Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-622

6á2. országos illés Í900. november 30-án, pénteken. 167 eszközölt, mely előirányozva nem volt. 1897-ben a kiadásokban 17 millió, a bevételekben 33 millió forint volt a különbség. 1898. évben ugyanaz a különbség a kiadásoknál 18 millió, a bevételeknél 34 millió volt. 1899-ben a ki­adásoknál négymillió, a bevételeknél 35 millió forint fordult elő, a, melyekre nézve a költ­ségvetésben előirányzat nem volt. Már most ez öt óv alatt, a jelen évet nem véve, mióta a pénzügyminiszter úr kezeli az államkincs­tárt, 70 millió forint oly kiadást tett, a melyre nézve a törvényhozás neki a törvényben fel­hatalmazást nem adott, és 170 millió forint oly bevételt eszközölt, a mely a törvényben előirányozva, nem volt. Nem arról van itt szó, t. ház, hogy az előirányzatnak, kivált a bevételeknek pontosan meg kell egyezni a tényleges bevételekkel. Az állami életben' vannak elemi csapások, vagy sok más sürgős dolgok, a melynek kiadásait fedezni kell, különben úgy erkölcsi, mint anyagi veszteséget szenvedünk. De ha most azt lát­juk, hogy öt éven keresztül minden évben rendszerint 35—40 millió volt a különbség a bevételeknél, ez csak egyet jelenthet: azt je­lenti, hogy a miniszter úr teljesen nem ismeri az ország jövedelmeinek forrásait és nem képes egy normális alapon álló budgetet előterjesz­teni ; vagy jelenti azt, hogy a. pénzügyminisz­ter úr szántszándókosan titkolja, el a bevéte­lek összegét, készakarva teszi kisebbre a be­vételeket, mint a mint tehetné a rendelkezésre álló adatoknál fogva. Ily körűimének közt mi a czélja annak, hogy mi heteken, hóna­pokon keresztül bíbelődünk a költségvetéssel, mikor soha egyetlen évben egyetlen rovatot sem tartunk meg. (Igaz! a szélső baloldalon.) Ha a t. pénzügyminiszter úr nem ismeri az ország­népének adózóképessógét, és ha nem bir kellő tájékozással az ország szükségletéről, akkor legjobb, ha általános felhatalmazást kór az országgyűléstől arra,, hogy hajtson be annyit, a mennyit tud, adjon ki annyit, a mennyit jónak lát, ós az országgyűlés végén terjesz­szen be számadást, de ne tegye nevetségessé az országgyűlést azzal, hogy itt heteken ós hónapokon át tárgyalunk egy költségvetést, a melynek sem kiadási, sem bevételi rovatai­nak egyetlenegy tótelét sem tartják meg. Hogy a pénzügyminiszter úr szántszán­dókosan teszi kisebbre a bevételeket, az két­ségtelenné válik azon indokolásból, a melyet expozéjánál szokott elmondani. Azt mondja, hogy nagyon helyesen cselekszik, a mikor a bevételeket mindig 35—40 millióval kisebbre teszi a tényleg befolyó összegnél, mert így az időközben felmerülő kiadásokra megvan a fe­dezet és nincs szükség hitelműveletekhez fo­lyamodni. Ez, t. miniszter úr, nem helyes; ez az országgyűlés, a törvényhozás önrendelkezési jogának megtévesztése, kijátszása. Mert ha a t. pénzügyminiszter úr minden esztendőben, midőn a költségvetést beterjeszti, nyíltan, őszintén, leplezetlenül megmondja, hogy íme, országgyűlés, 35—40 millióval több a bevétel, mint a kiadás, ennyi van az országgyűlés rendelkezésre, tessék intézkedni : akkor a tör­vényhozás bölcseségétől függ, hogy mit csinál a fölösleggel. Az országgyűlés bölcsesége vagy azt határozza el, hogy a legsúlyosabb adókkal zaklatott nép terhein könnyít udóengedóssel, (Halljuk! Halljuk a szélső baloldalon.) vagy pe­dig beruházásokat tesz, a melyek ép azoknak szolgálnak előnyére, a kik nehéz körülmények közt küzdenek, vagyis a szegény embereknek. De ha az országgyűlés nem tud erről semmit, mint például most is, ha az országgyűlés nincs abban a helyzetben, hogy tájékozza magát, mert nincs tudomása az előlegről, akkor an­nak a feleslegnek felhasználása tisztán a mi­niszterek önkényére van bizva és a miniszte­rek meddő kiadásainak fedezésére szolgál. (Ellenmondás a jobboldalon.) így van ez a kiadásoknál is. Az állam életében elkerülhetetlen, hogy előirányzat nél­küli kiadásokat teljesítsünk. Vannak sürgős dolgok, a melyeket teljesíteni kell, ós ez ellen senkinek sem lehet kifogása. De nálunk az előirányzat nélküli kiadások nem ilyen termé­szetűek. Mi nagy földbirtokokat, házhelyeket vásárolunk, vasutakat felszerelünk, utakat épí­tünk, nagy előlegeket adunk minden előirány­zat nélkül. E szükségletek nem rögtön állnak elő, úgy, hogy a fedezet szüksége azonnali intézkedést kivan. Az előkészületek hónapokat vesznek igénybe, nem olyanok, a melyeknél rögtöni előirányzat nélküli fedezetet kellene teljesíteni. És az ily kiadások százezrekre és milliókra menő tótelekben fordulnak elő. Az államszámszéknek pedig az ily előirányzat nél­küli kiadásokra nincs más mentsége, mint az, hogy igaz, hogy ezek előirányzat nélküli ki­adások, de a miniszteri tanács helybenhagyta őket. Mióta helyettesíti a minisztertanács a törvéiryhozást ? Mikor hoztunk törvényt, hogy a minisztertanács felhatalmaztatik arra, hogy az ország vagyona felett rendelkezhetik a törvény­hozás megkerülésével? Ez nem a miniszter­tanács feladata, ez az országgyűlés feladata, Egy példát hozok fel az államszámvevő­szék legutóbb beterjesztett jelentéséből, a mely rémes sziliben tűnteti fel, mily ellenőrzés nél­kül kezelik az ország vagyonát. A kormány a nélkül, hogy megkérdezte volna az ország­gyűlést, a nélkül, hogy arra felhatalmazva lett volna. 200.000 forintot adott ki levelező-

Next

/
Oldalképek
Tartalom