Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-594

694. országos ülés 1900. október 13-án, szombaton. gg a magyar állampolgárok védelme lehet irányadó, így Mezei Mór képviselő úr tegnapi felszólalását tisztán a jelszavakkal való dobálódzásnak tartom. T. ház! Abban az időben, a midőn szó volt az ipartörvény megalkotásáról, mert addig csak az 1859-iki pátens szerepelt, a mely ugyan eltörölte a czóhrendszert, a mely körülbelül negyedfél ezer számot számlált az országban, de helyette az ipartestületeket szervezte, mely a. közös vámterület és védekezést megengedte, sőt a szövetkezést elrendelte, addig az 1872: VIII. törvényczikk egyszerre tabula rasa-t csinált, és egyedül csak a szabad társulást engedte meg minden autonomikus jogok nélkül. T. ház! Épen ezen nagy rázkódtatás, a melyen a, mi iparos-osztályunk keresztül ment, a mely mindig a társuláshoz és autonomikus jogkörhöz volt szokva, egyszerre ki lett szolgáltatva minden téren úgy, hogy Magyarország úgyszólván gj^armattá lett, a melyet kénye-kedve szerint kizsákmányolhat minden külföldi gyáros vagy vigócz. T. ház! Már az első évben egymást érték a peticziók az iparosok részéről, a kik követelték az ipartörvény megváltoztatását. Azután, sajnos, eltelt 12 esztendő, míg újból reformra gondoltak. De hiszen már a megalkotásánál rossz és végzetes volt az iparosokra, a, szabadipar-törvény, s miként az előadó, ha jól jegyeztem fel, Érkövy Adolf, beszédében felhozta, az iparos-osztály 99°/o-ka peticziókat küldött fel, a melyek hangosan követelték a,z iparos-osztály megmentését és tiltakoztak az ipartörvénynek az iparszabadság elvére való fektetése ellen, mégis a ház liberális többsége létrehozta a törvényt az öszszes iparosok akarata ellenére. A szabadipartörvény életbelépte után az ezen liberális törvény folytán tönkremenő iparos osztály a, kérvények egész özönét zúdította a kormányra; mert nyilvánvaló volt, hogy a szabadipar-törvény tisztán csak a tőkének, a tőke garázdálkodásának és a külföldi selejtes gyáripar behozatalának kedvezett és nyitott tárt kaput. Csodálatos dolog, hogy bár ennek a törvénynek kártékony hatását mindenki ismerte, az 1884 : XVII. törvényczikk megalkotásánál azok a sérelmek és hátrányok, a melyek a kisiparosokra nézve addig már beigazoltattak, akkor sem orvosoltattak. Csodálatos, hogy az 59, §. úgy alkottatott meg, a melyet méltán kárhoztatunk, a mikor rombolását ezen vigécz §-nak már mindenki látta. És csak egy ember volt a házban, a ki ennek a szakasznak káros voltára figyelmessé lett: Hónay János. Ő figyelmeztette a házat, hogy ennek az 50. §-nak igen káros következményei lehetnek az iparos- és a kereskedő-osztályra. KÉFYH. NAPLÓ. 1896 1901. XXX. KÖTET. Az akkori liberális jelszavakban tetszelgő többség azért megszavazta a most annyira általok is veszedelmesnek jelzett vigócz szakaszt. Voltak, t. ház, a kik erről az oldalról rámutattak, hogy milyen hátrányos az iparososztályra a revízióként beterjesztett új ipartörvény tervezete, mely az 1884 : XVII. törvényczikkben látott napvilágot. Rámutattak, hogy itt sincsen a társidási eszme oly mértékben keresztül vive és nincs akkora autonóm jog biztosítva, a, mely az ipartestületeket képessé tehetné arra, hogy az iparosok érdekeit a saját maga hatáskörében megvédhesse minden idegen ós jogtalan befolyással szemben. azonfelül ezen törvényekben, a melyekben kimondatott ugyan a szakképesítés elve, de hagytak elég kibúvót arra, hogy a szakképzettségre vonatkozó rendelkezést bárki tetszése szerint kijátszhassa, úgy, a mint hogy azt ki is játszották. A. liberális jelszavaktól elkábult többség követte el ezen óriási tévedéseket ós hibákat, melyek úgyszólva pótolhatlanok, mert tisztán jelszavakra építették álláspontjukat, s nem gondolták meg. hogy a szabadipar behozatalával egy virágzó, egy derék, akkor még vagyonos ős szabadság-szerető középosztályt egy csapással tesz tönkre, ós hogy a nyaktilót állítják fel vele a kisiparos-osztály részére, minek sajnos eredménye lett, hogy az iparos-osztály jórésze mesterségét elhagyva, más megélhetési pályánál keresett menedéket. Az 1884 : XVH. törvényczikk tárgyalásánál már maga Tisza Kálmán, ki a legnagyobb támogatója volt az 1872. törvénynek, a szabadiparnak, beismerte, hogy túlmentek a határon, nem számoltak a kisiparosoknak a helyzetével és azokkal a közgazdasági körülményekkel, melyek Magyarországon akkor voltak. Nem számoltak a.zzal, hogy nincsen olyan fejlett iparunk, nincsen tőkénk, nincsen vámvonal, mely védené az iparosokat. Kérdem tehát: okszerű dolog-e az, szabaddá tenni ilyen körülmények között az ipart, azaz szabad rablást engedni egy országban, a hol a külföldi tőke és gyáripar szabadon garázdálkodhatik ? Hiszen, mint éppen Polónyi Géza t. képviselőtársam is mondotta, ott van Németország, ott van Ausztria példája. Látjuk, hogy daczára fejlett iparuknak, mindig újabb és újabb törvényekkel védelmükbe veszik a kisiparos-osztályt. Ha ez ott szükséges, akkor nálunk százszorta szükségesebb, a hol a kisipar tőkeszegény, a hol a kontárkodás oly mérvben elharapódzott, a hol a külföldi silány gyári termékek oly mérvben grasszámak, hol a vigóczkedés és a házaló kereskedés oly pusztításokat csinál, s hol a közterhek oly nagy' súlylyal nehezednek a kisiparra. 12