Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-622

IQ2 6á& országos ülés 1900. november 30-án, pénteken. pénzügyi művelet alapján állanak, mint az állam által létesíttettek, és nem állhat a kormány érdekében, hogy ezek hitelképességét és pénzügyi tekintélyét letörjék, és ha teszik ezt mégis, tisztán politikai szempontból, akkor ezzel oly rosszhiszeműséget árúinak el, hogy az országnak minden jó hazafia kell, hogy azt visszautasítsa. A t. pénzügyminiszter úr ha igazságos volna bírálatában, figyelmen kivűl nem hagyhatná azon körülményt sem, hogy ezen szövetkezetek egy része még akkor keletkezett, a mikor az állam által létesíttettek még nem is voltak, ós talán ez adta meg az impulzust, hogy az állam sem zárkózhatott el ezen különben hasznos szövetkezeti ügy elől. De, t. képviselőház, nem lehet mindenki oly szerencsés helyzetben, mint a t. pénzügyminiszter úr, a ki lelkesedni tud oly szervezeten nyugvó szövetkezeteken, minők az állam által létesíttettek, a hol a hivatalos férfiak bevonása ós befolyásuk érvényesülése, a részvények értékét felülhaladó, azoknak öt-tízszeresére terjedő biztosíték a fő, a melylyel a haza polgárai egész vagyonukat lekötni kénytelenek. De, t. képviselőház, ilyen önöknek minden alkotása. A nem katholikus lelkészek kongruájáról szóló törvény, a felvidéki rathéri akczió, a, tervbe vett telepítés kérdése, a most említett hitelszövetkezeti ügy, a csak egy pár nappal ezelőtt létesített közérdekű öntözési csatornáról szóló törvény mind oly politikai ténykedések, melyeknél a nyújtott anyagi előny, de nem ingyenes támogatás ellenében, mindig megkívánják az egyéni függetlenség feláldozását. Mert önöknek minden politikai törekvése oda irányúi, hogy mindent állami gyámkodás alá helyezzenek, mindenkit önállóságától megfoszszanak és odalánczolják a hatalmi élet fájához, a mely az országot a végbukás széléhez vezeti. Az egyéni szabadságnak kényszerzubbony alá helyezése, ebben áll az önök szabadéivűsége. (Igaz! Úgy van! a baloldalon) Hogy pedig az állami omnipotencziára való törekvésük minő veszedelmeket rejt magában, azt csak a közelmúltban láttuk, a mikor meggyőződhettünk arról, hogy mire képesek önök csakis azért, hogy a hatalom birtokában maradhassanak. így válik az önök kezében a szabadelvűség méreggé, a mely mindent megöl és mindent elpusztít. (Helyeslés a baloldalon,) De lássuk, hogy jogosúlt-e ez a keresztény önvédelem, ós mi indította: a keresztény társadalmat arra, hogy ezen önvédelmet megkezdje. Példával fogom illusztrálni. (Halljuk! Halljuk!) Beregmegye felső vidékén az idén igen szép termés volt szilvában, és miután más vidéken kevés termett, a szegény nép alaposan remélhette, hogy szilváját igen jó áron fogja értékesíthetni. Az ott levő kereskedők azonban oly csekély árat Ígértek a szilváért, hogy az még "a leszedési költségeket sem fedezte volna. A szegény nép kétségbe volt esve és néhány lelkes férfiú kezébe vette az ügyet, és a kerület országgyűlési képviselőjével a munkácsi gazdasági egyesület figyelmébe ajánlotta a dolgot ós ennek sikerült is más kereskedőknek a szilvát háromszorta magasabb áron eladni. A leszámolás alkalmával azonban panaszkodtak ezek a zsidók, hogy rossz üzletet csináltak, mert a munkácsi rabbinus őket 2400 koronával megbüntette, mivel vallási előjog folytán más emberek üzleti jogkörébe mertek behatolni. Hát, t. képviselőház, így hálózza be és igy korrumpálja a zsidóság az egész ország kereskedelmét, a melynek minden üzleti ágra nézve ilyen egyházi alapon álló szervezetet tart fenn. Vallási előjog folytán privilégiumot osztogat, monopóliumot űz és gyakorol, kartelleket létesít, a versenyt egymás között kizárja ós mindezeket az egyház védelme alá helyezi és ez által a hazai törvényeket rájuk nézve hozzáférhetetlenekkó teszi. A kik, t. képviselőház, ma már nemcsak saját erejükre vannak utalva, hanem fogva: tartják a közélet minden mozgató erejét, a kik ma már oly hatalomra tettek szert, hogy képesek megakadályozni minden nemzeti töreki^óst, mely a közjót mozdítja elő, mert ők nem az állami egyetemben elhelyezkedve keresik a boldogulást, hanem államot képeznek az államban, mely vallási erős hozzátartozandóságaik által faji jellegüknek fentartásában, életviszonyaik különlegességében, azok természetében és szokásaiban, társadalmi különválásban és élésben keresi az anyagi boldogulást. Ok az egyházi hatalomnak fölhasználásával nem a^ tisztességes versenyben, hanem az önkény ós visszaélésben merítik ki gazdaságuknak erőforrásait. Midőn tehát mindezekből látjuk, hogy van és létezik egy érdekszövetség, mely az ország keresztény néposztályainak megélhetését lehetetlenné teszi, akkor a keresztény társadalomnak kötelessége, hogy önvédelemről, oltalomról gondoskodjék. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Jól tudom én, t. ház, hogy sokkal könynyebb egy hegyet helyéből elmozdítani, mint ezt az érdekszövetséget szétrobbantani, de ez minket kötelességünk teljesítésében visszariasztani nem fog, sőt nagyobb tevékenységre buzdít ós bátorít. Bízunk a keresztény társadalom támogatásában, bízunk abban, hogy elvégre is minden ember be fogja látni, hogy ily czél elérésére csakugyan égetően szüksége