Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-623

192 623. országos ülés 1900. lelkiismereti konfliktusokat okoz, hanem feles­leges formalitásokkal és nagy anyagi károkkal is sújtja az államot és polgárait. (Úgy van! Úgy van! halfelöl.) A statisztikai adatok magukban véve ós az azokat kisérő kommentárok felkeltik a re­vízió gondolatát; azok a sérelmek pedig, melyek az egyházpolitikai törvények a hitleveleken, a keresztényérzületen és hitéleten ejtettek min­den embert, a ki vallására és keresztény vol­tára ad valamit, okvetlenül felhívnak, hogy a revízióra törekedjék. (Úgy van! Ugy van! bal­felöl.) Mi követeljük és pedig elsősorban a katholikusok nevében a revíziót, annak da­czára, hogy az mondatik, hogy a katholikusok egy része nem követeli. Mert azt mondjuk, hogy jogosítva vagyunk követelni a katholi­kusok nevében nem talán egy a katholikusok ­tól nyert specziális mandátum erejénél fogva, hanem azért, mert a revízióra vonatkozó pont a mi egyházunk főrendéi idevonatkozó állásfog­lalása értelmében van felvéve a mi program ­munkba, mert ők — hiába mondják az ellen­kezőt — minden hívüknek, mint polgárnak is kötelességévé tették a revízióra való törekvést. Ez nem tisztán néppárti programm, a mint ránk akarják fogni, nem egy frakczió prog­rammja, hanem kötelességszerű programmja minden katholikus embernek. (Ugy van! Úgy van! bal felöl) A mi protestáns felebarátainkat illeti, azt gondoljuk, hogy szószólóik lehetünk a revízió­nál, mert végre is nem vagyunk sem vakok, sem süketek, mi látjuk, halljuk mi történik a protestánsoknál, tudjuk, hogy már ezen alko­tások behozatala előtt nagy aggodalmaik vol­tak ós sok helyen állást akartak foglali ezen alkotások ellen és csak vezető matadórjaik, a kik egyúttal politikai nag\rságok is, beszélték rá őket, hogy támogassák ezen javaslatokat. A mi pedig most történik köztük, az nyilván a revíziónak óhajtása. (Halljuk! Halljuk!) Ott vannak a bihari, borsodi, felsőbányai, és más protestáns egyházkerületek gyűlései, hallottuk az illető főpásztoroknak jelentéseit, olvastuk szaklapjaikat, melyekben az egyházpolitika egyik másik része ellen feljajdulnak. Mi mind­ezen tüneményeket látjuk ós mint törvény­hozó képviselők ne volnánk jogosítva tudomá­sul venni azokat, szószólójuk lenni, akkor, a mikor más szószólójuk nem akad, midőn el­sírják panaszaikat, mint például maga Szilágyi Dezső gondnok úr is bevallotta a felsőbara­nyai református egyházkerület gyűlésén, hogy látja, mily nagy veszélyek fenyegetik egyhá­zát az egyházpolitikai törvények következté­ben, de hozzá teszi, hogy reméli, hogy egy­házának szervezete erősebb lesz, ós kibírja a decKember 3-án, hétfőn. veszélyeket, (Egy hang balfelöl: Rosenberg Gyula nem panaszkodik!) Azután a nép között megfor­dultunk ; igy magam is protestáns választóimat itt-ott megkérdeztem, vájjon szádad-e az ő lelkészüknek a szószékről hirdetni ezt, hogy a házasság merő polgári ügylet ? Azt mondták, hogy nem szabad ezt hirdetni, mert kitiltanák az ilyen papot a községből; azt mondták min­denütt, hogy a házasságkötés náluk is vallási lelkiismereti ügy, isteni törvények tekintélye és oltalma alatt áll, ós vallásos nimbuszszal van körülvéve. Minket nem csüggeszt el ezen törekvé­sünkben semmiféle pillanatnyi nehézség, mely most még a mi óhajtásainknak megvalósítását akadályozza. Minket nem ijeszt meg még gróf­Csáky Albinnak főrendiházi elnökké való kine­veztetése sem. Mikor ez a kinevezés megtör­tént, akkor a jog, törvény és igazság kor­mányának kebellapja, a »Budapesti Napló* (Úgy van ! Úgy van! Derültség balfelöl.) azt monda, hogy ezen főrendiházi elnökké kinevezés újabb szentesítése az egyházpolitikai törvényeknek, ós hozzátette, hogy ő is annak tartja és ebből a néppárt láthatja, hogy fönt nem mehet semmire a revízióval ós nem remélhet semmit. Ettől mi, t. ház, nem ijedünk meg. Azt tud­juk, hogy ez alkalommal megsértetett egy té­teles törvény, a mely a főrendiház reformjá­ról szól; de ez minket nem tud visszatartani attól, hogy rendes alkotmányos úton a rósz törvénynek megváltoztatására ne törekedjünk. (Úgy van! Ugy van! balfelöl.) Azt kérdik tőlünk, hogyan értjük mi a reviziót, hogyan képzeljük a részleteket? Hát ezen részleteknek előadásától megkimólem a t. képviselő urakat, mert ez már a kodifikálás­hoz tartozik. Csak visszamutatok arra, hog} r micsoda nyilatkozatok tótettek annak idején a katholikusok részéről, a katholikus egyház­nak illetékes tekintélyei és főpapjai által. Reámutattak a legmagasabb trón és a magas kormány elé terjesztett előzetes memorandumra, hol vázolták mindazon sérelmeket és vesze­delmeket, melyek ezen törvényekből keletkezni fognak. De nyilatkoztak ők a törvény meg­hozatala után is. Visszamutattak továbbá azokra, a miket előbb említettem, a mik a pro­testantizmus kebelében vóghezmennek. Ezek önöknek elég tájékozást nyújthatnak arra, hogyha akarják a reviziót, mily javaslatokat tegyenek. Mi csak azt tesszük hozzá, hogy mindaddig, míg a jelzett sérelmek orvosolva nem lesznek, hiába beszéljen bárki e házban valláskülönbség nélkül, paxról és paczifi­káczióról, addig békesség és megnyugvás nem leszen. De nekünk nemcsak ebből a szempont-

Next

/
Oldalképek
Tartalom