Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-621

(>21. országos ülés 1WO. november 29-én, csütörtökön. 139 csak magyar politikai nemzetet ismer el ós ugyanakkor a számbeli többség alapján oly jogokat ad a nemzetiségeknek, a melyeknek alapján azok jogot és erőt meríthetnek istápolni a nemzetiségi állam gondolatát szemben a magyar nemzeti állammal. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A nemzetiségi törvénynek egyik fő tényezője és hibája az volt, hogy a számbeli többségnek elvét elfogadta. Évvel, t. képviselőház, utat nyitott a nemzetiségeknek politikai érvényesülésre. Valóságos nemzeti princzipinmra fektette a görög-keleti szerb és román egyházakat. Ma, t. képviselőház, hivatalosan van szerb nemzeti ós román nemzeti egyház, ós minthogy az iskolaügy az egyháznak autonóm jogához tartozik, tényleg van szerb és román nemzetiségű iskola. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Csak igazságosnak kell lenni és azonnal átláthatjuk, hogy ez megbontja a magyar nemzeti kultúra egységét, e nélkül pedig az egységes magyar államot felépíteni nem lehet és enólkűl az a hangoztatott törekvés, hogy mi legyen felírva »azon épület homlokzatára«, egyszerűen frázissá lesz. Az aktiv nemzetiségi politika követelménye az, t. képviselőház, hogy a nemzetiségi egyházak autonómiáját vagy egészben, vagy részben revidiálni kell. És most áttérek még egy erősebb dologra. (Halljuk ! Halljuk !) Aktiv nemzetiségi politika megtörni a nemzetiségi állam eszméjét a külpolitika terén. Megtörni Ausztriával való viszonyunk tekintetében is. Csak így járhatunk el helyesen ós csak így érhetünk el a külpolitika terén sikereket. És nehogy érthetetlen legyen ezen állásfoglalásom: erre, ha nem hosszadahnasan, de egy kissé bővebben ki kell terjeszkednem. (Halljuk,! Halljuk!) Ha tisztán az 1867-iki alapra helyezkedünk is, kénytelen minden igazságos ember konstatálni azt, hogy a kiegyezési törvényből logikai szigorúsággal következő teljes paritás nincsen meg. Azt hiszem, ez tónykóp odaállítható. Közös intézményeink abszolúte németek. A két állam jelvénye, zászlója nem részesül egyforma oltalomban. A császárság czímere sérthetetlen, a magyar királyság czímere, fájdalom, nem az. Bukarestben, Belgrádban elégethetik zászlónkat, ezért elégtételt nem kapunk; a diplomáczia maga sem tartja sérthetetlennek, csak a császári, vagy mint maguk mondják: a birodalmi zászlót. Az udvar,- a közös intézmények székhelye Bécs, mintegy reprezentálásáúl az összmonarchiának. És az így megtestesített összmonarchia fogalmát azért bocsátottam előre, mert ez lényeges alkotó eleme a nemzetiségi politikának. Az a nemzetiségi politika azt mondja, hogy az összmonarchiának egy másik alakja is képzelhető, az úgynevezett federativ nemzeti monarchia, a melyről azt állítják, hogy az az összbirodalmi eszmének sokkal többet adhat, mint a mennyit adhat a dualizmus, a melyben most élünk. (Mozgás a szélső baloldalon.) A nemzetiségek a dualizmusnak ezen gyengesége miatt csakis ideiglenes kísérletnek tekintik a kiegyezést, a mely után majd a federativ üsszmonarchia következik. De nemcsak az Ausztriával való viszonyunkkal szemben, de a külfölddel szemben sem vagyunk, igen tisztelt képviselőház, önálló állam, mert nincs magyar állami szempontból vezetett külügyi politikánk. A magyar állatni szempontok itt legközelebb, Bukarestben vagy Belgrádban sem érvényesülhetnek. Érdekeink itt mindig meghátrálnak az összbirodalmi állítólagos érdekek előtt, pedig ne feledjük, hogy e két helyen van a nemzetiségi politikának góczpontja. De hát legnagyobb, legeklatánsabb bizonyítókkópeii hozom fel azt, t. képviselőház, hogy tudna-e odahatni az igen tisztelt miniszterelnök úr, a ki azt mondja, hogy a külügyi politikában irányadó ós irányító szerepe van, hogy a román kormány törülje ki politikájából az erdélyi kérdést és ne tűrjön meg államában mozgalmat a magyar nemzet gyengítése és nemzeti jellege ellen. Azt hiszem, ez a törekvése az igen tisztelt miniszter urnak meddő lenne. Az erdélyi kérdés most is ott szerepel Románia belpolitikai programmjáii. Ezzel buktatták meg a konzervativeket ezelőtt két évvel, viszont a brassói iskolák ügyével kapcsolatosan ezzel buktatták meg Sturdzát. Az aktiv politikának egyik követelménye volna, a melyre sohasem ügyelt a magyar állam, hogy az ilyen helyekre olyan férfiak neveztessenek ki, a kiknek van érzékük a magyar nemzet ós a magyar nemzeti állam iránt. Feladata volna a külállamok sajtójára hatni a mi külügyi politikánknak és külképviseletünknek. Szidhatnak azonban bennünket, a hogy akarnak, a mi külügyi hivatalunktól ugyan olyan informárcziót, a mely azt lemossa, nem fognak kapni soha. Ne hunyjunk szemet a felett, hogy a mikor mi alszunk, a mikor mi nem teszünk semmit, hanem megelégszünk egy-egy nagy frázisos beszéddel: a mi ellenségeink dolgoznak és működnek minden kezükbe akadható fegyverekkel úgy, hogy ma már a külföldi publiczisztika ellenünk van hangolva ; sőt már a tudományos irodalom is ily irányban van befolyásolva. Épen a napokban jelent meg a »Századok* egyik számában Kropf Lajosnak egy czikke, a melynek elolvasását ajánlom az igen tisztelt miniszterelnök úrnak. Az aktiv poitika követelménye volna, t. 18*