Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-620

«20; országos ülés 1900. uak, hogy a püspöki kinevezés époly állami funkczió, mintha valamely főispánt neveznek ki. Tudtunkkal az 1848 : III. törvónyczikk 7. és 21. §-a a püspöki kinevezést a király ő Felségének személyes jogai közé sorozza, és úgy, hogy eredetileg nem is a kultuszminiszter, hanem az ő Felsége körüli, nem mint állami közeg, hanem tulajdonkópen csak mint ő Felségének megbízottja szerepel ezen ügy körűi. Tiltakoznunk kell tehát azon felfogás és már több év óta megkezdődött szokás ellen, hogy a püspöki kandidácziókat a minisztertanács elé viszik, mint a főispán kinevezését, holott, hogy ez nem tartozik oda, azt fényesen és eklatánsán bizonyítja, csak a legújabban is, az erdélyi püspöknek, gróf Majláth urnak esete, a, ki, legalább, a mint ón tudom, nemcsak a, minisztertanács beleegyezése nélkül, de sőt talán ellenzése mellett is neveztetett ki. Széll Kálmán miniszterelnök: Azt nagyon rosszul tudja! Molnár János: Lehet. Hogyan viseltethetnénk tehát bizalommal ezen kormány iránt, a mely sem a közigazgatás, sem a választások tisztasága, sem a közgazdaság, sem a vallás, sem a tanügy terén nem mutat fel olyan eredményeket ós vívmányokat, a milyeneket mi kívánnánk, ós a mely azonfelül még a magyar államiság iránt sem tanúsít kellő érzéket. Magyar államiságunknak egyik szent jelvénye, klenodiuma, a magyar szent korona, a mely nélkül fejedelem nem lehet király e hazában. És mit látunk ? Azt, hogy ezen szent klenodiumot büntetés nélkül lehet megsérteni. Nem az egyetemi kereszt-törésekre czélozok, mert, hogy azt szóvá mertem tenni, azért már megkaptam méltó jutalmamat a kultuszminiszter úrtól. Mondom, nem arra alludálok, hanem arra, hogy íme az ónodi zsinagógán ott lengett a király ő Felsége születésnapján egész nap egy zászló, — annak ellenére, hogy a község elöljárósága szólott, követelte annak eltávolítását — a melyen a, magyar czímer és a magyar korona kereszt nélkül volt ábrázolva ós a kereszt helyén a mogen-doved, vagyis az úgynevezett zsidócsillag állott. (Derültség jobbról.) Hogy meggyőződhessék t. Rosenberg Gyula, közbeszóló képviselő úr arról, hogy ez így megy Magyarországon, kérem őt, legyen kegyes elfáradni itt az ország szivében a Király utczába, az első szám alá, és ott megnézni Schlesinger könyvkereskedését. Ott a kirakatban bordó bársonyban van hímezve a magyar czímer és korona, ós kereszt helyett ismét a mogen-dovedet fogja ott találni. (Derültség.) Mi ezt nem tartjuk nevetségesnek, mert úgy tudjuk, hogy a magyar czímert és koronát, nemcsak úgy lehet megsérteni, hogy letördelik KÉFVH. NAPLÓ. 1896—1901, XXXI. KÖTET. november 28-án, szerdán. J21 a keresztet, de képes ábrázolással ós hímzéssé] is; tessék megnézni a büntetőtörvényt, ott ezt megtalálják. Aztán, múlt augusztus 15-én Esztergomban a kereszténység és a. magyar államiság —- mert a kettő összeforrt ós pedig szótválaszthatlanúl — kilenczszázados emlékünnepét ültük. A t. miniszterelnök úrnak eszébe jutott ugyan tavaly az év végén, de megvalósítani elfelejtette azt, hogy ezt, a nemzetek életében olyan ritka, fenséges ünnepélyt országossá tegye azáltal, hogy idehozta volna az ügyet a törvényhozás elé, hogy a nemzet, mint nemzet, vagyis törvényt alkotva róla. örökíthette volna meg annak a nagy napnak emlékét. Nemcsak ezt nem tette, de még kiadta hírhedt ós ismert rendeletét a közhatóságokhoz, hogy az ünnepélyt minden áron csakis egy, habár az ország legtöbb lakójának tulajdonát képező vallás magánünnepólyeként tüntesse fel. Az sem a t. miniszterelnök úr vagy a kormány érdeme, hogy azon az ünnepélyen jelen volt a király ő Felségének helyettese, sőt az előzmények után következtetve azt gondolhatjuk, hogy talán meg sem jelent volna a kormány, ha véletlenül ő Felségének képviselője nem szerencsélteti és nem emeli az ünnepély fényét magas jelenlétével. Széll Kálmán miniszterelnök: De csak talán! (Zajos derültség a jobb- és baloldalon. I<elMáltások : Nagyon jó l) Molnár János: Az előzményekből erre kell következtetnünk. Nem, t. ház, mi ily kormány iránt bizalommal nem viseltethetünk és nem viseltetünk különösen a t. kormányelnök iránt, a mint nem viseltettünk a t. elődje iránt sem. Széll Kálmán miniszterelnök: Köszönöm alássan! Molnár János: Miért? Talán hasonlók ők egymáshoz? Nem, t. képviselőház. A különbözetek egész világa van közöttük. Mert milyen volt Bánffy Dezső ? Éles, ingerlékeny. erőszakoskodó; a t. miniszterelnök úr édes, előzékeny, udvariaskodó. Bánffy Dezsőnek sokszor önmaga által gyakorolt, még többször alantas közegeinél megtűrt, sőt megjutalmazott, nyílt erőszakú tettre hevítették a kedélyeket, hogy minél előbb, s minél hatályosabban a közállapotok szanálására törekedjenek ; a miniszterelnök úrnak kevésbbé agresszív, mézes-mázos modora eláltatja és elaltatja, a szellemeket, (Derültség a jobb és baloldalon. Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon és a baloldal némely padjain.) hogy látván, ne lássanak, hallván, ne halljanak, elnyomatva ne jajgassanak, talpra 16