Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-621

JQ3 *»21- országos ülés lítOO. Höyember 29-én, csütörtökén. széniben és a melyek közül kompaktnak csak a nem egészen 8 millió lengyelt lehet venni, mit tesz az a német állani ? Megtiltja a lengyel munkások beliurczolkodását, mert azt mondja, az egy német család munkáját veszi el. A lengyel ujonezokat a nyugoti ezredekbe sorozza azért, hogy ott anyanyelvét ne is használhassa. A középiskolákban a lengyel anyanyelvet nem tanítják, csak a vallási téren engedik ezt meg. A lengyel tannyelvű magánintézeteket bezáratták. A lengyel fiúk bizonyítványát, ha nem német egyetemen végeznek, az állain hivatalosan nem ismeri el. Posenben nem alkalmaznak csak tisztán németnyelvű és érzelmű embereket. A törvénykezésnél a biró tetszésétől függ, vájjon használjon-e tolmácsot, ha nem érti, vagy nem akarja érteni a felet. A helységneveket hivatalosan csak németül szabad használni. A birodalmi gyűlés 200 millió márkát szavazott meg arra, hogy a lengyelek kivándorlását előmozdítsa ós a németek betelepítését elősegítse. Összevásárolják úgynevezett kényszer-árverés útján a lengyel birtokokat azért, hogy azokat a német elemnek átadják és ezáltal megerősödjenek. És ezen németek részéről, a kik így járnak el odahaza, tűrjük azt, hogy hazánkban ellenünk aknamunkát folytassanak, tűrjük azt, hogy bennünket meggyalázzanak, megbecsteleníthessenek, az egész világ előtt úgy tüntessenek fel, mintha, mi nem a szabadelvű eszméknek hódolnánk eljárásunkban. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Bezzeg ott, a hol a nemzeti érzület erős ós nagy, az ilyes eljárásokat nem tűrik el. Nézzük csak például Oroszországot, pedig ott sem kell félni attól, hogy elvesztik nemzetiségi, vagy faji jellegüket. I)e mert a németek ott is felhasználták azt a körülményt, hogy némely városban nagyobb számban laknak németek, ós ezenfelül elszórtan gondolom 7—800,000 német nemzetiségű lakos, s oda is befurakodtak, de ott azonnal megkapták a feleletet. Azt hiszem, önök is nagyon jól tudják, de rámutatok arra, hogy ott kivették a népnevelési a német lutheránus papok kezéből, azokat a papokat, kik nem akartak oroszul megtanulni, egyszerűen elcsapták, vagy Szibériába száműzték. Kimondták, hogy az iskolában nem szabad más nyelven tanítani, csak oroszul, ós csupán 10 évi időt engedtek arra, hogy a más nyelvű iskolák átváltozzanak teljesen orosz nyelvüekkó, ma pedig már egy iskola sincs, a hol nem oroszul tanítanának. Ne vegyék rossz néven tőlem, ha ismétlem ezeket a dolgokat, — mondom, nem vádképen. Isten látja lelkemet: nem, — csak azért hozom fel ezeket, hogy közös erővel igyekezzünk megtalálni azt a módszert, a melylyel ezt a kérdést az ország, a nemzet érdekében kezeljük. Mert ha csakugyan joga van ennek a magyar nemzetnek élni és ha élni akarunk; ha igaz az, hogy Magyarország önrendelkezését nem döntötte meg a 67-iki kiegyezés; ha igaz az, a mit a túloldalon fennen hirdetnek, hogy a nagyhatalmi állásnak nemcsak terhét viseljük, hanem annak pozitív részesei is vagyunk ; különösen ha igaz az, a mit a miniszterelnök úr többször hangoztatott, hogy a külügyek vezetésében, a melyek közösek, néki határozott befofyása ós irányító szerepe van : akkor nekünk másképen kell cselekednünk. Az ón felfogásom szerint át kell térni az aktiv politika terére a nemzetiségi ügyekben. Minél tovább halogatjuk ezt, annál gyengébbek leszünk, annál erősebbek lesznek azok, a kik ellen harczolnunk kell és annál nehezebb lesz a sikert elérni. A múlt esztendei költségvetés tárgyalása alkalmával, ha méltóztatnak visszaemlékezni, nagy vonásokban rámutattam arra, miképen óhajtom én a nemzetiségi téren a politikát irányítani. Engedje meg a t. képviselőház, hogy ezúttal talán kissé részletesebben, de rámutassak azon szükséges teendőkre, a melyeket ennek a nemzetnek, ennek az országnak, ha élni akar, megtennie szent kötelessége. (Halljuk! Halljuk!) Mondjuk ki nyíltan a szót. Nem tudom, itt tisztelhetem-e Vészi József t. képviselőtársamat, a ki múlt esztendei beszédem alkalmával közbeszólt, hogy miért nem indítványozzuk a nemzetiségi törvény revizióját, vagy eltörlését? Én egész nyilt homlokkal kimondom, hogyha ez az ország élni akar, hogyha, ennek az országnak joga van a jövőre: akkor első teendője a nemzetiségi törvény revíziója, esetleg eltörlése. Háromszókmegye ezt már is indítványozta, Hódmezővásárhely elfogadta, és hogyha e nemzetnek van akarata és ereje élni, hiszem, hogy a többi törvényhatóságok is hasonlóképen fognak határozni. De mert nem akarom, hogy ez az én nagy mondásom csak pusztán odavetett szó legyen, azért bizonyítani és felvilágosítani akarom a t. házat, hogy miért foglaltam el ezt az álláspontot? (Halljuk! Halljuk!) Eltörlendő a nemzetiségi törvény azért, t. képviselőház, mert nem felel meg még kitűzött czéljának sem. Nem elégíti ki először a nemzetiségeket, mert nem konstituál föderatív nemzetiségi államot. Nem elégíti ki a magyar fajt sem, mert ártalmára van a magyar nemzeti állam teljes kiépítésének, és a mi sajátságos, ellentótben van saját magával, magával a törvény bevezetésével. Méltóztassék csak megnézni a nemzetiségi törvényt. A törvény