Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-623
184 623. országos ülés 1900. deczember 3-án, hétfőn. T. képviselőház! Erre az ügyre, — a melyet én igen fontosnak tartok, — a t. kormánynak figyelmét újólag ós újólag és ezúttal is felhívni meggyőződésem szerint nern volt felesleges. Mert hiszen nemzetgazdaságunk alapgerincze még mindig csak a földmívelés és mezőgazdaság, mivel iparunk fejlődése előreláthatólag még mikor fogja elérhetni azt a határt, a hol a mezőgazdasági termelésünk értékének hiányaiért csak némileg is kárpótlást nyújthatna ? T. ház! Ne áltassuk magunkat sem itta t. házban, sem a t. kormány körében, sem agrárkongresszusokon, avagy bárhol, hogy czéltudatos, xígyszólván az egyéniség erélyének jellegét viselő olyan intézmények nélkül, mint a milyenekkel például Amerikában, Oroszországban ós már majdnem minden czivilizált államban találkozunk, belátható időn belül alapos javulást érhessünk el. Hisz nem lehet titok előttünk, hogy milyen impozáns eszközökkel állanak sorompóba a. nyugati államok, mikor termelésük versenyképességéről van szó, s mikor a világpiaczokon teret hódítani kivannak, s ezekkel szemben nekünk nem lehet azt hinnünk, — hogy a különben helyes, — lépésről-lépésre. való lassú haladás útján, hazai termelésünk érdekeit kellőképen megvédeni képesek vagyunk, mert válságos idők, ós egyáltalán a AÚlágpiaczok hefyzetébe való beleilleszkedés néha nagy eszközöket, áldozatokat igényelnek s ha azokra idejekorán s önszántunkból nem áldozunk, csak annál inkább fogjuk azt később megsinyleni. De egy másik, szerintem szintén fontos ügyre is felhívom a t. kormány figyelmét. Tudomásom van arról, hogy külföldi illetékes körök nem idegenkednének Magyar országon egy oly intézmény megteremtésétől, a mely az állam által is már méltán felkarolt telepítési s a nálunk annyira kívánatos parczellázási ügyet az idegen tőke hatalmával is támogatná és egyúttal utat nyitna kedvezőbb alakulásoknak mezőgazdasági hitelviszonyaink és a gabonaértékesítés terén. Én azt hiszem, hogy nemcsak a t. kormány, hanem mindazok, a kik termelésünk és termelőink érdekeit szivükön viselik, örömmel fogják látni ebben a kérdésben is a mielőbbi és a gyorsabb lépéssel való haladást. De tudomásom van a gazdasági érdekeinkbe vágó egy másik igen fontos ügyről is, a melyet szintén nagy megelégedéssel kívánok ezúttal még felhozni. Arról lenne ugyanis szó, hogy egy hatalmas külföldi pénzcsoport hajlandó volna nemcsak a Duna-Tisza-csatornának, hanem a, közelmúltban lefolyt parlamenti tárgyalások alkalmával hangoztatott ós szükségesnek jelzett összes hajózható és öntöző csatornáknak, valamint a budapesti kikötőnek is nem részletekben, hanem egyszerre való kiépítésére és eziránt kész a, t. kormánynyal reális alapon tárgyalásokba bocsátkozni. A Duna-Tisza-csatorna kiépítésének szüksége és fontossága ma már azt hiszem közismeretű. De Vadnay Andor t. barátom, Csongrádmegye főispánja a nyáron át gj'-önyörű ós hosszú tanulmány-czikksorozatban igen alaposan ismertette ezt a kérdést, a melynek megoldása a mellett, hogy hosszú időre biztosítaná népünk sok ezreinek a kenyeret és ekként az alföldi szoczializmus bajaiban s részben elhárításában is közreműködhetnék, nagy területű termőföldek felszabadításával, öntöző csatornáival, forgalmi előnyeivel s ezáltal kivitelünk emelése révén is igazán áldásthozó volna erre az országra. Én abban a véleményben vagyok, hogy a múlt hetekben lefolyt parlamenti tárgyalások alkalmával megbizonyosodhatott a t. kormány arról is, hogy az egész ház pártolására számíthat, ha ezt a kérdést egyszerre oldja meg. De meg vagyok arról is győződve, hogy a t. kormány az egész országnak egyhangú elismerésére talál, ha ezen ügyeket mind egyszerre oldva meg, millióknak ad bizalmat ily válságos időkben az állam létfentartó erejében. Ezekkel voltam bátor nézeteimet az 1901. évi állami költségvetés tárgyalása alkalmával előadni, és ámbátor tudom, hogy a felvetettem kérdéseknek egyszerre való megoldása állami költségvetésünknek más végeredményét idézné elő, de mert én azt tartom, hogy az államháztartás egyenlegét időleges gazdasági válságok nem bolygatják meg és veszélyeztetve az csak akkor volna, hogyha maguk, gazdasági életük rugói lennének megromolva és mert abban a nézetben vagyok, hogyha az állam hasznos befektetésekre fordítva összegeket, ezt ellensúlyozva cselekszik, akkor épen az ország érdekében hoz áldozatot; s még a számok rideg egyenlegében s még időleges deficzit mellett is az ország érdekében cselekszik. Ezért voltam bátor fölvetni ezen kórdóseket annál is inkább, mert azt tartom, hogy ha a t. pénzügyminiszter úr ezen czélok megvalósítására, akár a: pénztári készletek nag3 7 obb igénybevételéhez, akár egy államkölcsön amortizaczionális részletének a költségvetésbe beállításához, akár esetleg idegen tőke kamatgarancziális részletének a költségvetésbe beillesztéséhez a törvényhozás belegyezését kívánná hasznos beruházásokra, az ón véleményem szerint meg is fogná kapni nemcsak, de hogy ha ezeket keresztül vinné a t. kor-
