Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-623

feá3. országos ülés 1900. alkotásoknak is, mindazonáltal ós nem egyszer felvetem magamban azt a kérdést: vájjon a népek gyors baladásával lépést tartunk-e mi is, úgy a mint azt korunk viszonyai igényelnék? Vájjon a rohamosan fejlődő czivilizált nyugati államok gazdasági rendjében — a hol pedig politikai ós kulturális haladásunk méltó helyre utal bennünket, — elfog! aljuk-e^ mi is az országunkat megillető pozicziót? És ha szemben ezekkel fontolóra veszem az államháztartásnak egyik fő elvét is, hogy annak egyensúlyát lehetőleg megzavarni nem szabad, akkor az a gondolat érlelődik meg bennem, hogy a midőn arról van szó, hogy az ország jólétét előmozdítani hivatott hasznos befektetésekre egy alapot teremtsünk meg, akkor lehetetlen a gyakorlati életnek rovására elvekkel számolni. T. képviselőház! Én azt hiszem, hogy tapasztalatok érlelik meg bennünk azt a meggyőződést, hogy produktív befektetések nélkül javulás és haladás alig képzelhető, ós hogyha az állam — a nálunk annyira mérvadó — anyagi támogatását épen gazdasági válságok idején szorítaná meg — a mint Benyovszky Sándor t, képviselőtársain is kívánja, — akkor az ország boldogulásának feltóteleit épen abban a perezben vonná meg. a, mikor arra a lehető legnagyobb szükség van; míg ellenben kielégítő termések, bő pénzviszonyok és egyáltalában kedvező üzleti konjunktúrák mellett a gazdasági élet önmagától is fejlődik és dúsan szolgáltatja vissza a befektetéseket és a segélyeket kamatostul együtt. T. képviselőház! Én elismerem, hogy az államháztartás egyensúlyának fentartása az állam hitelviszonyainak szempontjából igen méltánylandó törekvés. De ha ezzel szemben még is azt látom, hogy az országnak általános hitelviszonyai, — mondhatnám, majdnem — tarthatatlanok, akkor azt kérdem, hogy nem ez az utóbbi járhat-e károsabb következményekkel, mint az államháztartásnak időleges, mindenesetre csak átmeneti természetű megterheltetése, annál is inkább, mert hiszen az államhitel az állandóság mórtékével mérve, mindenkor egyenes arányban kell, hogy álljon az országnak általános gazdasági helyzetével. És mi a^ költségvetés egyensúlyának fentartásával csakis a betegségnek szimptomáit tüntetjük el némileg, holott hasznos befektetésekkel, produktív beruházásokkal, rövid pár év alatt, —- a mi az állami életben csali futólagosnak mondható, — a bajt lehet orvosolni és ezzel egyszersmind ujabb erőgyűjtésre is adnánk alkalmat. T. Ház! Az országnak elszegényedése mindenkor csak káros hatással lehet az állami budgetre, míg ellenben az állami költségvetósdeczerober 8-án, hétfőn. j g^ nek produktív mezőgazdasági, ipari ós kereskedelmi czólokra egy nagyobb összeggel való megterhelése természetes kölcsönhatásában állami exisztencziánknak dús anyagi forrásává válik. Én már négy évvel ezelőtt a földmívelésügyi tárcza, költségvetésének tárgyalása alkalmával voltam bátor utalni azokra a hátrányokra ós hiányokra, a. melyek gabonakereskedelmünk szervezetlenségéből gazdasági viszonyainkra hárulnak és felhívtam a figyelmet egy országos központi szövetkezetnek gyakorlati alapon való létesítésére, az egyes gabonafajoknak évenként külön-külön fajok szerint megállapított, állandó típusok, az úgynevezett standardok szerint való osztályozására, a kereskedelmi és forgalmi központokon warrant-kibocsátó közraktáraknak létesítésére ós egyáltalában ennek az egész ügynek, a melyet különben a földmívelésügyi költségvetés tárgyalása alkalmával ujabban felhozva behatóan fogok tárgyalni, a. modern követelményeknek megfelelő szervezésére, de ismét hangsúlyozom, kereskedelmi alapon, a mely nélkül a világpia ezoknak praktikus szellemben fokozódó intézményeivel szemben mi kényszerűleg elmaradunk, a haladó kor előnyeiben nem részesülhetünk, de viszont pár óv múlva, a midőn az illető piaezokon a természetes reakezió be fog következni, mi azoknak csak káros következményeit fogjuk érezni, még pedig kétszeres súlylyal. Nincsen, - legalább nekem nincsen, sajnos, — tudomásom arról, hogy ezen négy év alatt a t. kormány részéről valami olyasmi történt volna, a mi ezt az ügyet a megvalósuláshoz közeiebi) hozta. Ámbátor országosan el van ismerve ennek a kérdésnek szükségessége ós fontossága és mindenképen érezzük hiányának hátrányait. Azonban némi megnyugtatással van reám, hogy egyes vidéki nagyobb városokban az ottani legfekintéryesebb pénzintézetek, — nem mondom, hogy ilyen, de —• ilyenféle közraktárakat, a hol a, termelők gabonájukat elhelyezik, és ott olcsó kamat mellett arra előlegeket, vagy kölcsönöket kapnak, több városban állították már fel. Tudok olyan várost is, a hol a két évvel ezelőtt felállított ilyen gabona raktáraz i dónmár kicsinynek bizonyult, úgy, hogy most már sokkal nagyobbat építenek, a mely vállalkozás nemcsak a befektetett tőkének hozza meg a tisztességes kamatait, hanem a mellett, hogy a gazdákat, a kis- ós középbirtokosokat megmentik a gabonauzsorástól, ós a terményeknek kényszereladásától, a mellett, hogy ezeknek olcsó előlegeket és kölcsönöket is nyújtanak, a,z országunkat fentartó egyik osztálynak a megmentésére is a legüdvösebben működnek közre.