Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-620

620. országos ülés ííMK). súlyozni, hiszen látjuk, hogy három, ilyen üzemnek, az államvasutaknak, a postának ós a dohányjövedéknek bruttó-jövedelme több, mint az egyenes és a fogyasztási 'adóknak bruttó jövedelme együttvéve. De az állami üzemeknél ezidőszerint — a vasutainkon most örvendetesen fellendülő kőszénkiviteltől eltekintve — egyáltalában nem tapasztalunk számottevő emelkedést, a mint hogy hanyatló közgazdasági konjunktúra mellett az ilyen emelkedés el sem képzelhető. Valóságos emelkedés csak két üzemnél tapasztalható. Az egyik a posta, a mely a, kultúra haladásával, az embereknek sűrűbb érintkezése következtében mindig emelkedni fog, és a melynek jövedelmezősége közvetve még nagyobb lesz, ha ezután majd a közigazgatás jobban íbgja

< a postát ós a. távbeszélőt a. maga czéijaira kihasználni. Nagyobb jövedelmet látunk ezenfelül a, dohányjövedéknél, sőt ligy látszik, mintha, ez a. jövedelmi forrás kedvező ós kedvezőtlen időkben mindig egyaránt emelkednék. Ha, azonban felállítjuk az üzemeknek teljes mórlegét, értve ez alatt egyrészt a dohányt ós az erdőket, másrészt a, vasutakat, a vasműveket és a, postát, akkor végeredményben a visszaeséseket levonva, a többletekből, azt tapasztaljuk, hogy az emelkedés egyáltalában nem jelentős. A második csoportban vannak az egyenes adók, a melyeket a pénzügyminiszter ezúttal is tetemesen kisebb összeggel állított, be, mint a melyet 1399-ben a zárószámadások tényleg igazolnak. Ez azonban nem az úgynevezett lappa,ngó tartalék, nincs itt semmi pénzügyi taktika, nincs semmiféle szándékos eltikolás, mert ennek a titoknak a kulcsát mindenki ismeri. Ugj^anezt az eljárást a pénzügyminiszterek mindig követték, a mióta csak államháztartásunkban a rend és az egyensúly helyreállott. Mindig úgy tekintették, hogy itt kell a legnagyobb rezervákat tartani az előre nem látott, de soha el nem maradó váratlan kiadásoknak fedezésére. Minthog}

7 az 1899-iki zárószámadások szerint az eredmény az egyenes adóknál 14 millió koronával kedvezőbb volt a mostani előirányzatnál, világos, hogy normális viszonyokat feltéve, milyen összegre számíthatunk, az 1901-ik évben ezen a czímen. De ifjabb meglepetésekre az egyenes adóknál ez idén nem gondolhatunk, mert tudjuk, hogy a magyar adófizető szolgáltatási képességének ezidőszerint való határához már nagyon is közel jár. Marad tehát a harmadik csoport, a fogyasztási adóké. Itt igenis beállított a pénzügyminiszter nagyobb összeget, mint a melyet az utolsó zárószámadások igazolnak, azon a czímen, hogy ez idén az átutalási eljárásnak EÉFTH. SAPI.Ó. 1896—1901. XXXI. KÖTET. november 28-án, szerdán. JQft eredményeire is támaszkodhatunk. Előttem az nem kórdós, t. ház, vájjon helyes volt-e az átutalási eljárásból várható összegeket már most számba venni. Két ok szólt ezen eljárás mellett. Az első az, hogy az átutalási eljárással némely, nem is csekély új kiadások járnak, már pedig ha, a költségvetésbe csakis az átutalási eljárással kapcsolatos új kiadásokat állítottuk volna be, de az új bevételek nélkül, akkor n háznak és a közvéleménynek kétségkívül téves következtetésekre szolgáltattunk volna alkalmat. A másik ok, legalább az én teljesen egyéni nézetem szerint, az, hogyha nem is volt soha junktim az átutalási eljárás és cpióta, között, mégis mindnyáJTmknak felfogásában ós mindenkinele számításában bizonyos összeköttetés létezett a kettő között. Mivel pedig a költségvetés kiadási részébe beállítottuk a quótának magasabb összegét, szükségképen be kellett állítanunk a bevételek közé az átutalási eljárással kapcsolatos nagyobb jövedelmét is a, fogyasztási adónkak. A beállt tás tehát helyes volt, de ebből viszont az következik, hogy a, fogyasztási adók sem kecsegtetnek bennünket ezúttal többé a,z előirányzatot tetemesen túlhaladó jövedelmekkel. íme tehát jövedelmeinknek mind a három főcsoportja ezidőszerint bizonyos nyugvó ponthoz ért el, ós ennek megfelelően maga a költségvetés is ragaszkodik a régi keretekhez. De, t. ház, ez nem jelent annyit, hogy az államot egyszerűen megrögzítsük ós különbség nélkül minden új kiadást magunktól elutasítsunk, tekintet nélkül arra, hogy gyümölcsöző vagy meddő kiadásról van-e szó. Sőt épen a kedvezőtlen időkre való tekintettel vagyunk kénytelenek nagyobb beruházásokhoz folyamodni. Azért helyes az, hogy az állam a mostani időkben is folytatja a beruházásokat '

h végrehajtja azt a beruházási programmot, a mely részben a költségvetésben foglaltatik, részben abban a beruházási javaslatban van letéve, a melyet a pénzügyuniniszter a- múlt napokban a, házban bemutatott. Hogy ezek a beruházások a költségvetésből kivétettek, azt nézetem szerint kifogásolni nem lehet, mivel alig van oly állam, mely ekkora beruházásokat folyó jövedelmeiből teljesíteni képes. Mert, t. ház. ha elvűi felállítanék, hogy nagyobb beruházásokat is mindig csak folyó jövedelmekből szabad teljesíteni, ez annyit jelentene, hogy az állam csakis bőséges esztendőkben tegyen beruházásokat, a mikor gazdagon folynak a jövedelmek, a mikor szabad többletei vannak, melyek új alkotásokra fordíthatók. Valójában azonban a helyes politika nem ezt mondja, nem arra sarkalja az államot, hogy- akkor, mikor magántevékenység u