Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-594

84 594. oräiságos ülés 1900. október 13-án, szombaton. hajrá és olyan bajsza, (Egy hang: Bécshői!) — nem is Budapestről, hanem Bécsből — a mely bizonyára lesz annyi hatással, mint volt az osztrák kormánynak közbelépése akkor, a, mikor a vándoriparról szóló törvényjavaslattal a- t. kormány megretirált, a miről különben még külön fogok nyilatkozni. Lesznek itt majd hatalmas nagy pártfogók, lesz egy kis Hochdruck is. Nem is kell sok; elég részben a közigazgatási tisztviselőknek indoiencziája. (Ellenmondások a szélső baloldalon.) — nem mindenkiről beszélek, hanem vannak indolensek is — de részben ós főleg nem az indoiencziája annak a tisztviselőnek, hanem a,z a körülmény, hogy abból a közigazgatási tisztviselőből valóságos omnibuszt csinál a, törvényhozás, úgy, hogy lehetetlen, hogy az az ember minden kötelességének eleget tegyen. Csak a tizedrészét tudná megtenni annak, a mit a törvény szerint meg kell tennie! így nem csoda,, hogy örül az a, közigazgatási tisztviselő, ha nem kell beleavatkoznia, mert nem győzi a munkát. Én tehát ezen okból is ezen törvénynek, mert nem lesz végrehajtva, — emlékezzünk rá vissza, — úgy a mint azt intendáljuk, semmi esetre sem nem jósolok sok sikert. Azonban, hogy ennek a- törvénynek valami imgy eredményei nem lehetnek, annak legutolsó s nézetein szerint legfontosabb oka, az, hogy a házalási ipar által ez a, törvényjavaslat teljesen kijátszható. S itt térek azután rá arra a, famózus vándoripari törvényjavaslatra, is. Mit gondol a t. ház, miért látta szükségesnek már 1893-ban Lukács Béla, az akkori kereskedelemügyi miniszter benyújtani ezt a törvényjavaslatot? miért látta, szükségesnek azt, hogy a, húzalási iparral a, törvényhozás már akkor foglalkozzék? Azért, mert, azon a területen, melyet vigéczterülétnek ismerünk, ínég századrésze sincs annak a visszaélésnek, mint a, mely a, házalás körűi van. Kezembe van t. ház a, házalókereskedésről szóló szabályzat. Miután ugyanis az 1893-ban benyújtott törvényjavaslat törvényerőre nem emelkedett, különben valószínűnek tartom, hogy a t. kormány ezt a törvényjavaslatot most már fenn nem tartja,, sőt az én meggyőződésem szerint fenn sem tarthatja; majd kimutatom, hogy miért, de sürgősen szükséges, hogy más törvényjavaslat nyújtassék be, addig, míg az új törvény meg nem alkottatik, ez a régi házalási szabályzat és szabályrendelet bír érvénynyel. Nem akarok hosszadalmas lenni, csak néhány tótelére utalok rá ennek a, most életben lévő) szabályzatnak, a, mely egy az 1852-iki nyílt parancs alapján áll fenn. Ez az 1852-iki nyilt parancs az 1878: XX. törvényczikk XV. ezikkelye alapján a mi hatóságaink által törvényerejű gyanánt alkalmaztatik. E házalási szabályrendelet definicziója szerint házalókereskedés alatt az árúkkal helységről-helysógre és házról-házra járva, meghatározott eladási hely nélkül űzött kereskedés értetik Hogy házalási engedélyt kik kaphatnak, azt nem sorolja fel; a különbség csak az, hogy az illetőnek harmincz esztendősnek kell lennie. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter : Harminczhárom! Polónyi Géza: Akkor rosszul nyomatta ki a miniszter úr a rendeletet, mert ebben harmincz esztendős kor van, és ez alól a t. miniszter úr kivételeket engedélyezhet bizonyos esetekben. De különben is, az osztrák rendeletben is harmincz esztendő van és nem harminczhárom, de a harminczhárom esztendő nem is idus; mindössze annyit jelenthet, hogy Krisztus urunk halt meg harminczhárom éves korában, (Derültség.) egyébként pedig a, harminczhárom esztendőt sehol sem szokták idus gyanánt akczeptálni, hanem húsz-huszonnégy harmincz, vagy negyven esztendőt stb. De e kérdés felett ne immoráljunk; a t. miniszter úr tévedésben van. A dolog lényege az, az a különbség áll fenn, hogy ez a házalási iparengedély nemcsak férfiaknak, hanem nőknek is adatik. Meg kell tudnuk még, hogy a házalási ipart tulaj donképen csak gyalog, háton hordott portékákkal lehetne űzni, azonban ez alól is borzasztó bőségesen van kivitel, sőt az a szabályrendelet, t. ház, a, mely csak a háton hordott portékáknak árulását engedi meg, ott, a, hol a, tarifát is megállapítja, már a ló után is követel díjat. (Derültség a szélső baloldalon.) A dolog lényegéhez tartozik, t. ház, megtudni, hogy az ilyen házaló mennyi adót fizet. Az 1875: XXIX. törvényczikk 8. §-a értelmében a házaló kereseti adó fejében, ha üzletüket maguk folytatják, egy esztendőre három forintot, ha üzletüket segéd nélkül ós ha erre jogosítva vannak, egy lóval folytatják, hat forintot, ezenfelül minden segéd után két forintot, ós minden ló után három forintot fizetnek. Ha egy ily házaló nagyiparosnak összes adóját veszem, egy esztendőre maximum 12 forint adót fizet, de rendszerint az első skála szerint csak a három forintot fizeti. Már most, hogy a konkluzumaimat levonhassam, még csak azt akarom t. barátomnak is felemlíteni, hogy ebben a gyönyörű házalási szabályrendeletben a többi között egy gyönyörűséges közösügy is foglaltatik, a mennyiben a házalási iparengedély megadatik osztrák és magyar honosoknak -egyaránt ós pedig ezen szabályrendelet szerint nem a,z illető iparhatóság területére, hanem, — itt méltóztassék jól