Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-594

591. országos ülés 1900. megvan az a joga minden idegen nemzettel szemben, hogy saját törvényeinek, különösen tiltó törvényeinek végrehajtásáról ós fentar­tásáról kellőleg gondoskodjék. Már most, t. ház, ez a törvény, a mely előttünk fekszik, nemcsak tiltó törvény, hanem büntetési szankczióval ellátott törvény is, egy hónapi szabadságvesztósi büntetéssel jár. Ho­gyan lehetne igazságosnak tartani azt, a mit Mezei Mór t. képviselőtársam liberalizmusa jónak lát, hogyan lehetne azt elfogadni elv gyanánt, hogy a mit a magyar biró nemcsak meg nem Ítélhet, de a mi miatt az illető a közigazgatási hatóságok által egy hónapi el­zárásra is el Ítélhető, ugyanazon ügyletből kifolyólag Bécsben vagy Badenben, vagy bá,r­hol a külföldön keletkezik egy ítélet, azt a magyar biró tartozik végrehajtani? Hiszen akkor ez annyit jelentene, hogy a magyar igazságszolgáltatás, de sőt a magyar kormány­zat az osztrák, vagy más külföldi bíróságok kezére tartozik játszani, úgy, hogy azon szánk ­czió, a mely ezen törvényjavaslatban fel van véve, hogy a, képviselőház elé az igazságügy­miniszter úr javaslatot fog terjeszteni, nemcsak feltétele, de oly kardinális feltétele ezen törvény­javaslatnak, a mely nélkül nem ajánlanám senkinek, hogy magszavazza. Mert akkor igaza lenne Mezei Mór képviselő úrnak, a ki jól megérti, hogy itt behajthatatlan pénzbírságok­kal állunk szemben és még a vigóez is nevetne Ausztriában, hogy ••> büntethetnek engem Ma­gyarországon .pénzbüntetéssel, mikor nincsen miből fizetni«, aztán holnap megint megcsinálja azt a seftet és nem törődik vele, ha 50—100 forinttal újra megbüntetik. Ennek a törvényjavaslatnak a fonalán, t. igazságügyminiszter úr, fontolja meg általá­ban véve, hogy a külföldi Ítéletekkel szemben a delibacziónális eljárás helyes és alkalma­zandó. Ez képezi gerinczét annak, hogy ez a törvén}' valamalyes szankczióval ellátva legyen. És ón bizom abban, hogy a t. minisz­ter úr ezt a kérdést kellőleg fogja megoldani ós csakis ebben a reményben fogadom el ezt a törvényjavaslatot, mert megvallom és ere­detileg is az volt az álláspontom, hogy ezzel a törvónynyel egyidejűleg kellett volna a végre­hajtási törvény megfelelő novelláris módosí­tását előterjeszteni, mert attól félek, hogyha ez a törvény életbe lép, a nélkül, hogy a végrehajtási törvény módosítása meglenne, a legelső esetben, a mikor a végrehajtás jön és nem egy, hanem száz esetben, a magyar bíróságok kénytelenek lesznek végrehajtani mindnyájunk fájdalmára és törvényeink ki­grínyolása gyanánt azokat az ítéleteket, a melyeket magyar biró sohasem hozhatott volna október 13-án, szombaton. gg meg. Ettől az állapottól pedig minden nem­zetet meg kell óvni, a mely valami súlyt fektet jogállami létére. Már most, t. képviselőház, a törvény­javaslat nem fog az életben valami rendkívüli nagy eredményeket elérni még egy más okból sem. Fájdalommal tapasztaljuk ugyanis, hogy a mi legjobb törvényeink a végrehajtás stá­diumában homokba futnak el és nem találjuk meg a forumokat, a melyek azokat korrekté végrehajtanák. Én erre nézve csak egy pél­dát hozok fel, a melyet mindannyiszor figyel­mükbe ajánlok a t. képviselő uraknak, vala­hányszor csak reá alkalom kínálkozik. A mi kihágási törvényünk igen életrevaló, humánus elvet mondott ki, midőn úgy ren­delkezett, hogy nemcsak -a részegséget tiltja, de bünteti azt a korcsmárost is, a ki részeg embernek, annak részegségét tudva, italt ad, ismétlés esetén pedig elrendeli, hogy üzletét is elveszítse. Kérdem, t. ház, igaz-e, hogy Magyarországon nagyon sok ember van, a kinek a korcsmáros részegségét tudva, hitelbe ad bort ? A ki azt nem hinné el, menjen egy vasárnapon végig az országixt mentén fekvő községeken, avagy nézze meg magát Budapest fővárost: hány részeg munkás tartja a kezé­ben a hitelbe vett pálinkás üveget! És ha én azt állítom, hogy ezen a téren nem egy, hanem százezer meg százezer kihágás követtetik el évenként Magyarországon, akkor nem nagyítok. Ezzel szemben tisztelettel kérdem és kérem a t. belügyminiszter urat, czáfoljon meg engem és mutasson egy ítéletet, a melyet 1875 óta ilyen kihágás miatt hoztak. Hogyan van az tehát, hogy olyan kihágás tekintetében, a mely naponként, de különösen vasár- és ünnepnapon­ként hatványozott mértékben kö vettetik el, szemet hunynak a közigazgatási hatóságok ? Az a csendőr, ha egyikünk-másikunknak a pitar­ajtajában, vagy a szénapadlásánál nincsen ott a létra, ezt menten észre veszi és az illető birtokost meg is büntetik érte ; de ez a csendőr sohasem veszi észre, pedig ott jár, ha a korcs­máros kihágást követ el, azzal, hogy részeg­embernek ad italt. Hogy van az. hogy a fő­szolgabíró, a ki naponként látja ezeket a dolgo­kat, nem veszi mindezt észre ? Talán nem tudja a törvényt? Ezt nem szabad róla feltételezni. Nem, hanem azért van ez így, mert ha ő ezt megteszi, megharagszik a pénzügy­igazgató úr, mert akkor a regale talán keve­sebbet jövedelmezne. így vagyunk törvényeink végrehajtásával. Félek, így leszünk ezzel a törvénynyel is, hogy irott malaszt lesz, mert a mint az első osztrák vigéczet fülön fogják, majd meglátják a t. képviselő urak, akár ez a kormány lesz akkor, akár más, lesz olyan n*

Next

/
Oldalképek
Tartalom