Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-623

623. országos ülés 1900. deczemtoer 3-än, hétfőn. 179 nem kell azokat olyan rohamosan eszközölni. Módot ós mértéket kell erre nézve is tartani; lehet azokat ldásó hosszabb időre isrepartirozni. T. ház! Midőn foglalkoztam ennek a mostani állapotnak az okaival, megmondottam, hogy egyrészt a jövedelem csökkenése, másrészt pedig a köz- és mngánterhek rohamos emelkedése okozta ezt a válságos helyzetet. Eddig a közterhek leszállításáról és leszállíthatóságáról szóltam; már most röviden foglalkozni fogok a magánterhekkel. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, mindnyájunk véleménye megegyezik abban, hogy hitelviszonyaink valóban nyomorúságosak, (Úgy van! a szélső baloldalon) de különöten a szegényebb emberre, a kisebb birtokosra, a. vidéki népre nézve valóban kétségbeejtők a hitelviszonyok. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt a nagy nyomorúságot, a melyben a vidéki nép, a kisbirtokos szenved, ezek a horribilis drága kölcsönök okozták. Pedig, t. ház, ezen a bajon — különösen a kisbirtokosok, a vidéki nép számára, — lehet segíteni, és pedig sokkal könnyebben, mint gondolnók. Hiszen tudjuk, hogy a kisbirtokos hiába jő a nagy bankokhoz, az ott nem fog kölcsönt kapni; az két hitelforrásra van utalva : a hitelszövetkezetekre, meg a vidéki takarékpénztárokra. A mi a hitelszövetkezetet illeti, készséggel elismerem, hogy kezdenek fejlődni, de még nagyon távol vannak attól, hogy e nyomorúságoshitelviszonyokon segíthetnének, (Úgy van! Ú(jy van! a szélső baloldalon.) és hogy a hitelszükségleteknek még csak távolról is eleget tehetnének. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezért van a szegény nyomorult vidéki nép, a kisbirtokos osztály, hitel dolgában a vidéki takarékpénztárakra utalva; azt pedig a t. ház, s úgy hiszem, a t. kormány is tudni fogja, hogy azok a vidéki pénzintézetek nem emberbaráti czélból alakúinak; (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) hiszen azok nyerészkedésre, s nagy osztalékra dolgozó részvénytársaságok. (Úgy van! a szél ő baloldalon.) Azok a betétek után természetesen kevés kamatot adnak, a kikölcsönzött pénzt azonban 8—10— 12%-ra adják, a kezelési költségekkel együtt. (Úgy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Pedig könnyebb a bajon segíteni, mint gondolnók. Ne felejtsük el, hogy a vidéki pénzintézeteknél és takarékpénztáraknál elhelyezett árvavagyon György Endre nemzetgazdász kimutatása szerint a múlt évben körülbelül 130 millió forintra rúgott. Nem borzasztó állapot-e az, hogy az árvavagyon az állam felügyeletét nélkülöző oly pénzintézeteknél van elhelyezve, a melyek nagyon csekély befizetett tőkével rendelkeznek, s a melyek a náluk elhelyezett árvapénzekkel nyerészkednek; az árváknak kevés kamatot adnak, ellenben az e pénzt kölcsönvevőktől busás kamatot kapnak? Ha körültekintünk egy kissé, látjuk, hogy a legtöbb vidéki takarékpénztár befizetett tőkéje rendkívül csekély, és hogy a, nagy összegekre rúgó árvapénzekkel valósággal hazárd üzletekbe bocsátkoznak. így történik, hogy a vidéki pénzintézetek, takarékpénztárak bukása napirenden van, így például Aradon megbukott egy nagy pénzintézet, Újvidéken szinte megbukott egy, valamint Máimarosban, Egerben, és Kisczellen is, és ezenkívül több más vidéki pénzintézet is így járt. Ezen a bajon könnyen lehet segíteni, lígy, hogy az árvavagyont biztosabb helyre plaszirozzuk, és egyúttal a liitolviszonyokon is nagyban lehetne lendíteni, mert hiszen no felejtse el a t. kormán}-, hogy a hitelszövetkezetek az ő felügyelete alatt állanak, míg a takarékpénztárak nem. Nem volna-e sokkal jobb a vidéki takarókpénztáraknál elhelyezett árvavagyont nem úgy rohamosan, — mert ez természetesen borzasztó pónzkrizissel járna., — hanem . lassanként, fokonként, évekre repartirozva, beA'Onni, és az állam felügyelete alatt álló hitelszövetkezeteknél elhelyezni ? Ez két dolgot eredményzne. Az egyik az, hogy a,z árvavagyon biztosítva volna, a. másik pedig, — tekintve azt, hogy ezek a, hitelszövetkezetek nincsenek nyerészkedésre alapítva, — hogy ezek az árváknak több kamatot adhatnának. mint adnak a vidéki takarékpénztárak, másrészről pedig a hitelt olcsóbbért nyújtanák, mint nyújtják a nyerészkedésre alapított vidéki pénzintézetek. Így könynycn lehetne a nép eladósodásán segíteni, mert nem szabad elfelejteni, hogy most drága uzsorakölesönök . nyomják a szegény vidéki népet, a kamatláb 8—10—12°/o. Ha már most a hitelszövetkezetek akcziókópesekké tétetnének, akkor ezeken az óriási terheken lényegesen segítenénk, a. mi a, második remedium volna. Valamennyien érezzük, hogy milyen súlyosan nehezedik ránk az évről-évre szaporodó hadügyi szükséglet, (Úgy VJH! Ugy van! a szélső baloldalon.) a mely tovább is szaporodik. Látjuk, már most is, hogy erre az évre felemelték a tiszti fizetést, és tudjuk, hogy körülbelül már el van határozva, hogy a hadsereg újabb gyorstüzelő ágyúkkal is fel fog szereltetni, a mi ismét milliókkal fogja emelni hadügyi kiadásainkat. Ezenkívül arra is el lehetünk készülve, hogy a né]3szaporodás folytán az évi újonczjutalók is fel fog emeltetni, a mi ismét több millió kiadást fog maga, után vonni. A mi a hadügyi kiadásokat illeti, nem vonom kétségbe, hogy a mostani átkozott fegyveres béke folytán ezek más államok költ23*