Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-622

622. országos ülés 1900. november 30-án, yéuteken. |g5 tólyóbe ós érzékeny sebet ejtettek a keresztény lelkiismereten, törvénybe iktatták a vallástalanságot, (Helyeslés a szélső baloldalon.) akkor is olyan időben, midőn nemcsak nálunk, hanem az egész világon érezhető ós tapasztalható egy olyan irányzat, a mefy a megélhetés nehéz kérdése miatt felelőssé teszi a társadalmat ós az álla mot, megtagadja az Istent és a hazát, a mely irányzat ekként nem erősít, de gyengít, nem egyesít, de széttagol, nem épít, de pusztít ós viszi feltartóztathatlanúl a nemzetet az erkölcsi katasztrófa felé. Ugyanazért lehet-e nemesebb, lehet-e hazafiasabb feladat, mint a veszélynek az elhárításáról gongoskodni ? Ezért szükséges társadalmi ós erkölcsi bajainkat orvosolni és ekkóp szolgáltatni azt az erőt, a mely a nemzeti fejlődós és fennállás legbiztosabb sarkkövét képezi. Csakhogy mindezekhez hit és szeretet kell, mert ez ad annak tartalmat. Önök azonban politikájukból kidobták ezt a tartalmat. Proklamálták és törvénybe iktatták a vallástalansáigot, a minden szép, jó és nemes törekvésnek megölőjót és pusztítóját, ós mi, kik a veszélyt előre láttuk, kiket e hitünkben a tapasztalat csak megerősített, még nagyobb mértékben törekszünk az egyházpolitikai törvények revíziójára, mint azelőtt, ez hazafias kötelességünk és biztosítjuk önöket, hogjr elég erősek leszünk szembeszállani ezzel a kormánynyal is; felveszszük vele a harczot hitünkért és meggyőződésünkért sikra szállva küzdünk végső lehelletimkig, ha még egyszer annyi erőszakkal is kellene megküzdenünk. És mi, kik ekként titáni küzdelmet folytatjuk az önök nemzetrontó politikája ellen, már eddig is örömmel látjuk ós tapasztaljuk, hogy nyomunkban az ősi erő egészséges fuvallata támadt; megértette hivó szózatunkat a nemzet fiatalsága ; . . . Thaly Kálmán: Félreértették! Buzáth Perencz: . . . megértették azok, kik szivük és lelkük egész melegével a keresztény eszmék harczosai sorába léptek. Legyenek általam üdvözölve itt az ország szine előtt, (Mozgás jobb felől) Csak rajta, fiatal honfitársak ! Bátran előre a kijelölt úton! A nemzet fiatalsága, jövő reményei győzelemre fogják vinni azt a zászlót, azt az igazságot, hogy a nemzet nem maradhat más, mint volt egy évezreden át: keresztény és magyar. (Helyeslés és tetszés balfelöl.) És Széll Kálmán t. miniszterelnök úr, a ki A-égigszolgálta a szabadelvűségnek összes kapituláczióit, a kinek tudomása volt a Tisza-féle ex-lexről és az ischli klauzuláról, (Halljuk! Halljuk!) most feltolja magát Deák Ferencz politikai örökösének és ezzel megrágalmazza sírjában a haza bölcsét; (Élénk mozgás c's derű tség a jobboldalon) azt a férfiút, a ki még életében elítélte a szabadelvűséget, a melynek Tisza Kálmán volt a megalkotója.. Mert hisz. t. ház, midőn a szabadelvűek annak idején Deák Ferenczet a vezérlő tisztre szólították fel, ő visszautasította ezt azon ismert mondásával, hogy: * Legyen a ti vezéretek az ördög, nem én!« T. ház! Deák Ferencz a kerepesi temetőben nyugszik; önök, úgy látszik, segítenek melléje temetni nagy alkotását is. De ez az önök szabadelvűségén mit sem változtat ; a szadelvű kormányok egész sorozatának daczára a párt él és uralkodik, míg végre 27 évi szégyenteljes kormáiryzás után eljutott a törvény, és az igazság kormányzatának kezdete . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Azt vigye az ördög? (Deniltség.) Buzáth Ferencz: T. ház! Ez az a keret, a melynek eme hármas jelszóval ékített zászlaját Széll Kálmán úr lobogtatja, és a mely alatt megfér a »populus Bánffyanus« összes minisztereivel, főispánjaivá], (Úgy van! Úgy van! bal felől.) utolsó emberével, meg összes municzióival együtt, (Derültség a jobboldalon. Felkiáltások: Talán municzi mwaivaJ! Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget) Sőt. t. ház, a szabadéi vűség megszaporodott még azonkívül oly férfiakkal, a kik önökben hisznek ós remélnek, és a reménynek e szálait tulaj donképen nem is annyira az önök meghamisított szabadelvűségéhez, mint inkább a t. miniszterelnök úr személyéhez kötik, a kik tehát nem az elvben keresik a változást, hanem a személyben keresik a változás garancziáit. S midőn azt teszik, nem veszik észre, hogy a szellem, a mely ellen hosszú időn keresztül küzdöttek, felszívja, elemészti még azokat is, a kik életük java részét a nemzeti aspirácziók szolgálatában töltötték. (Úgy van ! Úgy van! bal felöl.) Nem látják, vagy nem akarják látni, hogy kezd a kormányzat oda jutni, a hol báró Bánffy Dezső elhagyta. T. ház! Parlamentben és azonkívül valóságos hajsza folyik a néppárt ellen. A szabadelvű párt összes alkalmazottjai egyebet sem tesznek, mint a néppárt ellen képtelennél képtelenebb vádakat és hazugságokat bocsájtanak világgá, sőt még szomorúbb a dologban, hogy a kormáixyhoz közel álló hivatalos férfiak is vádakat koholnak azért, hogy támadásokat intézhessenek ellene. Hát, t. ház, ez a harczmodor a vizbe fúló ember kínos vergődésének kópét mutatja. Ezt teszik önök a néppárt ellen, mely itt a parlamentben 14 taggal van képviselve önökkel szemben, a kik huszonötszörös számban vannak. Mitől félnek önök, ettől a 14 embertől talán? (Derültsg és ellenmondások a jobboldalon.) Ezt aligha hihetem; de igenis félnek önök azon keresztónyelvek diadalra jutásától, a melyet a néppárt képvisel. Érzik, hogy