Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-621
126 621. országos ülés 1900. november 29«én, cstitörtöiön. a quótát a két országgyűlés állapítsa meg; (Igás! Úgy van! Halljuk! a szélsőbalon.) 2. most már királyi döntéssel szabják meg a quótát állandóan, bár e döntést a törvény kivételes esetre tartotta csak fenn; (Igaz! a szélsőbalon.) 3. három óv óta nagynehezen, és mesterséges furfanggal választhatók csak meg a delegátusok a birodalmi gyűlésen, ós senki sem tudhatja, hogy mikor válik e megválasztás lehetetlenné ; 4. nem szavazza meg már három év óta a közös költségvetést a Reichsrath, s bár igaz, hogy az osztrák alkotmány szerint ez nem szükséges, de az 1867 : XII. törvényezikk 25. §-a szerint, Magyarország a közösügyeket csak az osztrák alkotmányos népképviselettel végezheti el; 5. lehetetlennek bizonyult a vámszövetsóg megkötése, és az ország, egy minden nap megszűnhető, ideiglenes állapotban van évek óta, az anyagi érdekek nagy kárára, mert az önálló vámterületet felállítani nem akarják. Mindez azt mutatja, hogy a 67-es alkotmánynak a közösügyek kezelésére vonatkozó része már rég nem kezelhető rendesen. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) Annak pedig alig lehet ellenmondani, hogy oly törvény, melynek rendes kezelése, már három óv óta lehetetlennek bizonyult, helyes kormányzási szempontokból, többé nem tartható fenn. Annál kevósbbó tartható fenn, mert senkisem állíthatja, hogy a rendes kezelhetós helyre fog-e ismét állni valaha, és mikor? De nemcsak az bizonyult be, hogy a 67-es közösügyes törvény csődöt mondott, hanem ennek sok káros következménye is bebizonyult. (Halljuk ! Halljuk !) Ezeket is röviden összefoglalva fogom előadni : Először: már három óv óta lehetetlennek bizonyult az osztrák Reichsrathot munkaképessé tenni; tehát már három év óta hibázik az a szerv, a melyet a magyar törvény, illetőleg az 1867 : XII. törvényezikk 25. § közösügyek megállapított fentartására nézve, conditio sine qua non-ná tett. Másodszor: bebizonyult, hogy a quóta időnkinti megállapítása lázas gyűlölködésbe hozza az egy uralkodó alatt élő népeket — velünk szemben. Harmadszor: bebizonyult, hogy a vám- és kereskedelmi viszonyok rendezése minden periodikus megújításnál nehezebbé és nehezebbé lesz; és minden egyes eset évekig tartó kríziseket teremt a két országban, és meg-megújuló gyülölködósi anyagot hint el. Negyedszer: bebizonyult, hogy Ausztriában az 1867-es közösügyek rendes kezelésével anynyira nem törődnek, hogy a, különböző nemzetiségek egymásközti súrlódásait, ennek kedvéért, még egy napig sem fékezik meg, vagy odázzák el. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ötödször: bebizonyult, hogy Ausztriában, a külügyek közösségével úgy visszaéltek, hogy a külügyek kezelése birodalmivá ós osztrákká vált s a magyar államiság teljesen el lett tüntetve a nemzetközi viszonyokban. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hatodszor: bebizonyult, hogy a hadsereg közösségével úgy visszaéltek, hogy az 1867 : Xü. törvényezikk 11. §-ában elvileg fentartott önálló magyar hadseregnek teljesen nyoma veszett. Hetedszer : bebizonyult, hogy a közös kereskedelmi ügygyei Ausztriában úgy visszaéltek, hogy állandóan az osztrák ipar érdekeit védték s a magyar mezőgazdaság érdekeit állandóan feláldozták. Nyolczadszor: bebizonyult, hogy a közös vámterülettel úgy visszaéltek, hogy lehetetlenné tették az ipar kellő fejlődésót Magyarországon ; ós kiszorították a magyar terményeket a világ más piaczairól azért, hogy Ausztriára szoruljon a magyar termelő, ós így Ausztria szekeréhez legyen lánczolva. Kilenczedszer: bebizonyult, hogy valahányszor igazságtalan előnyöket követelnek tőlünk Ausztriában, azonnal torkon ragadnak a pénz piaezon, ós a hitel elzárásával megakarnak fojtani. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tizedszer: bebizonyult, hogy valutánkat nem rendezhetjük Ausztria miatt, bár mi készen vagyunk a rendezésre. Tizenegyedszer: bebizonyult, hogy állampapírjaink árát mesterségesen, adóztatással leverik Bécsben, csupa gyűlöletből, azért, hogy ártsanak. Ugyan folytassam-e, t. ház, e felsorolást? Nem folytatom, mert meg akarom őrizni tárgyilagos higgadtságomat; pedig magyar honfivérem felháborodik, a mint felsorolom mind azt a kárt, a mit okozott, mind azt a veszélyt, a mit hozott ránk a közösügyes rendszerhez való görcsös ragaszkodás, a melyet tapasztalunk még akkor is, a mikor, mint most, már kézzelfoghatóvá lett, hogy e rendszer úgy, a hogy megalkottatott, többé fenn nem tartható a fennálló törvények mellőzése nélkül. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Az elmondottakból az következik, hogy elkerülhetetlenné lesz a 67-es törvényeknek más törvényekkel való helyettesítése, a mely esetben a függetlenségi párt egész erejéből fogja követelni, hogy hozassák létre Magyarország teljes állami függetlensége ós önállósága, a personal unió