Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-594

9Q 694. országos ülés 1900. oitóber 13-án, szomhatoii. Mikor üdvözlöm ezen 50. §-t, korántsem várom tőle azt az eredményt, hogy már most a kisiparosok és kereskedők sorsa meg fog változni, hanem remélem, hogy a kormány mielőbb az egész ipartörvény revíziójához fog olyan alapon, a melyen azt az iparosok 99 százaléka kívánja, s a mely nem liberális jelszavakban, hanem abban áll, hogy adassék meg az iparosnak azon autonomikus jog, melyben szabadságát igazán élvezheti, azaz megvédheti iparát mindenféle nemtelen versenynyel szemben. Épen ezért nagyon fontos dolog, hogy mielőbb, a mit meg is ígért az igen tisztelt szakminiszter úr, még ezen országgyűlés tartama alatt, az ipartörvény revíziója benyújtassék, a mint azt az egész iparososztály évek hosszú során át sürgeti és óhajtja. (Helyeslés a, baloldalon.) Magára a törvényjavaslatra vonatkozólag a következőket vagyok bátor megjegyezni. Az az ellenvetés, melyet Mezei Mór t. képviselőtársam mondott, hogy tudniillik ez a törvényjavaslat határozottan a városok ellen irányúi, egyáltalában nem indokolt. Sőt ellenkezőleg. A városok felvirágzására kell, hogy vezessen a jelen törvényjavaslat, éspedig épen azáltal, hogy az egyes góezpontoknak a saját rayonjában biztosítani törekszik a kereskedelem és ipar védelmét, legalább részben, azaz a mennyire ezen törvény kerete megengedi. Tagadhatatlan dolog, hogy ettől a törvényjavaslattól én sem várom azt, hogy egyszerre meg fog változni az iparos-osztály nyomasztó helyzete, hanem csak azt látom, — s ezért üdvözlöm, — hogy a kormányzat valahára igyekszik reá térni azon reális álláspontra, hogy a közgazdasági kérdésekben mindig a helyzettel ós körülményekkel és az igazi nemzeti érdekkel kell számolni; egy szóval számolni mindazon viszonyokkal, a melyek Magyarországon egészséges ipart, kereskedelmet, egyszóval egészséges közgazdasági életet teremteni képesek. Ezért üdvözlöm ezen törvényjavaslatot, mert szakít azon szabadelvű jelszavakkal, a melyeknek nincs helyük olyan értelemben, a mint Mezei Mór t. képviselő úr itt tegnap előadta, a melyek azonban sajnos, a múltban teljesen dominálták a szabadelvűpártot és részben dominálják ma is. Nem akarván a tárgyalást húzni-halasztani, még csak azt jegyzem meg a benyújtott javaslatra, hogy részemről a 2. §-t törölni óhajtom, még pedig a következő okokból. (Halljuk! Halljuk.') Nem látom szükségét annak, hogy az irodalmi és művészeti termékek védelem alá vétessenek, azaz, hogy az ily termékeket ugyanazok a vigéczek, a kiket itt elbíráltunk, tovább kolportálják az egész országban, ós ezen megengedett czikekkel kövessók el a visszaéléseknek egész sorozatát. Hiszen kérdés az is. hogy hol van a határa a művészeti termékeknek. És ha csak például az olajiryomatokat veszem, mondhatom, ezrekre megy azon családok száma, a melyek csak az efajta czikkek által is megnyomoríttattak és a melyeket becsaptak, mert részletfizetésre adták oda a képeket, és a vevők később, nem lévén képesek fedezni a- részleteket, váltókat írtak alá úgy, hogy az a kép sokszor nemcsak ingó, de ingatlan vagyonába is került az illetőnek. Ily visszaéléseknek nem szeretnék tág kaput nyitni és ha valamit, úgy elsősorban épen a művészeti termékeket a, vigéczkedós alól kivenni óhajtom, mert tapasztalás szerint ezekkel történnek a legnagyobb visszaélések. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) A mi az irodalmi termékeket illeti, azokról is sokat lehetne beszólni; azok legnagyobb része külföldi és jó része épen azt az irodalmat korpoltálja, a melyre nincs szüksége senkinek, a vidéknek legkevésbbé, mert azok legtöbbször jóval alul állanak az erkölcsi nivón, de jórészt idegen irodalom, melyekből se a népnek, se az országnak haszna nincs. Épen azért nagyon sajnálnám, ha egy ily szakasz a javaslatban benmaradna, mert ez a legnagyobb visszaélésekre adna alkalmat. (Úgy van! a bal és szélső baloldalon.) Szándékom volt az 1. §-hoz is benyújtani egy módosítást és pedig azért, mert megtörténhetik, hogy e vigéczek, de maguk a czógtulajdonosok is külföldről idejőve, valamely hotelben megtelepednek, kirakják árúikat, hirdetés útján odahívják a vevőket és elárusítják e czikkeiket. Erre nézve pedig semminemű intézkedés nincs a javaslatban, hogy az az utazó magával hozott árút itt esetleg el ne árusíthasson. A mennyiben tehát lehetséges volna, nagyon szeretném, hogy az 1. §-hoz még hozzátoldassék az is, hogy magukkal hozott czikkek árusításával evigéczeknemfoglalkozhatnak. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Hiszen ez nagyon természetes! (Egy hang balfelól: Magától értetődik!) Major Ferencz: Nem értetődik magától, mert nincs a törvényjavaslatban erre vonatkozó megjegyzés. Részemről csak azzal zárom be felszólalásomat, hogy kérem az igen tisztelt miniszter urat, miszerint ezt a törekvést, a melyre ő az 50. §. módosításával czólzott, azt a,z irányt ós czólt továbbmenve, az egész ipartörvény módosításával ós revíziójával mielőbb valósítsa meg és terjeszsze a ház elé, mert ha van valami, a mi égető kérdés és a mit az egész ország iparossága egyhangúlag óhajt és akar, az nem lehet más, mint az ipartörvény