Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-593

74 593. országos ülés 1900. oktöber 12-én, pénteken. iskolába jártam - régen volt — lehet, sőt iigy is kell lennie, mert úgy látom, jóformán egyedül állok nézeteimmel, mondom, úgy kell lennie, hogy azóta a régi igazságok már elavultak. De engedje meg a t. képviselőház, hogy még egy momentumra hívjam fel becses figyelmét, a mely talán modernebb zamatú lesz. Legalább ón úgy tudom, hogy a modern szocziálpolitika irányát abban keresik, hogy védelemben részesítik a kisebb exisztencziákat; a munkaadóval szemben a kizsákmányolás ellen akarja az új irányzat megvédeni a munkásokat. Már most úgy a törvényjavaslat szerkesztőjének, mint az azt tárgyaló bizottságoknak figyelmét kikerülte egy nagyon lényeges dolog. Ennek a törvénynek súlya nem fog nehezedni azokra az iparosokra és kereskedőkre, legalább legnagyobb részben nem azokra, a kik ügynököket utaztatnak, mert azt a kereskedőt és iparost, a ki otthon ül a saját irodájában és ott dolgozza fel a beérkező megrendeléseket, nem lehet büntetni; legfölebb, ha belföldi ember azzal fog számolni, hogy a megrendelések bizonyos hányada nem ér semmit és ennélfogva a többi annyival több költséggel jár; de egyebekben ő a törvény súlya alól tisztára elmenekül és nagyon egykedvűen fogja nézni azt, a mi be fog következni. Személyes szabadságukban sújtatnak talán, a, mint mondani méltóztattak, részben behajthatatlan bírságokkal lesznek elhalmozva, — kik? Azok a szegény emberek, azok a kereskedelmi alkalmazottak, a, kik életök legnagyobb részét vasúti kocsikban ós vidéki, falusi korcsmákban töltik, hogy nagy nyomorúságosan keressék meg a kenyeret felesógöknek és gyermekeiknek, a kiket csak ünnepkor láthatnak. (Felkiáltások hal felöl: Tisztességes módon!) Méltóztassanak elhinni — e felett nem lehet viczczelni ós tréfálni — ez igen keserves kenyér (Úgy van! jobbfelöl.) és az én lelkiismeretem nem engedi meg nekem, hogy elvállaljam a felelősséget azért, hogy ezer meg ezer szegény embernek ezt a súhyos helyzetét még súlyosabbá tegyük. Általánosságban sem fogadom el a törvényj avaslatot. Plósz Sándor igazságügyminiszter: T. ház! Mezei Mór t. képviselőtársam a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat elleni érvelésében egyebek közt azt a tételt is felállította, hogy ez a törvény sokkal hatályosabban lesz végrehajtható a, belföldiekkel szemben, mint a külföldiekkel szemben, és utalt ez alkalommal az ón nyilatkozatomra, a melyet szerencsém volt az igazságügyi bizottságban tenni abban az irányban, hogy ha gyakorlati szüksége fel fog merülni, gondoskodni fogok oly utakról ós módokról, a melyek ezen törvényt — ha törvény lesz — mindenki irányában hatáfyossá fogják tenni. Mezei Mór t. képviselőtársam kételkedik abban, hogy nekem sikerülni fog ily módokat találni, és úgy állította oda a dolgot, mintha én a jogsegélyt a külfölddel szemben egyáltalában meg akarnám tagadni. Csupán ezt találja ő olyan módnak, a melylyel meglehetne gátolni ezt az egyenlőtlenséget. T. ház! Semmisem áll tőlem távolabb, minthogy ebből az inczidensből a külfölddel szemben a végrehajtási viszonosságot és a jogsegélyt egyáltalában meg akarnám ta,gadni és hogy olyan módokról gondolkoznám, a melyek ezen megtagadást eredményezik. De a megtagadás és a feltótlen teljesítés között van egy középút. A modern törvényhozások gondoskodnak arról, hogy a belföldi törvények czéljai feltétlenül érvényesüljenek (Úgy van! jobbfelöl.) és nevezetesen érvényesüljenek a külföldi bírósággal szemben is, hogy a formális jogsegély ezen materiális czéloknak az elérését ne tegye lehetetlenné. (Úgy van! jobbfelöl.) Például az új német perrendtartás, illetőleg a most ahhoz alkotott novella egyenesen kimondja, hogy a külföldi bíróság ítéletének jogereje el nem ismertetik, ha az ítélet valamely német törvény czéljával ellenkezik ; és hasonló intézkedést tartalmaz az osztrák végrehajtási törvény is. így tehát van mód arra, hogy a mi törvényünk czólja mindenkivel szemben, tehát külföldi bíróságokkal szemben is fentartassék. Egy további mód is van, tudniillik az, hogy a külföldi bíróságoknak való alávetés korlátoltassék. Mezei t. képviselőtársam azt bajnak találná, ha a külföldi a magyar honost nem vonhatná feltétlenül bírósága elé; ezt a hitelviszonyokkal, a forgalmi viszonyokkal össze nem egyeztethetőnek találja. Az én nézetem szerint eg}*általában nincsen okunk arra, hogy a külföldi illetékességet különös előnyben részesítsük. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az illetékesség korlátolása volna aztán a másik mód, a melylyel érdekeinket szintén biztosíthatjuk. A mit Mezei Mór t. képviselőtársam felhozott, hogy nem lesz hatályos még ez az eszköz sem, — hogy tudniillik olyan esetekben, midőn az ítélet a magyar hazai törvény czéljával ellenkezik, megtagadjuk végrehajtását — mert hiszen külföldön is lehet az illetőnek vagyona, és előfordulhat, hogy utazik és külföldön szállodában fogják meglepni a végrehajtással : azt hiszem, annak ő maga sem fog olyan nagy jelentőséget tulajdonítani, mert hiszen ezek egészen kivételes esetek. Nem azokról van itt szó, kiknek külföldön vagyonuk, van,