Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-623
176 (iií3. országos ülés 1900. déczember 8«án, liétfőu. ban; a házszabályok 190. §-a értelmében bemutatóin a függőben lévő indítványok és interpellácziókról készített jegyzéket. Kérem azt felolvasni. Lázár Árpád jegyző (olvassa az indiványok <ls interjtdlácziók jegyzékét), Elnök: Tudomásul vétetik. Következik az 1901. évi állami költségvetés (írom. 919) tárgyalásának folytatása. A ház tudomására kell hoznom, hogy a pénzügyminiszter úr a költségvetés tárgyalásának egész folyamára képviselőjéül Papp Elek osztálytanácsos urat nevezte meg. Szólásra ki következik? Buzáth Ferencz jegyző: Gráf Benyovszky Sándor! Gr. Benyovszky Sándor: T. képviselő-" ház! Ha behatóan foglalkozunk anyagi viszonyainkkal és közállapotainkkal: arra a meggyőződésre kell jönnünk, hogy azok ilyen súlyosak talán még sohasem voltak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen tagadni nem lehet, hogy mezőgazdaságunk ós evvel együtt párhuzamosan iparunk és kereskedelmünk is, súlyos válságban van. (Halljuk! Hallj'uh!) Értékpapírjaink árfolyama folyton hanyatlik, a házaknak értéke esik, sőt legújabb időben már a föld értékének sülyedését is észlelhetjük. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A jövedelem ós a kereslet apadó félben van; ellenben a. köz- és a magántérnek ijesztő mérvben szaporodnak. Hitelviszonyaink nyomorúságosak, minden téren üzleti pangást, pénzszüksóget érezünk. Ha már most ezekkel az állapotokkal összehasonlítjuk az előttünk fekvő és az egymilliárdot 56 millióval túlhaladó költségvetést: akkor arra a meggyőződésre jövünk. hogy ez az óriási és évről-évre rohamosan emelkedő költségvetés anyagi, viszonyainkkal egyáltalában nincs arányban, és hogy (ÍZ adófizetőink fizetési képességót is hivatva van megingatni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha pedig összehasonlítjuk az előttünk fekvő költségvetést az előbbi évek költségvetésével, akkor megdöbbenünk ennek rohamos és folytonos felemelésén. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Igaz, hogy más nemzetek költségvetése is évrőlévre emelkedik, és hogy ha a francziák, angolok és németek költségvetését nézzük, ott is észleljük annak felemelését; ámde a mi viszonyainkat távolról sem lehet összehasonlítani ama nagy és gazdag nemzetek anyagi viszonyaival, mert a mi neki meg van engedve, azt mi valóban nem engedhetjük meg magunknak. Nagyon tanulságos, t. ház, az is, hogy ha mi az előttünk fekvő költségvetést kombináljuk az előbbi évek költségvetésével. Azonban én nem akarom a t. házat untatni ennek a költ- I ségvetósnek a régi költségvetésekkel való öszszehasonlításával, (Halljuk ! HaUljuk! a szélső baloldalon.) hanem csak az 1891. évi, tehát a tíz óv előtti költségvetésre szorítkozom; 1891-ben összes'szükségletünk 369 millió forintban, vagyis 738 millió koronában volt előirányozva. A most előttünk fekvő költségvetésben pedig a kiadások már 1056 millió koronában vannak felvéve. A szaporodás tehát rövid tíz év alatt 318 millió koronát tesz ki. Ez a nyitja a mai nyomorúságos helyzetnek, mert nekünk nem szabad azt ignorálnunk, és arról megfeledkeznünk, hogy nemcsak itt a ház asztalán fekvő költségvetés nyomja adófizetőink teherviselési képességét; hiszen ezen a költségvetésen kivűl van még egy másik, szintén nagyon terhes "költségvetés. Ez pedig a városok és községek költségvetése. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezek a költségvetések szintén ugyanabban a bajban, sőt talán nagyobban laborálnak, a melyben a, mi állami költségvetésünk, mert a városok és községek költségvetései is ópoly rohamosan, sőt talán még nagyobb mértékben emeltetnek évről-évre. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) Mert számos község ós város van az országban, a. melyeknek lakosai még csak pár évtizeddel ezelőtt is, csak hírből ismerték a pótadót, holott ma már azonban nagyon sok városunknak és községünknek pótadója, meghaladja az állami adót. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Igaz, hogy még most is akadnak elvétve az országban egyes városok és községek, a melyeknek pótadója még nagyon csekély, azon városoké ós községeké, a melyeknek nagy vagyonuk van és a r-melyek nagyon gondosan és takarékosan rendezték be a költségvetésüket ; ámde ilyen városok ós községek csak nagyon gyéren, elvétve fordulnak elő az országban, mert a legtöbb város és község költségvetése már kitesz 50—60 százalékot, sőt némelyiké 100 százalékot is. Van azonkívül még számos adónem, a mely ebben a két költségvetésben az államóban és a. városokóban nem foglaltatik benn. Ezek magukban véve csekélyeknek tűnnek ugyan fel, azonban ha mindezeket az adónemeket összeszámítjuk s hozzáadjuk az állami ós községi adókhoz, akkor megdöbbenünk az eredményen. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ilyen elsőrsorban a megyei adó; ott van azután a katona-beszállásolási adó, a betegápolási adó, az útadó, a hadmentessógi adó, a. terhes vódgán-adó, mely már nem egy községet és szám- y talau adófizetőt úg3?-szólván, koldusbotra juttatott. Hát még a rendkívül terhes fogyasztási adók, melyeknek pedig épen az a hibája, hogy épen a legszegényebb népességet sújtják legI jobban ós ezeknak életét drágítják meg nagyon.
