Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-615

615. országos illés 1900. november 21-én, szerdán. 11 tárgyalás, nem is tudomásulvétel, vagy hozzájárulás czéljából, hanem tisztán és kizárólag csak kihirdetés czéljából küldhetők meg. Ez világos közjogi tétel. Azért, t. ház, tartózkodva minden egyéb indokolástól, minthogy interpellácziómban magában az indokolás is bennfoglaltatik, csak felolvasom röviden a következő interpellácziómat (olvassa) : »Interpelláczió a miniszterelnök úrhoz : Miután kétségtelen, hogy az 1868 : XXX. törvényczikk 1. §-a szerint » Magyarország s Horvát-Szalon- és Dalmátországok egy és ugyanazon állami közösséget képeznek* s ugyanazon egyezmény jellegű törvény czikk 2. §-a ós közjogunk értelmében Magyarország ós Horvát-Szlavon-Dalmátországok királya csak egy és ugyanaz lehet, ugyanazon koronával, egy ós ugyanazon koronázási cselekvónynyel koronáztatik meg, s a Szent István koronájához tartozó, egymástól elválaszthatatlan összes országok részére ezen országok közös országgyűlésén egy közös koronázási oklevél állapíttatik meg és állíttatik ki; miután az is kétségtelen, hogy a trónöröklés rendjének meghatározása s az attól való esetleges eltérés a közjog helyes értelmezése szerint sohasem képezhet külön törvény nélkül önkormányzati jogkörbe .utalt kérdést, s miután végűi történetileg is kétségtelen, hogy nemcsak az 1723 : I. és II. törvény czikkek, de maga a Ferencz Ferdinánd ő Fensége által tett ós beezikkelyezés czéljából bemutatott nyilatkozat is a közös országgyűlésen a Horvát-Szlávon és Dalmát királyságok által ezen közös országgyűlésre küldött követek, illetve képviselőknek részvételével tárgy altattak ós így ugyanazon nyilatkozatnak a horvát országgyűlés által való esetleges érdemleges tárgyalása nemcsak az 1868 : XXX. törvény czikk rendelkezéseibe ütköznék, de kiszámíthatatlan bonyodalmakra is vezethetne, tisztelettel kérdem a miniszterelnök úrtól: Érdemleges tárgyalás, avagy csupán kihirdetés czéljából szándékozik-e a magyar kormány a kérdéses nyilatkozatot annak beczikkelyezése után a horvát országgyűléssel közölni ?« (Helyeslés a szélső baloldalon) Ebből áll az én kérdésem: hogy csak röviden ismételjem, teljesen nyugodt vagyok az iránt, hogy a mólyen tisztelt miniszterelnök úr oly választ fog adni, a melyet magam is örömmel vehetek tudomásul. Elnök: A miniszterelnök úr fog válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! (Halljuk!) Én ezt a dolgot olyan világosnak és határozottnak tartom, hogy megvallom igazán, hogy majdnem csodálkozom, hogy a t. kép viselő úr kérdését, ha már szükségesnek totta a házban felhozni, azzal végzi, hogy érdemleges tárgyalás vagy csupán kihirdetés czéljából szándékozik-e a magyar kormány a, kérdéses nyilatkozatot annak beczikkelyezése után a horvát országgyűléssel közölni. Mondom, csodálkozom rajta; itt ki van zárva, hogy ezzel a törvényjavaslattal, ha az a két ház által elfogadtatik s szentesíttetik, más történjék, mint a mi minden közös törvónynyel történik, (Élénk helyeslés minden oldalról.) a mint előírja az 1868 : XXX. törvényczikk. (Helyeslés jobbftlől.) Ez a törvény, ha létrejön, Magyarországnak, a Szent István koronája országainak, vagy Magyarországnak és társországainak közös törvénye, a melyet a. közös országgyűlés meghozott a maga teljes kompetencziájával; ahhoz egyébként azután senkinek semmi köze. (Élénk helyeslés.) Azért nem is gondolnám, hogy megállhatna az, mit a t. képviselő úr • mond, hogy valami elhibázott előstádiuma lett volna a horvát országgyűlésen ezen kérdés tárgyalásának, — ilyesmit méltóztatott mondani, —• nem hiszem, hogy itt valamilyen elhibázott stádiumról lehessen beszélni, mert hiszen az, a mit Frank és Masura urak akarnak, még nem a horvát országgyűlés akarata, (Helyeslés a'jobb- és la

1 oldalon) és az, a mit egy ellenzék valami agitáczionális czélból tesz, az magában nem jár valami nagy veszélylyel, nem is bir valami nagy súlylyal ós jelentőséggel Horvátországban sem, másutt sem. Hát az ellenzék ós az ellenzéki férfiak felkapták ezt a kérdést és azt hiszem, hogy ha maguk nem is jönnek reá, de igen hamar a horvát országgyűlésben magában ki fognak taníttatni az iránt, hogy ez még agitáczióra sem alkalmas, mert anynyira képtelen, törvénytelen és annyira Magyarország alkotmányába és közjogába ütköző kívánság. A horvát bán, bocsánatot kérek, olyan nyilatkozatot nem tehetett és — merem mondani, bár az ő nyilatkozatát nem ismerem, de a nézetét ismerem, — nem tett, a mely feljogosítaná akár Masina urat, akár bárkit feljogosítana arra, hogy azt higyje, hogy ez a kérdés a horvát országgyűlés kompetencziájába tartozik. Tehetett talán valami olyasféle nyilatkozatot, hogy ha majd újból felhozzák, akkor újból szól róla, de hogy a kérdést a horvát országgyűlés kompetencziájába, akarta volna vonni, azt már a horvát bán reputácziója érdekében, a ki a törvény alapján áll, a ki ismeri a maga magas hivatását, a maga kötelességét, kénytelen vagyok rektifikálni. Masura úr ilyesvalamit nem mondhatott alaposan. A magyar szent koronához tartozik Horvát-Szlavon-Dalmátország jogilag ós tényleg, és századok óta egy állami közösséget képez, elválaszthatatlan összetartozóságot, a mint 2*