Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-620

116 (S20, országos ülés 1900. noTeinber 38-án, s-zerdán. a házban interpelláczió tárgyává tettem. És azt képzeli, t. ház, hogy talán most valami nagy változás, az új óra alatt valami nagy baladás van e tekintetben? Nem akarom fá­rasztani a t. képviselőházat, (Halljuk! Hall Juli! az /sete'! a bal és szélső haloldalon.) nagyon rö­viden fogom összefoglalni, s csak két példát fogok idézni. Azt írják Válról Fehérmegyéből, hogy (olvassa) : »Pár hete volt a községi képviselőválasz­tás, és akkor a főszolgabíró végtelen boszú­ságára mindannyian néppártiak jutottuk be; nagy többséggel ment keresztül valamennyi.* Most jön a java. »Jött a megyei bizottsági tagválasztás; jelöltek voltak Turinics Sebő plébános és Kulcsár Lajos járásbiró, s a főbiró személyesen járta be a hivatalokat, hogy a hivatalnokokat berendelje szavazásra, a mely eljárás különösen az adóhivatalban nagy visz­szatetszóst szült, Vál és Tabajd községekben az elöljárókat összehívta ós szétküldte őket a községházáról korteskedni Kulcsár érdekében. A martonvásári takarékpénztár vaáli képvi­selője pedig irt az adósoknak, hogy ha Kul­csárra nem szavaznak, rögtön felmondják a kölcsönt s a váltójukat perlik. És még több. ehhez hasonló visszaélés történt, minek foly­tán a megfélemlített nép természetesen nem (így szavazott, a. mint akart, ós Kulcsárt választották meg.« Vagy itt van, t. ház, a szomszédban, Nagy­kovácsi községe. Nagykovácsiban 1898 deczem­ber 15-én, tehát az elmúltnak, eltűntnek neve­zett órának épen haldoklása, idejében, megye­bizottsági tag választás volt. Ott is con amore folyt a választás, tudniillik a választási elnök szépen megnézegette a szavazó czédulákat és mikor azt Muttnyánszky Ádám megfelebbezte, akkor egyszerűen visszautasították a felebbe­zését, azt állítván, hogy az törvényszerű vá­lasztás volt, mert a törvény titkos választás­ról nem tud. (Derültség ) A közigazgatási bíró­sághoz folyamodott tehát Muttnyánszky Ádám úr. A közigazgatási bíróságnak, szerencsére más fogalmai vannak a választások tiszta­ságára és így nagyon természetesen, helyet adott a felebbezésnek, kioktatta, azt a bíráló bizottságot, hogy a törvény igenis tud a tit­kos megyebizottsági tagválasztásról, sőt meg is követeli azt, és egyszerűen megsemmisítette a nagykovácsii választást. De talán okúit Nagy­kovácsi községében a közigazgatás ezen az eljáráson? Nem. Folyó óv február 18-án, tehát már az új éra alatt, megtartatott a megyei bizottsági tagválasztás. Először is vasárnapra tették azt, másodszor a törvényhatósági gyűlés által megnevezett elnököket a járási főszolga­bíróval helyettesítették, Grromann Antal soly­mári szatócs, Pomázon, a főszolgabiróság szék­helyén, a záróra meghosszabbításának enge­délyezéséért és tánczengedólyórt folyamodott, és ime mit feleltek neki ? Azt mondták, hogy »majd meglátjuk, hogy mikóp viselik magukat vasárnap a solymáriak a választáson.« (Derült­ség a baloldalon.) Úgy látszik, ott nem ismerik az 1878 : V. törvényezikk 187. §-át. Aztán a választás helyiségéül nem a tágas tanácster­met, hanem három szobát jelöltek ki; a két első szobában preparálták a választókat, és a harmadikban szavaztak. Preparálták pedig a választókat: a volt útmester, a mostani út­mester és a, szolgabíró úr. Ezek erőszakolták a választókra a liberálisoknak, a szabadelvű­eknek jelöltjét, illetőleg jelöltjének ezóduláját, Kontra Kálmánét, lévén Muttnyánszky Ádám a néppárti. Ha itt volna az igazságügyminisz­ter úr, megkérném, hogy ne tudja ezt neki be vétkül, mert ez a Muttnyánszky Ádám vé­letlenül járásbiró, John Márton solymári la­kosra a Kontra szavazó lapot pláne ezen sza­vakkal oktroyálta a főszolgabíró : »Én vagyok a szolgabíró!« De nem akarom leírni az egész választást, hiszen 13 pontot foglal magában a felebbezés, csak azt mondom, reggel 10 órá­tól egész délután 4 óráig, tehát hat ora, alatt összesen csak 144 szavazatot vettek át ós húz­ták-halasztották a dolgot, míg eljött a záróra, úgy, hogy 25—30 néppárti szavazó kinrekedt, pedig ott álltak már vagy két óra óta a vá­lasztási helyiség előtt, és így nagyon termé­szetes, hogy Kontra lett meg, vagyis a liberális párt győzött contra néppárt ilyen törvény­telen eszközökkel. Sajátságos, hogy mi, a kik a boldogult Trefort szerint csak a plébánia ablakából látjuk ós nézzük a világot, meglá­tunk ily dolgokat, a miniszterelnök ós belügy­miniszter úr pedig, a ki ugyancsak magasan lakik, mindezen dolgokat nem látja meg, jól­lehet csak ki kellene tekintenie ablakból oly közel van oda Nagykovácsi. SzéU Kálmán miniszterelnök: Talán a szemüveg rossz! Molnár János: De a választások tiszta­sága tulajdonkópen kell, hogy az országos kép­viselőválasztásoknál nyilatkozzék meg. Hát e tekintetben hogyan vagyunk? Liptó vár­megyében a szabadelvű párti szervező bizott­ság bámulatos őszinteséggel fenhangon azt hirdeti, hogy a jelen kormány lemondott a hatalmi eszközök szertelen alkalmazásáról. Hanem azért a rimaszombati választásnál a városi ós megyei tisztviselők egészen sans góne korteskedtek. Szintúgy tettek a szakolczai vá­lasztásnál a községi birák. Hogy n belényesi választásra nézve mi­képen gondolkoznak, nem a néppártiak, hanem

Next

/
Oldalképek
Tartalom