Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-594

591. országos ülés 1900. október 13-án, szombaton. 87 keletkezett volna, ez ellen tiltakozom és engem semmiféle liberális lipótvárosi elmélet nem fog kizökkenteni abból, hogy ezentúl is támogassak üdvös vasúti hálózatokat, de egyúttal igyekezem elérni azt, hogy azoknak az embereknek pusz­tításaitól, a kik ily eredményeket érnek el, az országot megmentsem. (Élénk helyeslés a hal és szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, a képviselő úr előáll azzal, hogy hogy lehet ezt a törvényt meg­szavazni, mikor ő az ő iskolai elmélete szerint a kétoldalú szerződésekről azt tanulta, hogy azok egyoldalúlag nem szüntethetők meg ós ennek folytán a t. képviselő úr sértőnek tartja e törvényjavaslat magánjogi szankczióját, de hozzáteszi, hogy a büntetőjogit meg pláne sértő­nek tartja. Nézzünk a szemébe ennek a külön speeziális liberalizmusnak, A képviselő úr, — Mezei Móricz t. barátomat értem - eminenter kereskedelmi jogász ós ha az ember vele ezen a területen találkozik azzal, hogy vagy félre­érti, vagy szándékosan meg nem érti a törvényt, akkor lehetetlen csodálkozásának kifejezést nem adni. Miként áll a dolog? Mikor a megrende­lések gyűjtésénél a megrendelést átveszi a vi­gécz, nem keletkezik ám kétoldalú ügylet. A kereskedelmi törvény 46. §-a felvilágosítja t. barátomat arról, hogy a kereskedősegód főnöke nevében ügyletkötésre nincs feljogosítva. Ott a dolog ezen stádiumában csak ajánlat kelet­kezik, a mely a kereskedelmi törvény szerint csak az ajánlattevőt kötelezi. A megrendelés maga ezen stádiumában nem kétoldalú jog­ügylet, csak egyoldalú ajánlat, melj 7 ügyletté akkor válik, ha az ajánlat elfogadtatott és ha az elfogadott ajánlat teljesíttetett. A kereske­delmi törvény 314. és következő §-aiból pedig megtudja a képviselő úr azt, hogy vannak meg­rendelések, a melyek, ha az azonnali teljesítés feltétele mellett keletkeznek, vissza sem von­hatók. Azért kellett tehát a törvénybe bevenni, hogy maga az üg}det hatálytalan lesz az ajánlat­tevővel szemben, mert ilyen esetben az aján­latot vissza sem vonhatná és magát az ügyletet kellene érvénytelennek deklarálni. De mit félti Mezei Mór képviselő úr a kereskedőt ezen szankcziótól ? Hiszen a, keres­kedőnek sokkal erősebb fegyver áll a kezében. Neki nem kell határtalanná tenni az ügyletet, neki módjában áll azt eg} 7 szerűen meg nem csinálni, jogában áll a megrendelést el nem fogadni, visszautasítani. Micsoda sérelem kelet­kezik a kereskedőre nézve abból, ha ezen tilos úton gyűjtött megrendelést érvénytelennek nyilvánítja ? Abszolúte semmi! Panaszkodott a képviselő úr, hogy mit ér ez a törvény, mikor csak a szegény vigóczeket éri utói, a kereskedők pedig otthon pipázva, a páholyból nézik, hogy mi történt azzal a szegény vigéczczel? Azt vártam, hogy kon­zequenczia gyanánt a t. képviselő úr propo­nálni fog egy módosítást, a mely a kereskedőt magát is büntetni rendeli. Ámde abból, a mit ő elmondott, azt a konzecpiencziát vonja le, hogy miután a kereskedőt nem rendeli büntetni a törvény, tehát azt se engedje büntetni, a ki elköveti a visszaélést. A kereskedőt nem éri utói a büntető szankczió, mert százszor fogja mondani azt a kifogást, hogy nem adott megbízást, hogy csábították a megrendelésre: de nem is volna igazságos őt büntetni. De hiszen ő maga panaszkodik, hogy a kereskedőt is utólóri a cziviljogi szankczió, az ügylet érvénytelenítése. Nem vette-e észre, hogy a kereskedővel szemben is büntetés, ha az ügylet érvénytelen és a kereskedő azzal a, rizikóval teljesíti ezt a csábítás folytán szerzett meg­rendelést, hogy a bíróság az abból származott követelést nem fogja megítélni. Még egyet, t. képviselőház. Rendkívül érdekes volt, a mint a t. képAÚselőtársam krokodiluskönyeket htdlatott a felett, hogy micsoda borzasztó törvényhozás az, a mely a szegény munkást sújtja, és pedig közigazgatási hatóság útján. Szinte élvezet volt hallani, hogy Mezei Mór t. képviselő úr mennyire nem sze­reti az olyan kereskedelmi minisztert, a ki becsukathatja azt az utazót, ós micsoda ret­tentő nagy kifogása van azon elv ellen, hogy akkor, a mikor az 1809 : IV. törvónyczikk által külön lett választva az igazságszolgáltatás a közigazgatástól, most közigazgatási hatóságok büntetéseket is szabjanak. T. képviselőház! Ha ez a dolog ma először állana a képviselőház előtt, és ezt az elvet hallanám ő tőle applikálni, úgy Visontai Soma barátommal együtt, a ki tegnap elragadtatta magát és tapsolt Mezei Mórnak, én is tapsolnék neki. Mert e felfogásban én is feltétlenül osz­tozom. De van-e jogosultsága Mezei Mór t. képviselő rírnak ezzel a kifogással épen ezzel a törvényjavaslattal szemben előállani, annak a Mezei Mórnak, a ki egy 7 légió törvényt sza­vazott már meg, mióta képviselő, a hol min­denhol közigazgatási hatóság a szabadság­vesztésbüntetését állapíthatja meg. így például a t. képviselő urat semmi sem gátolta abban, hogy nagy lelkesedéssel szavazza meg az 1898 : II. törvényczikkct, a mely a gazdát, ha nem fizeti ki kellő időben a munkást vagy cselédjét, még be is csukathatja,, a hol a munkásokat, hogyha a sztrájk alkalmával gyűjtenek, sza­badságvesztésre ítéli a törvény. Pedig ezt is közigazgatási hatóságok szabják meg. Ha ez a nagy fílantroposkodás és igazságszolgáltatási elv oly rettentő felháborodásra birja a képviselő

Next

/
Oldalképek
Tartalom