Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-615

^g fii§. országos ülés 1900. november 2t-én, síerdán. azt a pragmatika szankczió is megmondja, a mely Magyarország ós társországainak vál­hatatlan összetartozását statuálja. Ebből folyó­lag magától értetődik, — hiszen a pragmatika szankczióról, a mely a trónöröklést szabályozza, csak az imént mondtuk ki. egy pár nappal ezelőtt, hogy ez Magyarországra nézve egye­düli és önálló jogforrása a trónöröklósbe vágó minden kérdésnek, — hogy az magyar közös törvény, Horvátországnak ahhoz speczialiter a maga autonómiája szempontjából nincsen semmi hozzászólása. Igen világos ós kardinális tétele a mi közjogunknak és az 1868 : XXX. törvény ­ezikknek is, hogy az uralkodó egységes, az uralkodó azonos, hiszen a magyar király, a. Szent István koronáját hordó király azonos és egységes és mindenből, a mi az uralkodóra, és mindenből, a mi a trónöröklésre vonatkozik. Már egymagából folyik, mintegy még ha a tör­vény nem mondaná is, még ha az 1868 : XXX. törvónyczikk nem speczializálná is az eseteket, hogy mind az a közös országgyűlés elé tar­tozik, hogy mindazok elválaszthatatlan közös ügyek és ennek az országgyűlésnek, a melyben horvátországi képviselők is képviselve vannak, közös ügye ; ez kétségtelen dolog. Azok a bizo­nyos horvátországi ellenzéki urak összekonfúl­dálták a dolgot más valamivel, én gondolom is, hogy mivel, akár szándékosan, akár nem szándékosan. Ok összekonfuldálták ezt a kér­dést a hitlevél kérdésével, a mi egészen más. A hitlevél a. maga. eredeti szövegében közöl­tetik a horvát országgyűléssel, azért, mert abban a hitlevélben általában Horvát-Szlavon­DaImátországok integritása és autonóm orszá­gos alkotmánya szintén biztosítva van. Ezt az 1868 : XXX. törvónyczikk megengedte. Ez azonban egészen más. Az uralkodóra vonat­kozó minden dolog ós minden kérdés egységes, azonos és közös. Közös a koronázás, nem is közös, hanem ugyanazzal a koronával, ugyan­azzal az egységes koronázási cselekmónynyel koronáztatik meg Magyarország királya, a szent István koronájával Magyarországon az egy­séges magyar állam királyává és így minden, a mi ezzel összefügg, természetesen úgy, mint előbb is volt szerencsém mondani, ennek és kizárólag ennek az országgyűlésnek a kom­petencziájába tartozik. Ha a horvát mak ezt összekonfundálják, az az ő dolguk, már azoké, a kik tették, de azt hiszem, hogy Horvát­országban is mindenki, a ki a törvény alapján áll és a törvényt bona fide magyarázza, más­képen incontestabiliter nem magyarázhatja, mint ügy, hogy ehhez a, horvát országgyűlésnek semmi köze. Ez úgy, mint akármilyen más tör­vény, át fog küldetni az 1868 : XXX, törvóny­czikk értelmében kihirdetés végett, vagyis kö­zöltetik velük. Egyéb kompetencziája a horvát országgyűlésnek nincsen. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen vála­szomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés.) Polónyi Géza: Előre is jeleztem, hogy csak köszönettel vehetem a t. miniszterelnök úr válaszát egy oly kérdésben, a mely tekin­tetében Magyarország képviselőházában véle­ményeltérés nem is lehet; csupán annyit aka­rok megjegyezni a t. miniszterelnök úrnak, hogy a bán nyilatkozatát, melyet ón a magyar lapokban olvastam és melyet én autentikus szövegében nem ismerek, mert a naplót nem láttam, kétségtelenül magam is úgy magya­ráztam, mintha ez azt jelentené, hogy a bán kilátásba helyezte a kérdés érdemleges tár­gyalását. Én szívesen veszem tudomásul azt, hogy ez az intenczió nem forgott fenn. A másik, a mi a t. miniszterelnök úr nyi­latkozatában sokkal fontosabb, hogy az ellen­zék nem így fogja fel, legalább nem ezen az alapon támadja meg ezt a kérdést; hanem az illető képviselő urak a horvát országgyűlésen azt akarják vita tárgyává tenni, hogy habár a koronázási aktus egységes, de a koronázási aktus nem jelenti azt, hogy midőn az ural­kodó család egyik tagja egy szerződésben lemondott trónöröklési jogairól, egyszersmind lemondott volna Horvátországról is és ennél­fogva, vitatni akarják, hogy Horvátországnak magának az uralkodócsaláddal Magyarország­tól különállókig joga volna szerződni. Ez vesze­delmes elmélet, a mely ellen sikra szállani szükséges, de különben talán nem is kell sikra. szállani, mert a horvát országgyűlésnek lesz olyan józan többsége, a mely ez elméletet ma­gáévá nem teszi. A miniszterelnök úr válaszát különben tudomásiíl veszem. (Helyeslés.) Elnök: Kérdezem a, t. házat, tudomásul veszi-e a ház a miniszterelnök úr válaszát? A választ az interpelláló képviselő úr is tudomásul vevón, a ház is tudomásul veszi. Ezzel, t, ház, a mi ülés napireűdje ki van merítve. Mielőtt a legközelebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozólag javaslatot tennék, a pénzügyminiszter úr kivan előterjesztést tenni a háznak. (Halljuk! Halljuk!) Lukács László pénzügyminiszter: T.ház! Van szerencséin előterjeszteni három törvény­javaslatot indokolásával együtt; először is több állami beruházás költségeinek fedezéséről szóló törvényjavaslatot (írom. 930), azután a Magyar­os Horvát-Szlavon Dalmátországok közöttlótre­jött pénzügyi egyezmény beczikkelyezéséről szóló 1889 : XLIV. törvónyczikk hatályának meghosszabbításáról (írom. 931) és végül az 1887 : XLY. törvónyczikk módosításáról szóló

Next

/
Oldalképek
Tartalom