Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-623

623. országos ülé» 1900. kérdést kavargatni hasznosnak nem tartom s mert felekezeti párt alakulása iránt nekem semmi érzékem nincs, (Helyeslés.) — de nem aktuális a szónak abban az értelmében sem, a mint a politikai közvélemény és különösen a sajtó azzal foglalkozik, hogy pl. milyen a függetlenségi párt vezéreinek egymáshoz való viszonya. Hogy érdekli-e ez az országot, azt nem tudom, de azt tudom, hogy engem annál kevésbbó érdekelhet, mert ha valaha eljönne az az idő, — a mi pedig ki van zárva —, hogy a háznak állandó szereplői közé emelkedjem, ez oly késő évtizedekben történhetnék, mikor a függetlenségi párt jelenlegi vezérei legfeljebb a korelnöki szék felett fognak disputálni. (Derült- • ség.) Hanem aktuális ez a probléma a szó azon értelmében, hogy akkor, midőn összes gazdasági tényezőink felett — kivétel nincs! — megnehezedett az idők járása, akkor, mikor úgy az őstermelés, mint a feldolgozó ipar súlyossebektől sajog, mikor nálunk gazdag ember és szegény közt most az a különbség van, hogy az egyiknek több pénze hiányzik, a másiknak kevesebb, akkor az ország tanácstermében talán törhetjük fejünket azon, hogy legalább, a mi ezen problémának állami részét illeti, mennyire javíthatjuk meg mindezt; (Helyeslés a jobboldalon.) fejünket törhetjük különösen akkor, mikor az én meggyőződésem szerint lehetséges kivezető utat találni, mely nemcsak a bonyodalmakból visz ki, de jogaink továbbépítéséhez is vezet. (Helyeslés a jobboldalon Halljuk! Halljuk!) Kiindulásipontom nem eredeti.Gróf Apponyi Albert képviselő űr Jászberényben mondott beszédében azt jelentette ki, hogy Magyarország nagy sikert ért el a párisi kiállításon, a mit a hazahozott grand prix, arany- és ezüstérmek is bizonyítják. Hozzá tette, vájjon micsoda jutalmakat kaptunk volna, ha országunk belső állapotait állítottuk volna ki P Azon a kiállításon, t. ház, ugyanezt én más formában gondoltam el. Azt gondoltam, hogyha az embereknek egyszer az jutna eszükbe — és egyszer eszükbe fog jutni! — hegy, a mint az emberi munkának, az emberi, büszkeségnek és az emberi nagyszerűségnek ilyen kiállítását rendezték, mint a milyen ez a pazar párisi volt, az emberi nyomorúságnak, az emberi bátortalanságnak és kicsinyességnek is ilyen vüágtárlatot alkotnának: vájjon azon a világtárlaton Magyarország micsoda jutalmakat szerezne? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Első dijat!) Azt hiszem, pl. a kivándorlási pavillonunk mindenesetre az elsők közül való volna. Más nagy érmeket is kapnánk, de az a kérdés, vájjon az, a mit az állam tehet, a mi egy költségvetés keretében általában megvitatható, äec.zemlrer 3-án, hétfőn. [95 vájjon ez milyen képet mutatna , ezen a kiállításon. Mindenekelőtt szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ha mi ezt a kiállítást komolyan képzeljük és igazán fel akarjuk azon nemzetközi világításbaji fedezni Magyarország vérző sebeit, akkor ne azokon a helyeken keressük azokat, a, hol nincsenek, mert akkor eltereljük a figyelmet azoktól a helyektől, a hol tényleg vannak. (Helyeslés jobb felől.) így azt hiszem, hogy helytelen a hibát ott keresni, a hol a függetlenségi párt t. szónokai tették a vitában, tudniillik az úgynevezett pénztári feleslegek kérdésénél. De helytelen ott is, a hol Molnár János ós Biizáth Ferencz t. képviselőtársaim keresték tudniillik az ingó tőkének támadásánál. Evvel a két kérdéssel foglalkozom néhány perczig és ha ezt a két kisded ütegemet felállítottam, bátor leszek saját sánczaimba visszavonulni. (Halljuk! Halljuk!) A mi először is a pénztári feleslegeket illeti, ez a kérdés, a melyet Kossuth Ferencz t. képviselőtársam dobott be a vitába, az elmondott beszédek párázatában oly misztikus homályossággá változott, hogy szinte lehetetlenség elhinni, hogyha ennek a kérdésnek valami baja- van, az csak az lehet, hogy túlságosan világos. Kossuth Ferencz t. képviselő úr, a kinek egyik legfigyelmesebb hallgatójavagyok, azt mondta, és — evvel leleplezte a t. pénzügyi miniszter urat, — hogy ez a költségvetés milliókra rugó felesleget tüntet fel ós határozati javaslatában, a melyet a maga és_ pártja nevében benyiíjtott, kijelenti, hogy ebben a költségvetésben — értse meg az ország! — kipuhatolhatatlan, előre ki nem számítható, mindenesetre azonban milliókra rugó többletek vannak elrejtve. Komjáthy Béla t. képviselő úr, a ki utána szólott, azt mondta, hogy a ki mélyebbre lát, tudniillik a költségvetésben, látni fogja, hogy közel vagjmnk a deflczithez, ha egészen benne nem vagyunk. Páder Rezső t. képviselő úr pedig mai beszédében azt mondotta, hogy a költségvetés pokol^ügyességgel van összeállítva. (Derültség.) Vele ellentótben azonban, — hogy negyedik vélemény is legyen. — Csávolszky Lajos t. képviselő úr tegnapi beszédében kijelentette, hogy ez a költségvetés — és itt a képviselő úr egy olyan kifejezést használt, a melyet eddig csak kőnyomatosok czáfolataiban olvastam — minden komoly alapot nélkülöz. (Derültség) Részletesen ezekkel a kérdésekkel azért nem szükséges foglalkoznom, mert az előadó úr, a kinek a beszédét csak azért nem dicsérhetem meg, mert ujoncz vagyok, mindezeket előre megezáfolta. Legyen szabad nekem annyit 25