Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-622
622. országos ülés 1900. norember 30-án, pénteken. 149 megtérések és visszatérések történnek a katholikus egyházba nemcsak az alsórendű néposztályból, hanem a leggazdagabb lordok és a legműveltebb anglikán papok sorából, is; ott van rá példa "Wiseman, ott van rá példa Manina, azelőtt anglikán papok, később pedig híres katholikus bibornokok. Ott van Svájcz, ott is a mióta a katholika egyház szabadabban lélegzik, nagy megtérések történtek. A mint mondtam, a katholika egyház minden államformával ki tud jönni, ha akadályokkal nem találkozik; kijön az abszolutizmussal, az egyeduralommal, az alkotmányos formával, ha nem gátolják. Addig* azonban, míg az abszolutizmus az államfőket pápákká akarja tenni; addig, míg a liberalizmus a falusi jegyzőket plébánosokká installálja; addig, míg a liberalizmus a falusi jegyzők tollrágó segédeit káplánokká avatja fel: addig az egyház és az állam közötti békéről szó sem lehet. Maradjon az állam a maga körében és ne feledje azt a régi, de igaz mondást; »sutor ne ultra crepidam«. Más feladata van az államnak, más feladata van az egyháznak. Az államnak feladata anyagi dolgokról gondoskodni, az egyházé pedig megtenni kötelességét még akkor is, ha csak lelkiekről van szó. Ez a két kör nagyon szépen megfér egymás mellett. Az egyik adná a polgároknak a jólétet, a másik pedig nevelné ós jóra vezetné az emberiséget. De a liberalizmus igen csúnyául gazdálkodott erkölcsi tekintetbon. A törvényhozó testületek törvénybe iktatták a felekezetlenséget, azaz a A^ailástalanságot, vagy ha tetszik, az atheizmust. És így megrontották a népet, megfosztották vallásától, a mely az éjét viszontagságai között az embert a kétségbeeséstől megmenteni képes és őt_ az örök élet reményével támogatja. így gazdálkodott a liberalizmus erkölcsi tekintetben. Ez az éremnek egyik oldala. A másik oldala pedig az, hogy a liberalizmus anyagi tekintetben is rosszul gazdákodott. Kubik Béla: Csak a liberális párt! Juriss Mihály: A rendszer! Legjobban megmutatja ezt a statisztika. Az 1880-iki összeírás alkalmával — mindig Horvátország nélkül beszélek — az 1880-iki összeírás szerint volt Magyarországnak 17 1 /a millió lakosa. Ezek közül lld/a millió volt földmíves, tehát gazda, cseléd, munkás, férfi, asszony ós gyermek. Ezek voltak azok, a kik közvetlenül saját erejükkel művelték a földet, a kik a föld után élnek maguk és családjaik is. Hát a földbirtokok hogy álltak? 1895-ben 5 holdon aluli kisgazda volt 1,299.000, olyan kisgazda, a kinek 50—• 100 holdig terjedő birtoka volt, volt 1,815.000 tehát összesen 2,314.000. Ez az a nép, a mely legtöbbet termel, ez az a nép, a mely legtöbb adót fizet; ez az a nép, a mely a község terhét viseli, a mely az országot katonasággal ellátja. Ennek a népnek jóléte egyszersmind az egész országnak is jóléte. Ennek a népnek anyagi függetlensége alapja alkotmányos életünknek is. Közópbirtokos, a kinek 100 holdtól 1000 holdig terjedő birtoka volt, 20.000, nagybirtokos pedig, a ki 1000 holdon felül levő földön gazdálkodott, volt 4.000 Ezeknek a nagy- ós középbirtokosoknak szolidaritásban kell lenniök a kisbirtokosokkal, mert jólétük bázisát képezi. Hát a földbirtokokkal mit csinált a liberális rendszer? Mozgósította úgy, a mint a mozgó tőke akarta. Először a földbirtokosokat megterhelte adóval egész az elviselhetetlenségig ós adósággal egész a bukásig. (Úgy van! bal felöl.) György Endre a kassai gazdasági gyűlésen azt mondotta, hogy az ország földje megér 5.000 millió forintot, de ezen 52 millió forintnyi kamat teher fekszik, a mi 3,100 millió forint tőkének felel meg. így gazdákodott a liberális rendszer. Először maga csinált, adósságot, másodszor kényszerítette a birtokosokat is arra, hogy adóságot csináljanak; és mivel nem volt ezt miből kifizetniök, kénytelenek voltak birtokukat, földjüket, házukat, portájukat a. telekkönyv útján azok javára megterhelni, a kiktől a pénzt kapták. így került azután sok, igen sok földbirtok a zsidók kezébe, mert ezeknek az az elvük, hogy: ubi bene, ibi patria. (Derültség balfelől.) Igen veszedelmes elv az, a melyet már itt is hangoztatott egy képviselő úr, hogy mindegy az, hogy akárkinek a kezében van a föld, csak fizesse rendesen az adót Magyarországon. Pedig Magyarország csak addig Magyarország, míg földje magyar kézben van. Midőn már az sem segített a birtokosokon, hogy adósságukat a földjükre betábláztatták, a nagybirtokosok eladva vagyonukat, avval, a mi megmaradt, a városokba mentek s díjnokokká lettek ós kormánykortesekké; a kisbirtokosok pedig koldusbotot vettek a kezükbe és világgá mentek. Az adósságok statisztikája hogy áll? 1895ben a kisbirtokosok adóssága 250 millió forint volt, 1897-ben már 313, 1898-ban 333 millió forint. Kilencz óv alatt több, mint 3 millió esetben új terheket kebeleztek be a szegény birtokosok telkére. Ezen kilencz óv alatt adósságuk 896 millióra emelkedett. Csak tavaly, egy esztendő lefolyása alatt 270.000 ingatlant adtak el a szegény birtokosok; ebből 19.000 esetben végrehajtás útján törtónt az eladás. Ez az a mozgósítás, a meljdyel a liberális rendszer a szegény nagy-, közép- és kisbirtokosokat, a magyarokat úgy, mint a tótokat, a németeket úgy, mint az oláhokat boldogította,
