Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-622
622. országos illés 1900. november 30-án, pénteken. 161 akarja, akkor ezen czélnak ezek az adóreformok megfelelni egyáltalán nem fognak, sőt végeredményükben még adóemeléssel fog járni. Csak néhány tételt említek fel. Ilyen a házosztályadó eltörlése, a mely helyett a t. pénzügyminiszter úr egy fokozottabb mértékű házbéradót akar behozni, a mely mindenesetre magasabb lesz, mint az az adó, a mely most" mint házosztályadó szerepel. Itt van, t. képviselőház, a tisztviselők házbér-ületményeinek a megadóztatása, a mely ezidőszerint adómentes. Továbbá a kereseti adónál a bevallási, a tanúzási kényszernek, a kutatási intézménynek törvénybe iktatása büntető szánk czióval. Ez nagyon sokat jelent. Jelenti az állampolgároknak olyan zaklatását, a melyről fogalmat csakis az képes alkotni, a kinek valaha ezekkel a közegekkel dolga volt és azok tevékenységét ismeri. (Igaz! Úgy van! balfdöl.) Ugyanazért, t. képviselőház, ón az elhalasztásnak indokát nem abban keresem ós találom, a mit a t. pénzügyminiszter úr mondott : hogy ezen törvényt most nem lehet tárgyalni azért, mert a képviselőház cziklusa végét járja és ily fontos ügy tárgyalására ez az idő már nem alkalmas, hanem ón igenis abban látom, hogy önöknek most, közvetlenül a választások küszöbén nem áll érdekükben oly adótörvényt tárgyaltatni, a mely nem hogy könnyítene a népnek terhén, hanem azt épen még súlyosítja. Ezzel a törvónynyel majd akkor fognak az állampolgároknak kedveskedni, mikor már a választások után leszünk, a. mikor az állampolgároknak már nem lesz alkalmuk sorsuk intézésébe beszélni. (Ügy van! bal'felől.) A t. pénzügyminiszter a hitelszövetkezetekről szólva, jónak látta a keresztény szövetkezeteket meggyanúsítani ós azoknak jogosultságát kétségbe vonni. A következőket mondotta (olvassa) : »Sajnálattal látom, t. képviselőház, azért, habár nem vonom abszolút kétségbe az illetőknek jó és nemes intenczióját e téren, attól tartok, hogy az a csekély erő, a mely a mi társadalmunkban ily szövetkezeti czólokra rendelkezésre áll, szótforgácsolódik, és másrészt attól is lehet félni, hogy az ilyen szövetkezetek, ha esetleg nincsenek kellőleg fundálva, magukra hagyatva nem fogják kibírni a versenyt, össze fognak esni és ez esetben kompromittáltatni fog a szövetkezeti eszme, a mely Magyarországon a történtek után úgy is nehezen volt rehabilitálható.* A t. pénzügyminiszter urnak ezen nyilatkozatával szembeállítom azt a nyilatkozatot, a melyet az 1899 évi költségvetés előterjesztése alkalmával tett. Ebben ugyanis a következőleg nyilatkozott (olvassa): xÉvnn. NAPLÓ. 1896—1901. XXXI. KÖTET. »Azzal, t. ház, távolról sem akarom azt mondani, mintha az állam hivatva vagy akár csak képesítve is volna arra, hogy elvállalja a társadalmi gazdálkodás szerepót, helyét, és hogy annak feladatait teljesítse, sőt ellenkezőleg, a. legveszedelmesebbnek ós károsabbnak tartom azt a nizust, törekvést ós irányzatot, mely mindent az államtól vár, az államtól kér és minden feladatnak a, megoldását az államra akarja hárítani. Veszedelmesnek tartom ezt az irányzatot, mert egyrészről ellankasztja, elzsibbasztja a magántevékenységet ós más részről, mert eredményre nem vezethet, minthogy olyan államfmancziális erő, mely a magántevékenységet és a társadalom gazdasági erejét pótolni és helyettesíteni képes volna, sem náhmk, sem máshol nem lótezik«. Az ezen két nyilatkozat közötti ellentétnek miként való összeegyeztetését én nem vitatom, hanem egyszerűen a t. pénzügyminiszter úrra bízom. Én mindenekelőtt kénytelen vagyok a t. pénzügyminiszter úrnak egy tévedését helyreigazítani. Ezen szövetkezetek nem felekezeti, hanem keresztény alapon vannak szervezve ós mint ilyenek védelműl szolgálnak azon internaczionális üzleti szellem ellen, mely a népet lelketlen uzsoráskodásával, üzérkedéseivel és zsarolásaival nap-nap után tönkre teszi. (Úgy van! bal felől.) Ez indította a keresztény társadalmat a tett mezejére ós azért tűzte ki magának a nemes czélt, hogy a népet jó, olcsó és egészséges árúkkal és hitellel lássa el és takarékosságra ós józanságra szoktassa. Sajnos, t. ház, hog} r a szabadelvűség oda juttatta az országot, hogy ily önvédelmi eszközökről magának a népnek kell gondoskodnia. Azért én csak csodálkozni tudok azon, hogy 7 a t. pénzügyminiszter űr különben tárgyilagos beszédében, a mely különben ment volt minden politikai vonatkozástól, ezen egynek kivételével, a melyben ezen szövetkezetek ellen intéz támadásokat; de ez az egy is elég arra, hogy jellemezze az önök szabadelvű gondolkodását, mely a keresztény elveknek és törekvéseknek egj^enes megtámadása és üldözése mindannak, a mi a kereszténység, a felebaráti szeretet jegyében születik. Jó viszonyok között élő társadalmi élet vagyoni bukását idézheti elő az oly könnyelmű nyilatkozat, mint a t. pénzügyminiszter úré. Ne féltse ezen szövetkezeteket, megélnek azok saját emberségükből is, nincs azoknak szükségük az önök támogatására, de arra az egyre igenis szükségük van s megkövetelhetik, hogy jó hírnevű szövetkezeteket az ily tapintatlan rágalmazásokkal tönkre ne tegyék. Tapintatlan is a t. pénzügyminiszter úr nyilatkozata, mert ezen szövetkezetek épúgy 21
