Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-619

'619. országos ülés 1900. november 26-án, hétfőn. 95 teletteljes megjegyzésem van, hogy a rnódosítvány utolsó pontjában a t. miniszter úr »azonban« kötéssel választja el az előzménytől, vagy hozza kontradikczióba a rendelkezést az előzménynyel. Ebből az következnék, hogy az 1889 : XXX. törvényczikk alapján való kölcsönfelvétel szemben állana az előbbi rendelkezéssel. Mivel pedig épen nem áll szemben, de azt akarja mondania t. miniszter úr módosítványában, hogy a hol az 1889 : XXX. törvényczikk alapján vesznek fel kölcsönt, mivel a jelen törvény alapján szervezett társulat veszi fel, a törvény 2. fejezetében foglalt rendelkezések érvényben maradnak. Ez tehát nem »azonban«, hanem »egyébként«. Én tehát az »azonban« szó helyett a szakasz utolsó bekezdésében, a mely ellentétet jelent, épen az érvényben tartásnak a jelzésére az »egyóbként« szót ajánlom. Ajánlom módosítványom elfogadását ós kérem a miniszter urat, hogy az arányra, vonatkozólag minden félreértést kizáró módon méltóztassék nyilatkozni. Hieronymi Károly: Én azt hiszem, hogy a 26. §.-nak az a rendelkezése, hogy a menynyiben a helybeli viszonyok ezt indokolttá és helyessé teszik, a vizszabályozó, nevezetesen az ármentesítő s belvizszabályozó társulatok is készíthessék az öntözéshez szükséges csatornákat, ez magában véve helyes ós nem is hiszem, hogy a t. képviselőtársamnak ez ellen kifogása volna. Mert ha már van valamely vidéken egy hasonló szervezet, miért kelljen ugyanakkor ugyanarra a, czélra egy új szervezetet felállítani, annak nem volna indoka. Hajói értettem, t. képviselőtársamnak leginkább az a kifogása van, hogy itt ez áll (olvassa); »Az öntözési járulókokat a .társulattal szemben elsősorban aránylagosari . . .« ez ellen van kifogása a t. képviselő úrnak. A mennjdben az a kifogása van. hogy ebben a törvényjavaslatban az arány, a mely szerint a hozzájárulás ki fog vettetni, nincsen preczize megállapítva, annyiban teljesen egyetértek vele és ebben igaza van. De én a magam részéről ezt a törvényjavaslat előnyének tekintem és pedig a köA^etkező okokból. (Halljuk! Halljuk!) A legtöbb vizi öntöző társulattól, nevezetesen ott, a hol az öntözési kultúra vagy industria már jól ki van fejlődve, ott vízdíjak szedetnek ós a t. képviselő úr is fogja tudni.' hogy példáid Olaszországban mindenütt a vizdíj alapjául az öntöző társulatoknak a modulus szolgál. Tudniillik meg van állapítva, hogy egy bizonyos keresztmetszetű nyilason bizonyos sebességgel mennyi viz folyik ki ós ez vétetik másodperczenkónt egységűi. Ez egy vizóra forma szerkezet, a lehető legegyszerűbb szerkezettel. Már most ha mi egyszerűen átültettük volna ezeket a már általánosan használt, egészen a nép életébe és felfogásába átment fogalmakat ide Magyarországba,, a hol öntözés még alig létezik, akkor azt hiszem, hogy ez talán nem lett volna egészen helyes eljárás. Itt azon szerkezet szerint, a melyet a t. miniszter úr a 17. §.-hoz proponált, ós a t. képviselőház már elfogadott, ebben a tekintetben, a társulatoknak tökéletesen szabad kéz van engedve. Ha a társulatok úgy fogják a hozzájárulási jándókokad megállapítani, hogy ezen hozzájárulási járulókok tekintet nélkül az elfogyasztott viz mennyiségére holdanként számíttassanak, abban az esetben, a midőn még elegendő viz áll rendelkezésre, — mert nem tehető fel, hogy mindenki egyszerre fog öntözni akarni, — ez nemcsak, hog}

r baj nem lesz, hanem az egész kivetési eljárásra, a járulékok megállapítására, mindennemű visszaéléseknek meggátlására a legczélszerűbb eljárás lesz. De. nem fogja megakadályozni ez a törvényszerkezet azt sem, hogy ha bizonyos esetekben akár most. akár később, ilyen egyszerű primitív ós csakis primitív viszonyok közt fennálló kulcs nem lesz helyén, a helyett azután egy komplikáltabb úthoz folyamodjanak ós esetleg megállapítsák a vizméróst, a vízmennyiség szerinti fizetést. Mert mi van a 17. §-ban. Az, hogy a társulat, szabászatban határozza meg, hogy a, viz mily egység alapúi vétele mellett, mily díjak szerint engedtessék át. Én ezt úgy értelmezem, hogy ezen egység alatt lehet holdat és lehet hektoliter vizet is érteni. Ebez az értelmezéshez, a,zt hiszem, a miniszter úr is hozzá fog járulni, mert felfogásom szerint ez a helyes értelmezés. Ha pedig ez így értelmezendő, akkor a, 25. §-ra nézve a, t. képviselőtársamnak aggályai nagy részben el fognak oszlani. E szerint ha a társulat is azon az alapon áll, hogy holdanként, akkor az » aránylagos* szó a holdra, vonatkozik, ha a, vízmennyiség alapján áll, akkor az »aránylagos« szó a vízmennyiségre vonatkozik. Egyáltalában ha mi ezt a törvényjavaslatot nagyon szigorúan fogjuk minden szakaszában vizsgálni, még több szakaszt is fogunk találni, a hol bizonyos latítude van és a hol nem egészen szabatos intézkedések foglaltadnak. Barta Ödön: Ez a baj! Hieronymi Károly: Nem, ez nem baj. Ez bizonyos esetekben nem hátrány, hanem előny. Az ily öntözési műre vonatkozó rendelkezéseket, a mely minálunk csak gyermekkorát éri, ma még szigorú paragrafusokba foglalni minden részletére nézve r nem lehet; kell bizonyos latitudet engedni. Én tehát ré-