Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-622

IQQ 622. országos ölés 1900. november 30-án, pénteken. közel van a leszámolás pillanata ós ha báró Bánffy Dezső az utolsó alkotmányos miniszterelnöknek tartotta magát az ő szabadelvű felfogása szerint, érzik önök, hogy Széll Kálmán az utolsó szabadelvűnek nevezett miniszterelnök. (Zajos ellenmondások a jobboldalon.) Ezért van a nagy rémület a korrupczió szellemétől áthatott szabadelvűségen; ettől remeg az inkompatibilis uraknak érdekcsoportja, a kik lehetnek egymás között agraristák és merkantilisták, feudalisták, nemzetiségi politikát, vagy zsidó politikát űzők és e közben megszerezhetik egymásnak azt a mulatságot, hogy vitatkozhatnak a felett, hogy van-e új rendszer vagy nincsen és mindannyian szélpuskából lőhetnek arra a rendszerre, a mely a levegőben csüng két mágnes között, a régi és új rendszer mágnese között, és a mely épen ezért soha szilárd földet érinteni nem fog, csak egyet nem tehetnek, hogy politikájukban a keresztén}- elveket is kultiválják. Ezért férnek meg egymással békében és barátságban a szabadelvű párt heterogén elemei. Ebből aztán megtudjuk, hogy miért nem szabad a katholikusoknak olyan autonómiával birniok, mint a minővel más felekezetek birnak, miért nem volt szabad megünnepelni a. nemzetnek a, katholiczizmus és a vele történelmileg összeforrt magyar királyság 900 éves jubileumát, miért nem volt szabad ez alkalommal a középületekre kitűzni az ország zászlóját, miért nem volt szabad az ünnepélyt megtartani az országhoz méltóan a. fővárosban, hanem egy történelmileg igénytelen kis városkában, Ellenben szabad a Romániából kiűzött zsidóknak a törvény ellenére nyolcz napig a fővárosban tartózkodni, szabad a zsidók imaházaikban csillaggal ékesített koronás zászlót használni. szabad a szószók-paragrafussal az összes katholikus templomokat rendőri felügyelet alá helyezni, szabad katholikus intézmények ellen valóságos hajszát indítani, nemcsak a keresztény társadalmi törekvés ellen, hanem a püspökök ellen is, a kiknek nem kímélik a személyét, sőt még a pápa magas személyét sem, a mint az kormánypárti oldalról legközelebb a pénzügyi bizottságban történt. Kálmán Károly: Gyalázat! Buzáth Ferencz: Szabad a börzének, az uzsorának, pénzintézeteknek, kocsmáknak, borhamisítóknak, nagytőkének, hazafiatlan kereskedelemnek az ország keresztény népét koldusbotra juttatni. Önök a szabadelvűsóg képviselői, kiknek minden szabad. Jól teszik, hogyha e szabadságot felhasználják! Csak rajta, folytassák tovább, mert úgy látszik, hogy akatholikusok nagyjainak és kicsinyjeinek még ez mind kevés, míg csordultig nem telik meg a pohár. De hiszen jó emberek önök, tesznek róla, hogy bekövetkezzék ez az időpont is. De majd ha azok szerint is bekövetkezett, a kiknek az eddigi még mind kevés, ne gondolják, hogy a katholüiusok leigázása lesz az önök teljes győzelme; nem, ez lesz az önök bukása, mert a leigázottak így kerülnek egy táborba., ós leszámolnak a fenékig meghamisított liberalizmussal, mely az országot szégyenbe és gyalázatba, a népet szolgaságba és nyomorba döntötte. Én miután ezen kormány politikája iránt bizalommal nem viseltethetem, a költségvetést még általánosságban sem fogadhatom el. (Élénk helyeslés balfelöl) Molnár Antal jegyző: Csávolszky Lajos! (Halljuh! Hall juh!) Csávolszky Lajos: T. ház! A költségvetés megállapításának értelme csak az lehet, hogy a jelenleg uralkodó politikai rendszer fentartására és folytatására megadjuk a kormánynak a szükséges eszközöket. - Minthogy pedig én a jelenlegi politikai rendszer fentartásában és fotytatásában az országnak lassú, de biztos halálát látom, nagyon természetes, hogy ón ehhez a költségvetéshez hozzá nem járulhatok. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De nem járulhatok hozzá más szempontból sem. Ez a költségvetés, a mely előttünk fekszik, valamint mindannyi költségvetés, melyet a kincstár jelenlegi képviselője, a pénzügyminiszter úr a ház elé terjesztett, a legnagyobb mórtékben hiányos, felületes és nélkülöz minden komoly alapot. (Ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ha van a világon költségvetés szükségességének, komoly értelme, ez csak egy lehet: az állam bevételeit lelkiismeretesen megállapítani, az adózó polgárok erejéhez képest, az állam kiadásait megállapítani az' ország szükségletei szerint, ós az így megállapított, törvénybe igtatott és elfogadott költségvetést minden szakaszában megtartani. (Úgy van! Úgy van! a székő baloldalon.) Csak az lehet az értelme egy költségvetési törvénynek; mert ez is törvény, mint bármelyik törvény; a törvényhozás meghozza, a kormánynak pedig kötelessége azt megtartani. Nálunk ez nem így van. Nálunk minden költségvetés, a melyet a pénzügyminiszter úr beterjeszt ós minden zárszámadás, a mely ezeket a költségvetéseket kiséri, azt mutatja, hogy nálunk ennek épen az ellenkezője áll. A t. pénzügyminiszter úr 1895-ben tizmillió forint oly kiadást tett és harminczkót millió forint oly bevételt eszközölt, mely a törvényben nem volt előírva. 1896-ban 22 millió oly kiadást tett a pénzügyminiszter lír és 35 millió oly bevételt