Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-620

IQQ «20. országos ülés 1900. amúgy is foglalkoztatja a munkástömegeket és fokozza a munkának a bérét ós a nyersanyagnak árát, hogy akkor lépjen közbe az állam a maga tevékenységével és a maga beruházásaival, hogy még erősebben szöktesse fel a munkabéreket, a, nyersanyagnak és a fogyasztási ezikkeknek árát. Ellenben észszerű az a politika, hogy akkor, a mikor a munkások foglalkozás nélkül szűkölködnek és mikor a nyersanyagnak nincsen fogyasztója, hogy akkor lépjen fel az állam ós segítse áthidalni az átmenetet az újabb föllendülés korszakáig. Ezt a rendkívüli feladatot pedig ritka állam teljesítheti a maga rendes bevételeiből, mert ez azt jelentené, hogy kedvezőtlen időben vagy szüneteljenek a beruházások, vagy pedig, hogy épen ilyenkor terhelje meg az állam még súlyosabban adófizető polgárait és előbb direkte vegye el tőlük azt, a mit később indirekté nekik visszaadni szándékozik. Az ilyen rendkívüli kiadásoknak fedezését csakis pénztári készletek útján, vagy kölcsön útján lehet helyesen elérni, vagy pedig úgy, a mint az a mi esetünkben történik, a kettőnek, bizonyos kombinácziójával. Az a tény azonban, t. ház, hogy a mostani költségvetésben a pénzügyminiszter által beterjesztett beruházási javaslattal közel 90 millió koronát fordítunk beruházásokra, ós hogy ennek a zösszegnek biztosítása oly simán történhetik, az magában véve államháztartásunk szilárdságának és előirányzataink megbízhatóságának olyan erőpróbája, a mely bizalommal tölthet el bennünket a jövő iránt. (Helyeslés a jobboldalon.) Nagyban és egészben, t. ház, ezek főbb vonásai a költségvetésnek. A kedvezőtlen gazdasági helyzetet sem ignorálni, sem túlozni nem szabad. Ha ignorálnék, vétenénk a köteles őszinteség ellen, a, melylyel ez a ház önmagának ós az országnak tartozik, hé^túloznánk, vétenénk az ország jövője ellen, fólreismernők ós lebecsülnők azokat az erőforrásokat, a melyekkel az ország gyarapodott ós elhomályosítanók azokat a kilátásokat, melyek a mostani pangásból a szerencsés kibontakozás útját mutatják. Igenis, kedvezőtlen viszonyok között élünk miisópúgy, mint egész Európa. Nemzeti gazdaságunknak minden része súlyos megpróbáltatásnak van kitéve, de ebben a helyzetben is érintetlenül áll, és minden kétségen felül áll az egyensúly a. magyar államháztartásban és ez a helyzetnek feltétlenül örvendetes momentuma. Megtudjuk belőle, hogy azok az óriási áldozatok, melyeket a nemzet az állami háztartás egyensúlya^érdekében mag-ára vett, nem voltak meddők. Érintetlen az államháztartás egyensúlya ós a legkonszolidáltabb államokónorember 28-án, szerdán, val kiállja az összehasonlítást állami hitelünknek tekintélye ós hire. Az állami hitel tekintélye és hire pedig nálunk oszlopa az összes magánhitelnek is. Megérezné azt az utolsó hitelkereső kisbirtokos is, megérezné a maga kis műhelyében minden kisiparos, ha a magyar állam hitele alászállna. Kétszer, háromszor annyival szállna alá minden magánembernek a hitele. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Neményi Ambrus előadó: Mindezeket számba veszi a költségvetés ós azért törtónt, hogy a pénzügyi bizottság, bár heteken át . foglalkozott az előirányzattal, mégis a költségvetésnek egyetlen tótelét sem módosította. Nem azért, mintha ez minden tekintetben ideális költségvetés volna, nem azért, mintha egyes tóteleket kifogásolni, módosítani és másokkal felcserélni nem tudtuk volna, hanem azért, mert az épületnek egyetlen kövét sem akartuk a mostani körülmények mellett helyéből kimozdítani. Hogy a bizottság jövőre mely szempontokat kivan a költsóvetésnek úgy külső rendjére, mint alkotó elemeire nézve még " figyelembe vétetni, azt részletesen kifejtette a házhoz benyújtott jelentésében. Erre a jelentésre való hivatkozással tisztelettel ajánlom a háznak, hogy a költségvetést a részletes tárgyalás alapjáúd elfogadni méltóztassék. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Buzáth Ferencz jegyző: Molnár János! Molnár János: T. képviselőház! Mindenek előtt rektifikálni bátorkodom valamit. A minap, midőn az a kis csete-páté a miniszterelnök úr s közöttem felmerült, és a t. miniszterelnök úr azt mondotta, hogy neki a főrendiházba kell átmennie, én pedig azt válaszoltam rá, hogy nekem is sürgős dolgom van; azt méltóztatott mondani a t. miniszterelnök urnak, hogy kettőnk közt egész világa van a. különbözetnek. (Halljuk! Halljuk!) Én úgy véltem, hogy ezen szavai arra a különbözetre vonatkoznak, a mely az ő hivatalos, ós az én nem hivatalos elfoglaltságom között van, és épen azért hoztam fel azt az Andrássy Gyulafáié anekdotát. De azután otthon, midőn a t. miniszterelnök úrnak beszédét olvasni kezdtem, láttam, hogy azon szavai nem arra a foglalkozásból! különbségre, hanem azon nézetkülönbségre vonatkoznak, a mely az ő ós az ón politikai elvem között létezik. Hát, t. képviselőház, én nemcsak teljesen igazat adok a t. miniszterelnök úrnak, hogy egész világa van köztünk a különbözetnek, hanem ezen különbözetek fokára még rá is duplázok azáltal, hogy ha a t. miniszterelnök úr a világ alatt talán csak a mi földünket értette, akkor azt mondom, hogy nem egész