Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-620
620, országos ülés 1900, november 28-án, szerdán. 116 ságnak a gyakorlata. Erről, t. ház, ne is beszéljünk, mert ez Magyarországon még a papiroson sincs meg; nincsen meg azért, mert a t. belügyminiszter úrnak az elődje — mindenki tudja — néhány év előtt egy rendeletet bocsátott ki. a mely szerint eltörölte azt a szabadságot, melynél fogva egyszerűen csak be kellett jelentem a népgyűléseket, és azt követeli, hogy azt kérni, azért könyörögni kell, engedelmet kell rá nyerni, ós így a szólás és a gyülekezés szabadságát odavetette a föszolgabirák és a kapitányok önkényének. E gyászos rendeletet a t. miniszterelnök és belügyminiszter úr nemcsak vissza nem vonta, hanem feleleteivel is, a melyeket az interpellácziókra adott, meg egyéb enyhe eljárásaival is, szarvakat adván a főszolgabiráknak, a közigazgatás e rémeinek, még elviselhetetlenebbé tette e dolgokat. Itt van például Lemben} 7 , Háromszókmegyének egyik községe. A község és filiája között egy hegynek is beillő domb fekszik és azon áll egy templom. Mivel azonban ez a templom ide is, oda is körülbelül negyed órányira van, rendesen nem is ott tartatik az istentisztelet, hanem benn a faluban egy kápolnában. Szeptember 29-én, búcsú napja lévén abban a templomban, az istentisztelet ott tartatott és mi azt kérelmeztük a főszolgabírótól, hogy az istentisztelet után ott, azon templom előtt tartathassók meg a népgyűlés. T. ház! Ha nem nagyobb, de legalább is akkora terület, akkora síkság van a, templom előtt, mint Budapest egész területe, ós a főszolgabíró még sem akarta, hogy ott tartsuk a gyűlést, hanem azt kívánta, hogy menjünk le a faluim, tehát hogy a nép szétszéledjen addig, míg a, faluba ér, jobbra is, balra is, a filiába is, a materbe is, hogy tehát így természetesen a népgyűlés ne sikerüljön. Lentiben. Zalamegyében, a főszolgabíró nem akarta engedélyezni gyűlésünket azért, mert a. plakáton véletlenül azt írtuk, hogy tüntetni akarunk a néppárt ellen, — bocsánat, a néppárt mellett. (Élénk derültség.) Akkor ugyancsak megengedték volna. (Tetszés a baloIdaIon ) Tehát azt irtuk, hogy tüntetni akarunk a néppárt mellett azáltal, hogy egy napon egy kerületben két helyütt is tartunk gyűlést. Ezért nem akarta engedélyezni. Másutt beczitálják azokat, a kik a népgyűlést kérelmezik, a főszolgabirósághoz, ott rémítik, ijesztik őket, lebeszélik, mint példának okáért Baksán, Csantaváron. Hogy Csiktusnádon ós egyáltalában Csikmegyóben mi törtónt, azt tudja nagyon jól a képviselőház. Müzslán, illetőleg a muzslai szolgabiróság területén tavaly nyáron tartottunk egy népgyűlést és mi történt? Meglel etezték a kérelmezők folyamodván3 7 át azon az alapon, hogy heten írták azt alá és csak egy bélyeg volt rajta; pedig még ez az egy sem kellett volna. Akkor természetesen irkálnom kellett a pónzügyigazgatósághoz, míg nagynehezen elengedték. És, t. ház, nem okultak a muzslai szolgabíró hivatalban ezen az eseten, hanem az idén, ugyanezen szempontból s ugyanezen alapon megint megieletezték azt a folyamodványt vagy 40 forintra, a melyet egy líj gjdílós tartliatásaért beadtunk, úgy, hogy megint a pénzügyigazgatósághoz kellett folyamodnom, hogy elengedjék. így nyomorgatják Magyarországon a népet s azokat, a kik a közszabadságukkal élni akarnak. (Ügy van! Ugy van! balfelöl.) Nem, t. ház ós t. belügyminiszter rír, mi nem fogjuk tűrni azt, hanem követeljük most is, ós a jövőben is, hogy azt a nópgyídést eltiltó rendeletetvisszavonja ós végre-valahára megalkottassa azt Hí törvényt, a mely a népgyűléseket szabályozza. (Helyeslés a bal- és szélső balold tlon.) És pedig a magyar alkotmány és szabadság szellemében. Hiszen, t. ház. még a. külföld is kigúnyol bennünket, mikor olvassa, látja, hallja,' hogyha a* közszahadságoknak egyik legvitálisabb részét, tudniillik a. szabadszólást akarjuk gyakorolni, milyen nagy akadályokat, gördíthet ez elé maga, az állam. Hisz először is folyamodni kell a népgyűlés megengedéséért, aztán napokon, sőt heteken át várni az engedélyre ; s a;Z is megtörténik, hogy az utolsó napokban azután, a mikor már minden készen van, a gyűlés kihirdetve, plakátirozva,: akkor jön a főbíró felelete, hogy nem engedélyezi. Erre aztán kell lótni-futni, fiakerre költeni, kuncsorogni a t. belügyminisztériumban, hogy kegyeskedjék mégis megengedni. S mikor nagy kegyesen megengedik, akkor is akárhányszor megtörténik, hogy épen a közigazgatásnak konnivencziájával ős határtalan örömére a népgyűlést megzavarják. Arról nem is szólok, t. ház, hogy a községi jegyzők ós bírák választása miképen megy Magyarországon. (Iga.?! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hogy hányszor történik, hogy a főbirák ráoktroválnak, nvakára ültetnek a községnek olyant, a ki nekik nem kell, a ki pedig kell, azt nem is kandidálják. Hisz csak a napokban járt egy deputáczió a belügyminiszternél ugyancsak ityen ügyen. Hát a községi és megyei bizottsági tagok választása ugyan hogyan és miképen megy végbe? Bánffy Dezső báró alatt con amore ment; megtörtént az is, hogy a választási elnök elszedte a szavazóczédulát a szavazótól, kinyitotta, elolvasta ; ha nem teszett n eltépte és a-z asztal alá, dobta, a mint ezt 15*
