Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-622
622. országos ülés 1900. november 80-án, petéken. 163 van az országnak és a mindennapi kenyér biztosításának életkérdésévé válik. Ha a társadalom ezen tevékenységének megakadályozsidóság mindent elkövet, az általam említett okokból ez nagyon is indokolt. Azonban tevékenységük nem annyira a hitelszövetkezetek ellen irányúi; mert a mint az államnak érdekében áll, hogy legyen a nép részére egy új jövedelmi forrás, hogy az az ő adókötelezettségének megfelelni képes legyen; épiígy a zsidóságnak is érdeke, hogy legyen egy új pénzforrás, a melyből a szegény nép a nekik járó uzsorakamatokat kifizethesse. Ugyanazért az ő működésük inkább a fogyasztási szövetkezetek ellen irányúi. Ezeknek a fogyasztási szövetkezeteknek létesítését ők tehát elsősorban minden áron meg akarják akadá^-ozni, a hol ez nem sikerül, ott egyszerűen a, szövetkezet élén álló férfiak ellen indítanak hajszát; a hol ez sem sikerűi, ottan — mint a felvidéken látjuk — a szövetkezeti boltot egyszerűen felgyújtják, sőt olyan állapotokat teremtettek, hogy a szövetkezet élén álló alkalmazottak életének biztosításáról magának az államnak kell gondoskodni. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Mindezek ellen, t. képviselőház, önöknek egyetlen árva szavuk sincs, pedig az osztályharez legnagyobbmérvű felidézését látjuk mi, sőt az állami jogrend ellen irányzott merénylettel, valódi forradalmi jelenséggel állunk szemben, mert az ország állapotát nem abból a fén}'es palotából kell tekinteni, a honnan Arányi Miksa t. képviselőtársam beszélt, a hol az illető képviselő úrnak olyan óriási nagy jövedelmei vannak, mert onnan az a képviselő úrnak szépen mutatja az ország állapotát, hanem azokból lehet megítélni azt az általános romlást, a mely az országban jelenleg már fennáll. A t. pénzügyminiszter úr még tovább megy és nemcsak hogy elitélő szót nem mond, hanem állásának tekintélyét használja fel az ő védelmükre. Mert midőn a t. pénzügyminiszter úr egy társadalmi akcziót elité], a melynek épen a,z a hivatása, hogy ezen támadásokkal szemben megvédelmezzen, akkor a pénzügyminiszter úr önkénytelenül is azok érdekének védelmére kel. Hiszen midőn a pénzügyminiszter beszéde elhangzott, másnap olvasni lehetett a lapokban erős támadásokat ezen szövetkezetek ellen, majd pedig azon az ankéten, a mely a tisztességes verseny megállapításáról szóló törvény érdekében gyűlt össze a kereskedelmi minisztériumban, felvetették a t. pénzügyminiszter úrnak azon eszméjét, hogy ezen szövetkezetek keresztény jelzése törvényileg tiltassók el. És a mi a legérdekesebb a dologban, a nemzetiségeket játszák ki ezen czólok elérésére, azt mondják, hogy a nemzetiségek a, szövetkezeti ügyet mindenféle nemzetiségi aspirácziók ós manipulácziók czéljaira használták fel. Minden indok nélkül meggyanúsítják a nemzetiségeket, a helyett, hogy ha csakugyan tényleg vannak ott visszaélések, azok megtorlásáról gondoskodnának. Felidézik minden indok nélkül a nemzetiségi kérdést, a helyett, hogy bizalmat táplálnának és őket a magyar állameszmének megnyerni igyekeznének. A t. pénzügyminiszter úr meg lehet elégedve beszédének eredményével; nem volt az a, pusztában elhangzó szózat, termékeny talajra talált mindazoknál, a kik minden keresztény törekvést megbénítani ós meghiúsítani igyekeznek. De a t. pénzügyminiszter úr, a kinek figyelme, úgy látszik, minden kérdésre kiterjed, engedje meg, hogy néhány kérdést intézzek hozzá. Miért nem szól a t. pénzügyminiszter úr a börze visszaéléseiről, a határidőüzlet megszüntetéséről, a tőzsdebiróság és általában a tőzsde reformjáról, az uzsoratörvény szigorításáról, a gabnauzsorának ós az uzsora, egyéb válfajainak korlátozásáról, az uzsora hivatalból üldözésének az egész országra való kiterjedéséről, a csődtörvény revíziójáról, és a, csalárd bukásoknak meggátlásáról, a melyek kereskedelmünket a külföld előtt diszkreditálták, a pénzintézetek megrendszabályozásáról, hogy a szegény ember megtakarított filléreit el ne veszítse, és hogy az egyszer letartóztatott sikkasztok meg ne szökhessenek, hanem méltó büntetésüket elvegyék? Miért nem szól a, korcsmai hitel megszoi'ításáról, az italmérési jog kiadása körűi tanúsított visszaélésekről, meg arról, hogy a trafik és italmérósi jog miért adatik kizárólag zsidóknak, még olyanoknak is nagy számban, a. kik nem is magyar honosok ? Miért zárja el ezen jövedelmi ágat az ország keresztény népétől? Miért nem szól a zsidóság ezen merkantilista ujonczok beözönlésónek megakadályozásáról? Miért nem szól arról, hogy miért egészítik ki a. kongruáját olyan rabinusoknak is, a kik papi qualifikáczióval nem bírnak, magyarul nem tudnak ós a kik közt akad bizonyára, olyan is, a ki még nem is magyar honos ? Miért nem szól a borhamisítókról, a hazátlan nagy tőke visszaéléseiről, a. tisztességtelen és hazafiatlan kereskedelemről és sok egyébről, nielyek miatt az ország gazdasági érdekei áldozatul estek, az ország-keresztény népe pedig földönfutóvá és hazátlanná lett ? Nemde, t. képviselőház, és t. pénzügyminiszter úr, ezek kis kérdések, nem érdemes velők foglalkozni; mindezeknél fontosabb a keresztény szövetkezeteknek, ügye ; de én azt hi21*
