Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-622

150 622. országos ülés 1900. november 30-án, pénteken. és mert a liberalizmus az ő egyenlőségi elvénél fogva minden embert egyformán foszt meg, (Derültség.) esak tavaly 27.000 ember vándorolt ki az országból. Iparkodtam kimutatni azt. hogy a liberális rendszer rosszul gazdálkodott, mert megfosztotta a népet vallásától, iparkodtam kimutatni másodszor azt, hogy rosszul gazdálkodott anyagi tekintetben is, mert a népet szegénynyé tette. A vallástalanság és a szegénység pedig ipso facto anarchiára vezet. (Helyeslés a balközépen.) Ha tehát boldogulni akarunk. ideje volna, hogy szakítsunk a liberális rendszerrel ós kövessünk olyan politikát, mely üdvösebb és jobb. Különben be fog következni az a borzasztó katasztrófa, a. melynek szelével telítve van úgyis az egész levegő, a, mely fel fogja forgatni az egész világot. Azért jól mondja egy görög bölcs: az államot felforgatni igen könnyű dolog akármilyen embernek, de a rendet helyreállítani nagyon nehéz, hacsak az égből nem jön le egy Isten, a ki nem áll a dolgok élére és nem veszi kezébe a kormány gyeplőit. Minthogy a t. jelenlegi kormány is liberális politikára helyezkedik, én pedig ezt veszélyesnek tartom úgy erkölcsi, mint gazdasági tekintetben, azért a költségvetést nem fogadom el. Dedovics György jegyző: Asbóth János! Asbóth János: T. ház! Az eddigi vita folyamán felmerülteket illetőleg mindenek előtt konstatáhii kívánom, hogy nem akarok beleszólani abba a. polémiába, a mely a tegnapi napon felmerült Molnár János és -Mandel Pál t. képviselőtársaim közfott a mogen doved és egyéb ehhez hasonló érdekű kontroverz kérdésekben. Bizom abban, hogy a t. képviselő urak ezeket a kérdéseket maguk is képesek lesznek tisztázni. Elegendő alkalom lesz erre a költségvetési vita részletes tárgyalásánál, az indemnitásnál, az appropriácziónál stb. Én egészen más szempontra kívánom a t. ház becses figyelmét felhívni. A t. függetlenségi párt részéről annak szónokai magas parlamenti sziirvonalon álló beszédekben igyekeztek megtámadni a kormánynak politikáját közgazdasági, közjogi és nemzeti szempontból. A t. néppártnak szónokai ennél tovább mentek ós nyilvánvaló, hogy magasabb rekordra törekesznek az oppoziczióban. A t. szónokok, nevezetesen Molnár János t. képviselő úr, az ő vezérbeszédében igyekezett a miniszterelnök úr által inaugurált politikát, az általa létesített parlamenti helyzetet ós új alakulást megfosztani minden becsétől, minden értékétől, minden jelentőségétől, és egy, megengedem, finom, szellemes és elegáns pointban oda redukálta a dolgot, hogy báró Bánffy Dezső nem hirdette az erőszakot, de gyakorolta, a miniszterelnök úr pedig hirdeti a jogot, az igazságot ós törvényt, de nem gyakorolja. Egész kétórai beszéde pedig azt igyekezett bizonyítani, hogy egyátalán nincs semmi javulás. Hát, t. ház, álljunk meg itt egy pillanatra. Mit jelent ez? Mit akart ezzel bizonyítani a t. kép viselő úr ? Nyilván azt akarta a t. képviselő úr bebizonyítani, hogy az obstrukczió, a mely, megengedem, lehetett jogosult mindenféle szempontból és mindenkire nézve, csak azokra nézve nem lehetett jogosult, a kik azt hirdették és azzal a pretenzióval léptek fel, hogy ők konzervativek, hogy ez az obstrukczió, a néppárt szempontjából beszélve, egy teljesen elhibázott, rossz politika volt. (DerülUég és mozgás balfelöl.) Mert hiszen azt bizonyítják az urak, hogy nem változott semmi sem ós nem javult semmi sem. Annyi tény, hogy azáltal az a párt a. konzervatív elemek támogatását elvesztette, különben pedig ott vannak, a hol a mádi zsidó, (Derültség balfelöl) de sőt, a mint épen Molnár János t. kép viselőtársunk bebizonyította, vagy legalább arra törekedett, hogy ezt bebizonyítsa, cseberből vederbe kerültek. Mert azt mondja a t. képviselő úr, hogy Bánffy Dezső bárónak, (Halljuk! Halljuk!) legalább meg voltraz a jó tulajdonsága, — selten kommt was Besseres naeh, — hogy ő a kedélyeket felháborította ós az ingerültséget fokozta; ezáltal az izgalmat élesztette és ezáltal — nyilván ezt értette a képviselő úr — talajt nyújtott a néppártnak; a mostani miniszterelnök úr politikájának pedig megvan az a kellemetlen tulajdonsága, hogy a kedélyeket megnyugtatja, az izgalmat lecsillapítja, (Derültség és helyeslés jobbfelöl) és az ingerültséget megszünteti. Hát. t. ház, ha ezt akarta bizonyítani, fényesen bebizonyította Molnár János t. képviselőtársam, hogy legalább a néppárt az obstrukczióban tisztára a próbamén szerepét játszotta. (Nagy (krűltség. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Én azonban, t. ház, ellenkezőleg azt hiszem, hogy a miniszterelnök úr által inaugurált politikának — úgy közjogi, mint közgazdasági ós általán nemzeti szempontból —• és az általa létesített új alakulásnak igen nagy eredményei és sikerei vannak már eddig is. Es oly jelentőséget tulajdonítok ezen politikának és ezen alakulásnak, hogy azt hiszem, hogy az ország jövője és a nemzet sorsa fogattól függni, hogy az az idők próbáját megállja, és hogy ne sikerűijön azoknak aknamunkája, a kik ezt a politikát ós ezt az alakulást diszkreditálni törekszenek, és, a mint erre Molnár János t. képviselő úr is alludált, — és ezen allúzióval ós ezen törekvéssel min-