Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-623

623. országos ülés 1900. decüemfeer 3-áu, hétfőn. 177 (Úgy van! a szélső baloldalon.) Csak egy példát akarok erre nézve felhozni: a bort. Bortermelőink méltán panaszkodnak, hogy boraikat el sem tudják adni: nagybajjal 10—14 forintot kapnak hektoliterenként helyben. Ha már most az illető beszállíttatja borát a fővárosba, hogy itt adja el, csak fővárosi fogyasztási adóban hét forintot fizet hektoliterenkiixt; ehhez hozzájárul még a házhozszállítás stb., úgy, hogy egy hektoliter bornak a fővárosba szállítása annyi költséggel jár, mint a mennyi maga a bornak ára. Ez drágítja az életet és ez sújtja legjobban a szegényebb sorsú adófizetőt. De ott vannak még ezenkívül a terhes egyházi és iskolai adók is. Szóval, t. ház, eljutottunk már a Rubikonig, a melyen túllépni valóban nem szabad, hacsak nem akarjuk tönkretenni magát a fizetésképességet is. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Már most röviden foglalkozni fogok azokkal az okokkal, a melyek ezt a mostani ujomorúságos helyzetet előidézték. (Halljak ! Halljuk! a szélső baloldalon) Ne felejtsük el, hogy Magyarország elsősorban földmívelő ország. A statisztika mutatja, hogy az ország népességének legnagyobb része, annak 77°/o-ka mezőgazdasággal, földmívelóssel foglalkozik. Az köztudomású dolog, hogy a mezőgazdaság igen súlyos válságban szenved; mezőgazdaságunkkal pedig iparunk és kereskedelmünk nagyon szoros kapcsolatban van. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha tehát, t. ház, az országnépességének legnagyobb része súlyos viszonyok között van, természetes, hogy ezt megérzi az iparos is, a kereskedő is. (Igaz! Úgy van! a sséhő baloldalon.) Hiszen, t. ház, ki a megrendelője, ki a vevője az iparosnak? Természetesen elsősorban a mezőgazda. Ha a mezőgazdának rosszul megy sora, ha pénze nincsen, akkor megrendeléseit a minimumra redukálja. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) Innen van, t. ház, hogy a mezőgazdaság válsága folytán válságba jutott az ipar is, a kereskedelem is. Mert a mi a kereskedést illeti, a mezőgazda eladója és vevője is a kereskedőnek. Ha tehát pang a mezőgazdaság, természetesen pang a kereskedelem is, és minthogy a mezőgazdák teszik ki az ország népességének legnagyobb részét, természetes, hogy a többi is megsinjdi ennek az osztálynak súlyos és válságos helyzetét. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nézzük már most, t. ház, mi az oka annak, hogy a mezőgazdaság ilyen súlyos válságba jutott. (Halluk! Halljuk!) Erre, t. ház, nagyon könnyű a válasz. Tapasztaljuk azt már évek óta, hogy a mezőgazdasági termények ára rohamosan, legalább 30°/o-kal hanyatlott KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XXXI. KÖTET. az utóbbi évek alatt. Természetes tehát, hogy a mezőgazdának jövedelme is hanyatlott, ugyanannyival, tehát leszállott egy harmaddal. Ha tehát egyrészről látjuk, hogy a mezőgazdának jövedelme csökkent, másrészről azt észleljük, hogy a közterhek, különösen a

z utóbbi évek alatt rohamosan emeltettek, akkor megtaláljuk a mezőgazdaság válságának okát, tudniillik egyrészt a jövedelem csökkenés, másrészt a közterheknek óriási mérvben való emelkedése. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És mit idézett elő azután? Előidézte elsősorban a nagymérvű eladósodást, a mely sújtja, lehet mondani, az egész országot. Ha pedig fáradságot veszünk magunknak, és megnézzük a betáblázott terheket, akkor arra a meggyőződésre jutunk, hogy azok azóta szaporodtak fel oly ijesztő mérvben, a mióta a termények ára leszállott, ós a közterhek ilyen óriási mérvben emelkedtek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Eladósodásunknak itt van az alapoka, t. ház. Ha már most összeszámítjuk azt az óriási tehert, a mely a nemzetnek alapvagyonát, a földet terheli, ha összeszámítjuk az állami és községi adókat, és az általam röviden felsorolt egyéb adónemeket s ha azután egy kissé foglalkozunk a statisztikával a betáblázott terhek tekintetében, ha csak approximative foglalkozunk ezzel kapcsolatban a váltóterhékkel: akkor arra a meggyőződésre kell jönnünk, hogy mezőgazdaságiink súlyos válságban szenved, úgyannyira, hogy a. mezőgazda, tulaj donképen már nem tulajdonosa, hanem csak haszonbérlője földjének, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) még pedig olyan bérlője, a ki attól elviselhetlen árendát fizet, minthogy az adók, a köz- és magántérnek ilyen óriási összegre rúgnak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloHalon.) Ha az esztendő még jó, akkor a mezőgazda annyira a mennyire, csak fenn tudja magát tartani. De tudjuk nagyon jól, hogy Magyarországon a jó esztendők nagyon ritkák, a. rossz esztendők pedig gyakoriak. Ha már most rossz az esztendő s egyrészről a termények rossz ára, másrészről a köz- és magántérnek ily óriási mérvben való fokozása siíjtja és tönkreteszi a gazdát: könynyen képet alkothatunk magunknak az ország népességének legnagyobb részéről. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen, t. ház, a statisztika, a számok nem csalnak. Megláthatjuk, hogy mily óriási összegre rug a földet termelő adók, jelzálogos ós váltó terhek száma. Azonkívül láthatjuk azt is, hogy milyen szomorú képet mutat a, kivándorlás. Hiszen ezelőtt Magyarország termékenyebb vidékéről nem vándorolt ki a nép ; ellenkezőleg, idegen országokból özönlöttek 23