Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-620
Hg 620. országos ülés 1900, tőkék nem mutatkoznak sehol a láthatáron. A vidéki gazda hiába mászkál Budapesten pénz után. És ah, vége van a házépítési kölcsönök aranyidejének is. A depresszió súlyát növeli az, hogy Magvarországon, és kivált Budapesten az üzleti élet bámulatosan irreális. Fényes üzleteket látunk, és ragyogó kirakatokat, a melyek mögött csak nyomorúságos »ügynök« állapot rejtezik. Külföldi, jobbára osztrák gyárak ós vállalatok expoziturája egymást érik, és a tőke nélküli, kívülről függő kereskedelmi exiszteneziák száma szinte légiónyi. Ilyenkor bekövetkezik a ki nem mondott csőd állapota, a paklizás, a törvény hézagai közt való bujkálás és végűi a hitelezőkkel való kiegyezés 50%-ra, vagy kevesebbre, rossz törvények és rossz judikatura által előmozdítva, A hitel megapadása nem régen milliomosoknak ismert nagy építő-vállalkozókat sodort a bukás szólére. Ekkor kitűnt az is, hogy a budapesti nagy építőiparnak túlnyomó része a kisebb iparosok, tehát a kézműiparosok hitelén élősködik. A kőmives, bádogos, lakatos, asztalos, mázoló stb., kénytelen hitelbe dolgozni a vállalkozónak, mivel másképen munkát tőle nem kap, az irreális üzlet mindig a kisipari exisztenczia koczkázatára megy. A nagy tőke biztosítja magát; a kistőke és kereső munka ott áll födetlen mellel ós lekötözött kézzel. Magyarországon a gazdasági depresszió tehát a,zt is jelenti, hogy szocziális válság tör ki, a tisztes polgári exisztencziák vagyona csökken, esetleg a népesség egy része megindul Amerika felé. mint ez a felvidéken a,zonnal így történik. Egyébiránt pedig a gazdasági depresszió mindjobban terjed ós nehezedik. Nincs pénz és nincs pénz. A gazdasági élet vérszegénységben szenved ós a szerint válik súlyosabbá, a. mint az idő múlik s ez a váltó is esedékessé válik, az a prolongáczió is, amaz a moratórium is. A gyárak és ipartelepek redukálnak s a folyó kereskedelmi üzletek rossz üzleteket csinálnak. Különben pedig a depresszió kitart s a munkások tömegei már benne vannak a krízisben. Budapesten jelenleg már 10.000 fejre teszik a munkanélküli munkások számát.« Ez a koronatanú, t. ház, a Pesti Hírlap, a melynek egyik czikkelyéből olvastam fel ezeket és a melyet, azt hiszem, mindenki elfogad koronatanúnak a liberalizmus mellett. Mit bizonyít e vázolat mást, mint azt, hogy a liberális elvek nem képesek a hazának gazdasági jólétét biztosítani, tehát, hogy vissza kell térnünk a keresztény elveknek üdvös forrásaihoz, a melyek, miként a Nilus Egyptomot, megtermékenyítik közgazdaságilag is az állanoTeinber 28-án, szerdán, mot. (Úgy van! balfelő 1 .) Nagyon távol áll tőlem, hogy a mobil, a nagytőkét elvben kárhoztassam, hiszen nagyon jól tudom, hogy a kereskedelemnek is, az iparnak is, a földmívelésnek is eg^dk nagy emeltyűje a mobil nagytőke. Csak ennek a mobil tőkének túlkapásait ostorozván, de jelenleg nem ezt kívánom tenni. hanem az illető szakminiszter uraknak szives figyelmét és jóakaratát kívánom felhívni arra. hogy védjék már meg egyszer Istenigazában a kisiparost és kisgazdát. (Ugy van! bal felől.) Mikor fogja például a t. kereskedelemügyi miniszter úr revideáltatni az ipartörvényt, a melynek annyi hiánya, hibája és hézaga van? (Ú'iy van! a balodálon.) Avagy mikor fog nyers anyagot beszerző és elárusító szövetkezetek felállítására impulzust és támogatást adni, a melyek elsejének segítségével olcsó anyagot kapna a szegén}" kisiparos, másodikban pedig elhelyezhetné iparterményeit és vevőket biztosíthatna magának? Aztán miért bánnak a t. illető miniszter urak olyan mostohán a keresztény hitel- ós fogyasztási szövetkezetekkel, mikor azok oly áldásosán működnek szóles e búzában? (Úgy van! baloldalon.) És a, kisgazdák, ugyan miről panaszkodnak? Arról, hogy terményüket képtelenek potom áron elvesztegetni ós a java hasznot a közvetítőknek odaadni, mert nincsen sem hitelük, sem pénzük, a végrehajtó pedig már ott ólálkodik a házuk előtt, hogy a nagy adókat behajtsa. Panaszkodnak továbbá, hogy az uzsora., meg az úgynevezett gabonaelővétel, a mely alatt akárhányszor a legundokabb uzsora rejtőzik, tönkreteszik őket ós koldusvagy vándorbotot farag a kezükbe, Románia vagy Amerika felé, Panaszkodnak, hogy a borhamisítók, meg a bor-, vagy inkább mustkartellek, a melyek már-már országszerte felütötték a fejüket, nagyon dézsmálják az ő szőlőtermésüket, úgy, hogy az a régi szőlődézsma nem teher, hanem valóságos enyhülés gyanánt tűnik fel előttük. Arról is panaszkodnak, hogy míg a ezukorgyárak milliókat vágnak zsebre prémiumok czímén, addig a répatermelők pusztulnak ár hiányában, pedig az árból ugyancsak busásan kijut nekik az ármentesítő, a belvizlevezető és egyéb vízi művek után fizetendő adók révén. Azt panaszolják, kivált Sopron, Győr, Nyitra, Pozsony, Komárom ós egyéb vármegyékben, hogy míg ezelőtt csak akkor volt káruk, ha minden négy-öt évben elöntötte őket az a folyó, a melynek mentén laknak, ma azok a folyók szintén csak ki-kiáradna,k, s azonfelül minden évben elönti őket az ármentesitő társula/toknak rájixk kivetett és sokszor állami adójukat is meghaladó járuléka is ugyanannyira,, hogy
