Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-620
ftáO. országom üíéí 19ÓO. november 28-án, szerdán. 119 azon kisgazdák közül, a kiknek birtoka ármentesítési térbe esik, akárhány találkozik olyan, a ki ingyen kínálja- földjét akárkinek, csak fizesse meg az adót, de nem bir rá bérlőt kapni, mert senkisem akar kötélnek állani. Aztán a tűz- ós jégkár- ós több ilyenféle biztosítás is igen súlyosan nehezedik a szegény nép vállaira azért, mert azok a biztosítási társulatok nem a szegény népet, hanem tulaj donképen a saját zsebüket biztosítják, minél nagyobb osztalékra törekedvén. Ismerem, t. képviselőház, a most munkában lévő törvényt, a mely hivatva lesz a biztosító társulatokat ellenőrizni; de engem az nem elégít ki. Miért nem államosítja a t. kormány az elemi csapások ellen való- biztosítás ügyét? De nem ám úgy, hogy aztán az állam vágja zsebre a hasznot, hanem úgy, hogy a biztosítási összegeket a minimumra redukálja, hogy abból csakis a tartaléktőke ós a hivatalnokok fizetése kerüljön ki. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Nagyon kérném továbbá a t. földmivelésügyi miniszter urat, hogy tegyen már valamit és szanálja sürgősen ós gyökeresen az ármentesítés ós más hasonló ügyek mizériáit, szánja meg a szegény népet, könnyítsen terhén; hisz e vizimunkák miatt évenkint százával meg ezrével jutnak az emberek koldusbotra. Azután büntettesse kérlelhetetlenül a borhamisítókat. (Úgy van! balfelől.) Micsoda az a 2—300 forintnyi pénzbírság azokra,, kik százezreket, meg százezreket harácsolnak össze a- borhamisítás révén, és a mi fő, tönkre teszik a magyar bor hitelót a külföld előtt. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Azután karolja fel a t. földművelési miniszter úr a gabonaraktárak ügyét, melyekbe elhelyezhetné a szegény gazda a termését és kapna rá előleget, vagy legalább hitelt, és megmenekedhetnék a közvetítők zsarolásaitól; mert ha még sokáig így tart a dolog, bizony-bizony beteljesedik a közmondás, hogy »szegóny fog madarat, gazdag eszi meg«.. Azután kérjük a t. miniszter urat, szigoríttassa az uzsoratörvényt és korlátozza a minimumra a gabona-elővételek czímén űzött roppant mérvű uzsorát, a mely ezreket, meg ezreket juttat a tönk szélére. (Igaz! Úgy van! baltelöl.) Az igazságügyminiszter urat pedig arra kértem volna, hogy kegyeskedjék gondoskodni a bírói meggyőződés nyilvánulásának egységességéről, mert az mégis csali furcsa ós mondhatni tűrhetetlen állapot, hogy a gabonaelővételek ügyében egy és ugyanazon dolgot a bíróság egyik tanácsa uzsorának minősít ós a szerint büntet IS j ct bíróság egy másik tanácsa pedig ugyanoly ügyben felmenteti a vádlottakat és árverezteti száz-számra a panaszosokat. Épen tegnap olvastam azonban, hogy a t. igazságügyminiszter úr e tekintetben kiadott valami nyilatkozatot. Engem ugyan ez a nyilatkozat nem elégít ki, de mégis azt hiszem, jó hatással lesz úgy a publikumra, mint a bíróságokra is. Végűi a t. pénzügyminiszter urat kérem, szállítsa már le a földadót, vagy legalább arányosítsa mielőbb; 'állapítsa, meg a teljesen adómentes létminimumot — de nem azt, a melyet ő kontemplált — ós egyszerűsítse már végre-valahára az adókezelóst. Hiszen a legtöbb ember, kisgazda, nagygazda, előkelő meg kevésbbé előkelő, szegény, tudatlan nép, de sokszor maguk az adóhivatali tisztviselők is tanácstalanul állanak az adókezelés rendszerének tömkelegében, útvesztőjében, ós a legtöbb ember, különösen a szegény emberek azt sem tudják, hogy miért fizetnek, hogy mikor kell, hogy hol kell reklamálni, hol kell azon sérelmek ellen, a melyeket az adókivetés terén szenvednek, orvoslást szerezni. (Úgy van! balfelől) r És most, t. képviselőház, áttérek az új egyházpolitikának g3 7 ümölcseire, áldásaira. (Halljuk! Halljuk!) Azt hajtogatták azok, a kik az új egyházpolitikának a javaslatok tárgyalása alkalmával hivei, barátai és pártfogói voltak, hogy azok az egyházpolitikai törvények a vallásosságot nemcsak nem fogják lohasztani, hanem inkább emelni; sőt még Komlóssy t. képviselőtársam is első beszédébenazt mondta, hogy várjunk, majd meglátjuk, milyen gyümölcsöket fognak azok teremni. Hát mi vártunk, t. képviselőház, és íme, milyen eredményre jutottunk? A t. kormány által kiadott statisztika szerint, a mely most néhány hót előtt jelent meg, tisztán polgári házasságot kötött, a nélkül, hogy vallásának szertartásait igénybe vette volna,' 1898-ban 9720, 1899-ben, vagyis az utolsó számlálás szerint már 12.822, tehát körülbelül háromezerrel több. Házassági per volt 1897-ben 8270, 1898-ban már 9976, 1899-ben pedig 11.045. Tehát ez is emelkedik. Házassági elválás volt 1896-ban 387, 1897-ben már 672, tehát czircziter kétszer annyi, 1898ban 1348, 1899-ben már 1888. Tehát ez is folytonosan és rohamosan emelkedőben. Major Ferencz: Tessék a t. liberális uraknak ezeket a számokat tekintetbe venni. Molnár János: Kereszteletlenűl maradt, az izraeliták szülöttjeit bele nem számítva, 1898-ban 4.712, 1899-ben már körülbelül négyszer annyi, üidniillik 15.056. Vallásukból kiléptek és részint nazarónusokká, részint felekezetlenekké lettek 1899ben 13.661-en; tehát négy óv óta már 12.806 felekezetnélkűli jár-kel a hazában. T. ház! Ha látjuk a vallásosságnak ezen,
