Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-621

021. országos ülés 1900. november 29-én, csütörtökön. 137 Legutóbb egységes szervezetben állapodtak meg egy központi állandó bizottságban. Eljárásuk is igen egyszerű.. Üzletük igen biztos, czóljaikra is sikeres. Pénzt adnak első helyen betáblázásra, második helyen váltóhitelbiztosításra. Az első abszolúte biztos, a második abszolúte alkalmazkodó. A nekik nem tetsző birtokost akkor lökik ki, mikor nekik tetszik, a váltó roppant kényelmes eszköz erre; rendesen akad is új birtokos, kivel szemben azután elnézők. Talán nem egészen véletlen, hogy a kilökött rendesen magyar, a belépő rendesen román.* (Mozgás a szélső baloldalon.) Ezen igaz, mélyen átgondolt vakkal szemben, azt hiszem, a statisztikára való hivatkozás nem elég. De a gazdasági téren folytatott nemzetiségi politika, gyümölcseit is kezdi teremni. Ott van a három görög keleti új püspökség felállításának czélzata ; pénz is van reá; ott van a Saguna-féle 500.000 korona, a temesvári püspökség 760.000 korona alapja. Mindenki tudja, érzi, hogy ezek újabb tűzhelyei lesznek a román faji kulturális és politikai törekvéseknek. Tavaly, midőn a nemzetiségi kérdést tapétra hoztam, a körűi folyt a harcz köztem és a miniszterelnök úr közt, melyik helyesebb, a passzív jellegű, csak a nyilt támadással szemben defenzív, megtorló politika, melyet a. miniszterelnök úr folytat, vagy az a nemzetiségi aktív politika, mely az ón ideálom, mely a nemzetiségi törekvések állambontó erejének minden áron való megtörésében áll. A ház többsége a miniszterelnök úrnak adott igazat. Meg vagyok arról győződve, hogy a ház többsége abból indult ki, hogy szelídebb módszerrel meglehet nyerni a nemzetiségek közi'emííködésót is a magyar nemzeti állani kiépítésére. Nem hiszem, kizártnak tartom. Ennek egyik legnagyobb, legeklatánsabb bizonyítéka az, a mi nem régen a román parlamentben elhangzott, midőn az egyik államfórfiú szórói-szóra az mondta : »Mihelyt a magyar államférfiak ki fogják űzni fejükből azt az agyrémet, melyet egységes magyar államnak neveznek, azonnal elkövetkezik az a nap, melyen a magyar ós román népnek sorsa örökre biztosítva lesz.« A passzív, a defenzív politika, higyje el nekem a t. ház, a nemzetiségekkel szemben czélra nem vezet. Sőt ezt nem is nekünk, nem is kormányainknak tulajdonítják, hanem mindenkor bécsi hatásnak. Erőt merítenek belőle újabb támadásra, újabb izgatásra. Én tehát nem tévedek, ha azt állítom, hogj^ a nemzetiségi politika terén minden, a mi alkudozáshoz hasonlít, a mi csak elismerni látszik, hogy a nemzetiségi politikának vannak ós lehetnek kilátásra váró jogai, az mind a magyar nemzeti politikának, 5ÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXI. KÖTET. a magyar nemzeti államnak gyengesége. (Igás! ügy van! a szélső baloldalon.) S ez a gyengeség, fájdalom, meg van. Minél gyengébb a nemzeti állam, annál erősebbek a nemzetiségek. Meg lehet engem ebben a felfogásban dialektikával, ékesszólássál czáfolni, de azért, esküszöm, hogy a magyarok nem hivatalos társadalmának aggodalma mindig megvan, mindig ól és eloszolni óhajt. Meggyőződésem, hogy széles e világon nincsen ország, a mely olyan nyugodtan, összetett kézzel nézné azt, hogy saját territóriumán, saját honfiai mikóp akarják az ö fennállását lehetetlenné tenni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha szerte nézünk a világon, épen az ellenkezőt tapasztaljuk. Nézzük csak meg a német birodalmat, a hol nem kell aggódni, hogy faji törekvésük, nemzetiségük elvész, mégis, t. képviselőház, ott nemcsak az állam, hanem az államnak egyesei, társadalma, minden tevékenységét oda fordítja, hogy a német szellemet erőssé tegye, a német önérzetet feléleszsze. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Tudjuk, hogy tudósok, államférfiak, egyesületek, egymással vetélkedve szolgálják a német ügyet, de nemcsak otthon, hanem mindenütt széles e világon, a hol bármilyen kevés, maroknyi német lakik. És mert a faj szereteten kivűl még ennél magasabb törekvés is lebeg előttük, még mások jogait sem respektálják és oly fegyverekhez nyúlnak más országok területén, más országnak jogai, integritása, ellen, a milyen fegyvereket ők maguk otthon nem tűrnének el. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) A földtekén mindenütt, a hol németek laknak, megjelenik ez az istápolás, ez a segedelem. A czól, azt mondják, a. német nemzeti öntudat felkeltése és ébrenlétben tartása. Milliókat áldoznak erre. Hazánkba, is nagyon sok jön be e czélra; még a vallást is felhasználják, hogy befurakodjanak és a vallás czélja alatt jönnek ide nagyobb összeggel, hogy a mi ellenségeink számát szaporítsák. Röpiratok özöne van ebben az országban, a mely mind bennünket gyaláz és rágalmaz. Stipendiumokat, alkotnak, hogy saját honfiainkat azzal magokhoz kivihessék, igaz, ádáz ellenségünkké tegyék. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Fmvelemniel kisérnek mindent és ha ebben az országban akad még valaki, a ki magyar akar lenni és a ki nem szégyenli, hogy soviniszta, — a mint én nem szégyenlem, hanem büszke vagyok rá, —• ha akad valaki, a ki hangot ad ennek, az a megtámadásoknak nyilt czéltáblája lesz. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) De nézzük, hogy abban a német birodalomban, hol 52 millió némettel összesen 3 millió és 8 vagy 9 százezer idegen nemzetiségű áll 18