Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-621

(521. országos ülés 1900. n alá bocsáttattak. A hadi költségvetés megvizsgálásának joga a delegácziókra ruházta fcott, melyek véleményeltérés esetén közösen szavaznak, (ügy van! a szélső baloldalon.) Ezáltal elveszítette nemzetünk az alkotmányos állami élet legfőbb biztosítékát; (Úgy van! a szélső baloldalon.) és hazánk véderejének ügye, idegen hatalomnak, idegen avatkozásnak, idegen szavazásnak, idegen határozásának lett alávetve. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A magyar állami élet pedig, s minden magyar törvény és szabadság elveszítette a megvédhetós egyetlen eszközét, az állam anyagi erejót. (Úgy van! a szélső baloldalon) Alkotmányosságunk, szabadságunk, anyagi ós erkölcsi érdekeink, törvényeink szentsége, mind egy emberi élet kisebb-nagyobb hosszától tótettek függővé. Ezeknek egyetlen biztosítéka ma is nem más, mint egy aggkorú, ós Ígéretéhez híven ragaszkodó fejedelem, a ki után jöhet még egy politikai Mohács, mint a hogy jött alig alig harmrncz évvel Hollós Mátyás világra szóló fénykora után a mohácsi vész. Akkor sem az intézményekben rejlett az erő és most sem. (Igaz!Úgy van! a szélső baloldalon.) Akkor az uralkodó személye volt a nagyság egyedüli okozója;' most pedig az uralkodó személye képezi az alkotmányosság ós szabadság egyedüli biztosítékát. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Kérdem önöktől, t. túloldal, van-e nagyítás állításomban? Nem igaz-e, hogy nincs alkotmányosságunknak más biztosítéka, mint az uralkodó személye? (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Rég vitatott kérdés a túloldal közt és közöttünk, hogy a magyar államiságot a 67-es alapon fel lehet-e építem? A jelen helyzet azt bizonyítja, hogy a hosszú vitában nekünk volt igazunk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Pedig maga a 67-es alap megalkotója sem tartotta azt befejezett műnek. Deák Ferencz igen sokszor nyilatkozott ily értelemben; csak két példát hozok fel: (Halljuk! Halljuk!) az egyik 1868. január 1-én a Pest város tisztelgésére adott válasz, melyben azt mondja Deák, hogy kéri a mindenek urát, szállja meg a hon polgárainak lelkét, hogy azon szabadságot, melyet elértünk nem csak megtarthassák, hanem tovább kifejleszthessék. A másik példa 1868. deczember 18-án tartott beszéde, a melyben azt monda, hogy »sokan még többet is óhajtanának. Igen. Én is kivánnám a többet, de azt úgy nem lehet elérni, hogy azt, a mi van is koczkáztassuk, ember 29-én, csütörtökön. jog hanem csak úgy, ha a meglevőnek alapján tovább haladunk.* Maga Deák is tovább akart haladni, tovább akart építeni, de ez lehetetlenségnek bizonyult. Tény az, hogy a többség s az egymást követő kormányok és a mostani kedvező helyzet daczára még a jelen kormány is, rég lemondott a továbbfejlesztés eszméjéről. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ellenkezésbe jutottak tehát ebben a 67-iki törvények megalkotójának alapgondolatjával: a továbbfejlesztés szándékával, sőt odáig mentek, hogy mesterségesen akarják életben tartani azokat az alkotásokat is, a melyek tarthatatlanoknak és károsoknak bizonyultak. Pedig Deák Ferencz 1869. május 20-án azt mondta, hogy elhagyná a 67-es alapot, ha olyan érvekkel, melyek magából a

; tárgyból merítvék, meggyőződnék arról, hogy a kiegyezés káros és veszélyes. Nincsenek ékesebben szóló érvek, mint maguk a tények; facta loquuntur! (Helyeslés a a szélső baloldalon) Azt, hogy a kiegyezés több szempontból káros, bizonyítja az a tény, hogy fejleszteni nem lehet, sőt a jogfeladást eredményezte ; továbbá, hogy valódi alkotmányosságot nem teremtett, mert lehetetlenné tette a pártok váltakozását a kormányon. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) Az örökös párturalom pedig visszaéléseket, érdekszövetségeket, a közszellem romlását, elbágyadását idézte elő, továbbá a közgazdasági érdekek megvédésének lehetetlenségét s ebből az általános szegénységet ; a szegénység pedig a megélhetésért való küzdést s ez a szellemi önállóság kiirtását eredményezte. Ide jutottunk. Tehát káros volt a hatás. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) De veszélyes is volt, mert felköltötte a birodalom másik állama népeinek gyűlöletét (Igaz! a szélsőbalon.) és eltompította a magyar nemzet többségében a haza függetlensége iránti vágyódást. Minthogy pedig ily módon károsnak és veszélyesnek bizonyult a 67-es alap, fel kell tételeznem, hogy Deák Ferencz az ő 1869-iki idézett nyilatkozata szerint, maga is rég elhagyta volna ezt az alapot, ha élne. De mert előre látom, hogy Deák Ferencz utódai ezt az állításomat a felhozott bizonyítókok daczára is tagadni fogják, ki fogom mutatni, hogy, ha Deák Ferencz nem is hag}-ta volna el a 67-es alapot, most már a 67-es alap hagyta cserben Deák Ferencz utódjait. (Halljuk! Halljuk!) Tényleg már három év óta kivihetetlenekké lettek az 1867 : XII. törvény czikknek a közösügyek kezelésére vonatkozó rendelkezései. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) 1. Kivihetetlen már három év óta az, hogy