mindezen kérdések közt, hogy azok egymástól el nem választhatók, mert a tétel, melyet bizoiryítani akarok az, hogy jelenlegi gazdasági válságunk fizikai kényszerítő erővel fog minket arra, szorítani, hogy állami pénzügyeinket, adórendszerünket megváltoztassuk ós az adórendszer megváltoztatása okvetlenül maga után fogja, vonni azt, hogy választasi reformot hozzunk be. (Halljuk! Halljuk!) Ez a problémám, t. ház, nem aktuális. Nem aktuális a szónak abban az értelmében, a mint az általános vita utolsó napjaiban főként a felekezeti párt alakulásának kérdése lett divatossá; — erről nem szólok, mert ezen