Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-594

RH 594. országos ülés 1900. október 13 •än, szombaton. urat a- vigéczeknél, honnan magyarázzam meg I lelkesedését akkor, a mikor a gazdákról volt szó? Azoknak a bőrére és a szegény iparosmunkásra megszavazta, de akkor, a mikor a lipótvárosi vigéczekről van szó, akkor ezek a magasztos elvek sutba kerülnek, akkor ezek illíberális dolgok. Én nagyon sajnálom, hogy a t. képviselő úr ebből a hangból támadta ezt a javaslatot. Én a magam részéről csak mint szimptomára mutatok arra rá és örömmel konstatálom, hogyha liberalizmus az ipar terén és a>z igazságszolgáltatás terén, a melyet Mezei Mór t. képviselő úr hangoztatott, akkor én örömmel állok azok táborába, a kik nem liberálisok, mert én a liberalizmus álczája alatt nemzetem javarótegeit kifosztogatni és azokat hamis és álürügyek alatt ügyletekbe csábítani semmi körülmények között nem engedem. (Tetszés a szélső balodalon.) Azt a kereskedelmi morált, a melyet Mezei Mór t. képviselő úr felállít, hogy mért tiltsuk el a hazudozást a vigéczeknek, mikor nem tudjuk eltiltani a hirdetésekben a hazudozást, mert az ő okoskodása az, hogy miután a hirdetésekben szabad hazudni, mért ne szabadna szóval is hazudni, (Derültség.) ezt a morált én nem ismerem. Az én morálom és kereskedelmi elveim megfordítva szólnak, t. képviselőház. Én azt gondolom, hogy a- hirdetésekben sem volna szabad hazudni. Miután azonban olyan kiváló liberális tekintély vallja azt, hogy a hirdetések tömeges hazugságot tartalmaznak, tudomásul veszem ezt, de ez arra ösztökél engem, hogy azok ellen a hazudozások ellen is harczra keljek ós a mennyire lehet, korlátozzam azokat is. De, t. képviselőház, a hirdetésekben rejlő hazudozás távolról sem olyan közeli veszélyű, mint ez a csábítás és hazudozás, mert ez közvetlenül és a rábírás közvetlen erejével hat ós viszi az embereket oda, hogy vagyoni viszonyaikkal semmi arányban nem álló költekezésbe bocsátkoznak, hogy azután sírva nézzék azt a portékát, a mely a házukhoz került. T. ház! Nagy hiba az, hogy a törvényhozás, a mely juszticz-policziális intézkedéseivel a csalást nem engedi hivatalból üldöztetni, sőt a csalás vétségének kísérletét büntetni sem engedi, ugyanaz a törvényhozás az úgynevezett rászedést, a kereskedelmi rászedést nem qualifikálja csalásnak, üis épen itt van a fundamentuma annak. t. ház, mert a törvény szerint csalásnak ez nem minősíthető, s ezért kellett és ezért tette helyesen a kormány azt, hogy kihágásnak qualifikálja ezen eljárást és büntetést alkalmazott azon visszaélésekre, a melyek Magyarországon másként, mint ezen az úton, még megközelítőleg sem szanálhatok. Egyébként, t. ház, kimerítettem azon érveket, a melyeket elmondandó voltam arra nézve, hogy ón igenis ezen törvényjavaslatot, a mely legalább valamennyire korlátozni fogja az ezen téren rendkívüli mértékben felszaporodott visszaéléseket, elfogadom ós támogatom. De teszem ezt annak tudatában, és ezzel befejezem beszédemet, hogy tehetünk akármit, hozhatnak az urak még 30 törvén}^avaslatot: addig, míg" az önálló vámterület felállítva nincs, (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) addig csak szurrogátumok, kegyes óhajtások maradnak ezek. De ha az önálló vámterület Magj^arországon felállíttatik, akkor fog bekövetkezni erre az országra az a boldog jövendő, a mely, remélem, legalább a gazdasági szolgaságból felmenti ezt a jobb sorsra érdemes nemzetet. Ezzel fogadom el a törvényjavaslatot (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nyegre László jegyző: Major Ferencz! Major Ferencz: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt a törvényjavaslat érdeméhez hozzászólanék, legyen szabad reflektálnom Mezei Mór t. képviselőtársamnak tegnapi beszédére. Személyemmel foglalkozván ugyanis, azt mondotta, hogy nálam nem is keres liberalizmust. Én is biztosítom a t. képviselő urat, hogy az általa képviselt liberalizmusból sem én, sem az ország nem kér. A mikor Mezei Mór t. képviselőtársam itt a legnagyobb érzékenységgel szót emel a vigéczek érdekében, nem gondolta meg, hogy ezáltal azon ezer és százezer magyar állampolgárral, a kik épen a vigéczek jogtalan, sőt vakmerő tevóken)

Tsége által évenként megkárosíttatnak és tönkre jutnak, nem törődik, a kik pedig igenis elsősorban érdemesek arra, hogy a, törvényhozás védelmében részesüljenek. Azon fellépés után, a melyet tegnapi beszédében Mezei Mór képviselő úr itt a ház előtt elfoglalt, okvetlen visszapillantást kell vetnem azon felfogásra, a midőn a ház liberális többsége az ipartörvényt, az 1872 : VIII. törvényczikket megalkotta. A képviselő úr ugyanis büszkén említette, hogy egyedül ő áll itt védelmezőjeként aA akkori irányzatnak és felfogásnak. Azt hiszem, nem egészen egyedül áll a képviselő úr. Maga a törvényjavaslat élő bizonysága annak, mint a miniszter úr az ő szókfoglaló beszédében jelezte is, s a mint hogy így is kell lenni, hogy véget kell vetni annak, hogy a közgazdasági szempontoknak politikai jelszavakat helyezzünk eléje. Épen azért, minthogy közgazdasági szempontok elbírálásánál sem liberális, sem reakczionárius irányzat döntő befolyással nem lehet, csakis