Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-620

820. országos ülés IflOO. világa, de egész mindensége van a különbözeteknek az ő álláspontja ós az én álláspontom között. (Helyeslés johbfelől.) Mert a, t. miniszterelnök úr, a mint mindenki tudja, a liberalizmus híve, én pedig a mindig új és mindig régi, intranzigens keresztény elveknek ; már pedig ezen kétféle elvek között egy betölthetetlen, áthidalhatatlan űr tátong, (Úgy van! balfdől.) De nemcsak ezt akartam ugyanolyan emfázissal, a milyennel a t. miniszterelnök úr hangoztatta, újra hangoztatni, vagy inkább megerősíteni, hanem egyúttal őszinte ós meleg köszönetet kívántam szavazni ezen emfázisáért a t. miniszterelnök úrnak. Miért? Azért, mert ezen nyilatkozata kiábrándíthatja azokat, a kik a mieink közül — még néhány papot sem kivéve —- abban a véleményben leledzettek eddig, hogy a t. miniszterelnök úr közelebb áll a keresztény elvekhez, mint. igen tisztelt elődje, báró Bánffy Dezső úr, pedig hát közöttük nem hogy egy világa, de még egy paránya sincs a különbözetnek. (Igaz! Ügy van! bal felél.) De ezt, t. képviselőház, csak mellékesen kívántam megjegyezni. A mi már most a költségvetést illeti, a néppártnak, a melynek nevében ós megbízásából van szerencsém szólani, mindig az volt. és ma is az a meggyőződése és nézete, hogy a költségvetést minden, még ellenzéki pártnak is mindig el kell fogadnia általánosságban, azért, mert állami költségvetés nélkül államháztartás, államháztartás nélkül pedig állam nem képzelhető, és a bizalom, vagy bizalmatlanság kérdése csak akkor merülhet fel, midőn a már részleteiben is letárgyalt költségvetésről van szó, ós arról, hogy vájjon a jelen, vagy talán egy más kormánynak adjuk-e kezébe a költségvetésnek realizálását, vagyis az úgynevezett appropriáczionális vitánál. De a magyar parlamentben, t. képviselőház, eltérve más parlamentek felfogásától, mint például az angolétól is, más szokás divik. így akkor, a mikor mi, tudniillik a néppárt legelőször tárgyaltunk itt költségvetést; közvetlen az általános vita lezajlása után ós közvetlen a kérdés feltétele előtt, hogy elfogadjuk-e azt, fölállt a t. miniszterelnök úrnak elődje ós felhívta a házat, hogy fogadja azt el és pedig a kormány iránt való bizalom tanúságaként, úgy, hogy természetesen mi, noha megakartuk szavazni a költségvetést általánosságban, azt nem tehettük, mert a kormány iránt bizalommal nem viseltettünk. Madarász József: Mi pedig a rendszer iránt. november 28-án, szerdán. JQ7 Molnár János: Ezen idő óta a néppárt nolens volens kell, hogy alkalmazkodjék ezen magyai

1 parlamenti felfogáshoz s ennek következtében nekem előzetesen ki kell jelentenem, hogy mi a költségvetést általánosságban sem fogadjrdi el ós pedig azért nem, mivel a t. kormány iránt bizalommal nem viseltetünk. Hogy miért nem, annak az okait ki fogom fejteni. (Helyeslés baloldalon.) De most mindjárt arra kérem a t. házat, legyen szíves elnézéssel és némi türelemmel lenni, ha talán hosszasabban beszélek, mint szoktam. Azért kívánok hosszasabban beszélni, mert tényekre akarok hivatkozni, tényeket akarok beszéltetni; azt kívánom, hogy facta loquantur, tények beszéljenek, mert contra facta non valent aigumenta, vagyis tények ellen nincsen okoskodás ós inert azt kívánom, hogy ezen tények a képviselőház naplójában is megörökíttessenek. És azért is beszélek kissé hoszszasabban, mivel ez az utolsó költségvetés a jelen cziklusban s így időszerűnek tartom azt, hogy ezen alkalommal kissé bővebben fejtse ki a néppárt azon kórelmeket ós követelményeket, a melyek köré pro grammjának pontjai csoportosxílnak. (Halljuk! Halljuk!) Lássuk tehát mindenekelőtt az ország közállapotát. Az ország közállapotát a »Magjar Nemzet« egyik számában valóságos Eldorádó gyanánt íxja le. Ha a »Magyar Nemzet* egyszerű lap volna, akkor egy szót sem szólnék róla, mert tudtommal parlamentben lapokkal polemizálni nem szokás ; azonban úgy tudom, hogy a ^Magyar Nemzet« a t. kormánynak félhivatalos szócsöve ós így fel kell tételeznem, vagy legalább gyanítanom, hogy a mit az ír. az körülbelül a t. kormánynak is a felfogása. A »Magyar Nemzet* tehát mint mondám, ilyen eldorádó szerű állapotnak tünteti fel a közállapotokat. Azt úja: -»Az ország közerkölcsei nem állottak egyetlenegy korszakban sem jobban, mint ma«. (Zajos ellenmondás a baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Igaz!) Pichler Győző: Ezért adnak ki egészségi lapokat! Molnár János: Úgy látszik, a félhivatalos nem ösmeri a

; Vígszínháznak ós egyéb színházaknak azon darabjait, a melyektől már az a hírhedt, blazírt publikum is megcsömörlött. Azt sem látja a, félhivatalos, a mit egyébként a rendőrség, az állami ügyészség sem akar látni, — pedig hányszor hívtuk fel reá a figyelmet, — hogy miként ácsorognak a mindkét nemű ifjúságnak tagjai, az ártatlan ifjúságnak — ha ugyan van még Magyarországon, különösen Pesten ártatlanifjúság' — (Derültség és eVmmrmdés.) Kérem, olyan dolgok tör-