Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-620
120 rohamos ós nagymérvű dekadencziáját, melyet ezen kérlelhetetlen számok mutatnak, csodálható-e az, ha mi lelkünk egész hevével követeljük az új egyházpolitikai törvényeknek részben eltörlését, részben revideálását, hogy a vallástalanság, mely folyton terjed és növekszik, meggátoltassák. Hiszen Hegedüs Sándor miniszter úr maga mondotta nehény hét előtt, hogy »a gondolatok vezetése a vallás feladata, és hogy azt az állam nem pótolhatja soha«. (Élénk helyeslés a balközépen) Hiába vádolnak bennünket a t. túloldalról ós az egész országban akárhányan, hogy mi iménti követelésünkkel és egyáltalában vallásunk védelmével a »felekezeti harozot* provokáljuk. Mert, t. ház, talán nekünk is szabad úgy szólanunk, a mint Ritoók Zsigmond nagyváradi királyi táblai elnök úr szólott magáról és felekezetéről a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak pár hét előtt Pozsonyban tartott ülésén, hogy »a ki azt kívánja tőlünk, hogy mondjunk le, hogy ne tegyünk semmit, mert különben a haza polgárai között növeljük az ellentóteket, szítjuk a szenvedélyeket, az normális öngyilkosságot követel tőlünk*. Az anyakönyvekről meg azt mondották az egyházpolitikának barátai, hogy az anyakönyvezés, tudniillik az állami anyakönyvezés, olcsóbb is lesz, jobb is lesz, mint az eddigi. 1895-ig az anyakönyvezés az államnak ós a népnek tudtommal egy árva krajczárjába sem került. És most fizet a nép az anyakönyvezésért, a helyiségeken és a dologi kiadásokon felül, az első évben felvett 800.000 forint helyett 2,382.977 koronát. így lett olcsóbb az anyakönyvvezetós. (Mozgás a jobboldalon.) Hogy pedig miként lett jobbá, mutatja folytonosan növekedő száma azon kérvényeknek, a melyek ban a kiigazításért folyamodnak a felek. Ezenfelül az anyakönyvvezetők minden törvény ős rendelet ellenére akárhány helyütt követelik a felektől — és tanuktól is — a jegyzőkönyvnek aláírását, pedig már hányszor szólaltunk fel ellene! Továbbá a főbírók részben elutasítják, részben pedig lebeszélik azokat, a kik hozzájuk járulnak, hogy vegyes vallásúak lévén, születendő gyermekeik vallására vonatkozólag egyezséget kössenek előttük. Azt is meg kell említenem, (Halljuk! Halljuk!) hogy olyan állami anyakönywezetőink is akadnak, a kik különféle diszpenzácziók czímén busás összegeket vesznek fel, (ügy van! bal felöl.) és nem csinálnak semmit, csak azt, hogy ezzel is, meg azután azzal is, hogy a polgári kötést akárhányszor elnapolják, elodázzák, minden törvényes ok nélkül, szaporítják az ágyasságoknak már úgyis nagy számát, az ország ovember 28-án, szerdán. közerkölősiségének rovására. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Az iskolák államosítása is, t. vallás- és közokoktatásügyi miniszter úr, (Halljuk! Halljuk!) igen serényen és vigan folyik, ós úgy látszik, rendszer szerint. A kultuszminiszter úr ugyan folytonosan azt állítja, hogy ő csak ott államosít, a hol az egyházi hatóságok is kérik; de épen ezért nem tudom felfogni, mi lehet annak az oka, hogy a zágrábi érsek úr, a kinek egyházi joghatósága alá a Muraköz tartozik, már háromszor irt tudtommal a kultuszminisztériumba, hogy meggátolja valamiképen az iskoláknak azt az államosítását, a mely ott a, Muraközben készül. Ezenfelül akárhányszor a tanfelügyelők maguk, valamint a közigazgatás egyéb tisztviselői Ígéretekkel és fenyegetéssel szorgoskodnak ós gondoskodnak arról, hogy a községi iskolák államiakká változtassanak, vagy hogv a község állami iskolát építsen. Mi mindig ellene voltunk, vagyunk és leszünk az iskolák államosításának, mert mi az iskolákat nem csupán tan-, hanem nevelőintézeteknek is tartjuk, Márpedig ei're a czélra nem elégséges az, a mit a t. kultuszminiszter úr folytonosan kiemel, hogy pontosan adják elő a hittant heti egy vagy két órában, hanem szükséges, hogy az egész tanítás egyöntetű legyen, hogy egységes szellem, tudniillik a vallás szelleme lengje át azt, mert hogy ismét visszatérjek Hegedüs Sándor t. miniszter úrnak nyilatkozatára, ezt, tudniillik a vallást az állam semmiféle tanítása sem fogja pótolni. És ezt annál inkább sürgetjük, annál inkább hangsúlyozzuk, mert hisz maguk a tantestületek jajveszékelnek s panaszkodnak már, látván azt az óriási erkölcsi sülyedóst, a melyet tanítványaiknál tapasztalnak, és mentésre hívják fel az illetékes köröket, mint tette ezt — a t. kultuszminiszter úr is igen jól tudja — Kemény Ferencz állami reáliskolai igazgató Temesvárott a tanárok országos ülésén, a közép-, az aradvidéki tanítóegyesület egyik bizottsága pedig e napokban a népiskolákat illetőleg. Még egy dolgot kell említenem, t. ház. A félhivatalos néhány nappal ezelőtt a következő négysoros hirt hozta. A megüresedett székesfehérvári püspökséget illetőleg ugyanis ezt irja (olvassa): »A vallás- és közoktatásügyi miniszter még nincs abban a helyzetben, hogy a kinevezendő püspök személyére nézve előterjesztést tehessen a minisztertanácsnak.* Ugy látszik, a Magyar Nemzet is, meg talán a t. kultuszminiszter úr és az egész kormány is, de sőt — mert a ház azon oldalán valaki azt mondta, hogy * helyes*., — mások is azon nézetben van(120. orszáeoü ülés 1900.
