Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-622
j[gQ 622. országos ülés 1900. november 30-án, pénteken. nemzet gazdasági hitelforrásai bedugulnak s így állami kötelezettségeinek még akkor sem lesz képes eleget tenni, ha a pénzüg}mimiszter úr az egész ármádiáját financz-zubbonyba öltözteti. A költségvetés .realitását én tehát nem abban keresem és találom, hogy képes-e pénzügyi kormányzatunk az előirányzatnál jóval magasabb jövedelmet előteremteni, mert az állami kötelezettségek teljesítése a mindennapi kenyérnél is elsőbb rendű feladattá vált, hanem abban, hogy az állani ezen jövedelmei arányban vannak-e a nemzet fizetési képességével, (Helyeslés a baloldalon.) ezt pedig a legjobb esetben sem lehet állítani, s ezt legjobban bizonyítja az a rengeteg reálvégrehajtás, mely egyenesen az adóalapot támadja meg. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Végre is, t. ház, mindennek van határa ós bekövétkezhetik egy oly időpont, midőn a nemzet teljesen fizetésképtelenné válik, s midőn a nemzet az állami kötelezettségeknek nem lesz képes többé eleget tenni, a mebyből államháztartásunkban ismét nagy pénzügyi za,varok és bonyodalmak fognak előállani. Ezzel szemben csak egy kötelességünk lehet, hogy a legszigorúbb takarékossági elvet alkalmazzuk költségvetésünkben. Revideálni kell a költségvetést, (Helyeslés a baloldalon.) ós abból ki kell törölni minden kiadást, melyet nélkülözhetünk, csak hogy ezen czól elérésénél ne vezettessük magunkat politikai szempontok által, hanem az ország igazi érdekét tekintsük, így vagyunk a haladás által megkívánt igényekkel is, melyeket apasztani, vagy pedig a, bevárható kedvezőbb helyzet alakulásáig elhalasztani kell. Ezért én a magam részéről helyeselni nem tudom, hogy pénzügyi kormányzatunk a jövő évre ismét 75 millió koronát vesz fel beruházási czélokra, mely összegből 31,340.000 koronát külön kölcsön útján vél beszerzendőnek, már az elmúlt évben 12,258.000 forint volt a preliminált hiány. Az államvasutak nagy beruházási kölcsöne is azért vált szükségessé, mert azok összes jövedelmét elköltötték, a fentartásra, a, hiányok pótlására soha nem gondoltak megfelelő arányban, s így azután annyira összetorlódott évek hosszú során át a mulasztások következtében a szükséglet, és oly nagy összeget igényelt, hogy arról máskép, mint külön kölclbn útján, gondoskodni nem lehetett. így van a kultuszminiszter úr is, ki egyes megj^ék alapjait veszi már kölcsön, sőt egyes vármegyékkel nagyobb összegeket szavaztat meg kulturális czélokra és csakis ezek törlesztési részleteit illeszti be azután a költségvetésbe. Minden szépítgetés daczára tehát, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk!) elérkeztünk azon időponthoz, midőn állami szükségleteinket, nem vagyunk képesek többé a költségvetés keretében megoldani. Mert hogyha minden szükségletünket beillesztjük a költségvetés keretébe, a hová azok tényleg valók, akkor az állami egyensúly máris meg van zavarva; ha pedig a szükségleteknek egy nagy részét a költségvetésből kivesszük és azoknak fedezéséről külön kölcsön útján gondoskodunk, mint jelenleg, akkor az nem egyéb, mint a költségvetési törvénynek kijátszása, az állami egyensúly mesterséges összeállítása. Ugyanazért már ma konstatálni lehet azt, hogy költségvetésünk irreális, ós hogy a költségvetés realitása, nem egyéb, mint csupán szemféiryvesztés, a pénzügyminiszter úrnak azon határozott kijelentésének daczára is, hogy az állami egyensúlyt semmi körülményeknek feláldozni s koczkára tenni nem hajlandó. T. képviselőház! Én mindeneknél elsőbbrendű feladatnak ismerem, hogy az állam az állampolgárok deíiczitben levő háztartásán segítsen, legalább az adóterheknek könnyítésével ; (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) ezt aimyival is inkább megteheti, mert zárszámadásaink szerint annyi millió és millió fölösleg folyik be az állampénztárba. Avagy, t. képviselőház, ezek a milliók csak arra valók, hogy az osztrákok minduntalan felmerült jogtalan követeléseinek képezzek bizonyos alapját? (Úgy van! balról.) Vagy hogy a hadügyi kormányzatot is mindnagyobb követelésekre bátorítsák?! T. képviselőház ! Nem jő szolgálatot tesznek azok a nemzet jól felfogott érdekének, a kik az ország állapotát nem a tényleges állapotoknak megfelelő szomorú s nehéz, hanem épen a ténjdeges állapotoknak meg nem felelő örvendetes és rózsás színben tüntetik fel. Az ilyen politika, megboszidja. magát, mindenesetre azonban az ország kárára ós veszélyére válik. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) T. képviselőház! A pénzügyminiszter az 1899-ik évi költségvetés előterjesztése alkalmával bejelentette az új adóreformot és kinyilatkoztatta azt is, hogy avval sürgősen ós behatóan foglalkozni a képviselőháznak kötelessége. Azóta egy év múlt el és semmi sem törtónt, s most meg a t. pénzüg3 r miniszter úr mondja, hogy ennek a törvénynek tárgyalását el kellett halasztani. T. képviselőház! Az ország polgárai ettől az új adóreformtól azt várják, — és jogosan, — hogy az az elviselhetetlen közterheken segíteni ós enyhíteni fog. Már pedig, ha azon kereteket vizsgáljuk, a melyek szerint azt a t. pénzügyminiszter úr megvalósítani
