Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.
Ülésnapok - 1896-593
70 593, országos ülés 1900. október 12-én, pénteken. Ennélfogva az ipar pártolását, a magyar iparnak emelését én ettől a törvényjavaslattól nem várom. Azt igenis megengedem, hogy ez a törvényjavaslat a hazai ipar fejlődésének igen nagy szolgálatot tehetne, ha abban az állana, hogy tilos rendeléseket gyűjteni minden külföldi iparczikkre. de meg van engedve ez a belföldi iparczikkekre nézve. Ha ez volna ebben a törvényjavaslatban, akkor iparpártolás szempontjából igenis nagyon szívesen, lelkesedéssel fogadnám. De ahban az egyben igazat adok Barabás Béla t. képviselő úrnak, hogy ily irányú törvényjavaslatot mai viszonyaink mellett a külföld irányában fennálló kötelezettségeinkkel szemben előterjeszteni nem lehet. (Mozgás a szélső baloldalon.) Annyi bizonyos, hogy ezen törvényjavaslatban ez nincs benne, és ennélfogva, nem azt várom tőle, hogy a magyar ipar érdekeit elő fogja mozdítani, de az ellenkezőt, azt várom, tőle, hogy a magyar ipart még súlyosabb helyzetbe hozza, mint a, milyenben már most is van. A versenyt a külföldi iparral szemben ugyanis még inkább meg fogja nehezíteni annál az oknál fogva, mert ez a törvényjavaslat, ha törvénynyé lesz, sokkal hatályosabban lesz végrehajtva a belföldi iparossal szemben, mint a külföldi iparossal szemben, ós ennélfogva sokkal nehezebbé teszi majd a belföldi iparosra nézve a verseny folytatását. (Mozgás a szélső baloldalon.) Maga az igazságügyi bizottság is hivatkozik jelentésében arra, hogy őt is bántja az aggodalom, hogy a külföldi kereskedővel ós iparossal szemben a törvényben kiszabott büntetés ós talán még inkább a törvényben megállapított cziviljogi szankczió nem lesz érvényesíthető, nem lesz végrehajtható. De megnyugodott az igazságügyi bizottság és megnyugtatja a házat azzal, és azért, mert az igazságügyi miniszter úr a bizottságban kijelentette, (Halljuk! Halljuk!) hogy a mennyiben a gyakorlati élet ennek szükségét mutatná, törvényhozási úton oly eszközökről és módokról fog gondoskodni, melyek által e törvénynek mindenkivel szemben érvényt fog szerezni. Meghajtom a zászlót az igen tisztelt igazságügyi miniszter úr előtt, szívesen használom fel az alkalmat arra, hogy teljes elismerésemet nyilvánítsam az ő buzgósága, munkássága, és tudományossága iránt, (Éljenzés a bal- és jobboldalon.) sőt leginkább feltótlen teljes bizalmamat fejezem ki igazságügyi politikájának liberális iránya tekintetében. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ez az én meggyőződésem, de mindamellett nem tudom elképzelni, hogy az igen tisztelt igazságügyi miniszter úr ennek az Ígéretnek beváltását mikóp képzeli. Részemről a külfölddel, nyugati szomszédainkkal, közelebbi és távolabbi szomszédainkkal a kölcsönös jogsegély iránt fennálló megállapodásaink megbolygátasát sem nem javaslom, sem nem kívánom. Nem javaslom és nem kívánom azért, mert először is a kiviteli kereskedésünkből keletkező követeléseink érvényesítése sokkal nehezebb lesz, ha a kölcsönös jogsegély megszűnik. De mi ennél sokkal fontosabb, beviteli kereskedésünk körében és finánczműveletekből kifolyólag a külföldtől igénybe vett hitel lesz megrendítve, lesz kisebbítve, lesz veszélyeztetve, hogyha a külföldi bíróságok ítéleteiből a jogsegélyt megtagadjuk, mert hiába, külföldi hitelező úgy okoskodik, hogy szivesebben hitelez, ha meg van az a megnjmgvása, hogy követelését azon bíró előtt fogja érvényesíteni, a, kinek irányában ő bizalommal viseltetik. Már pedig ezek az érdekek gazdasági életünknek úgyszólván oszlopos érdekei, sokkal nagyobbak, semhogy azokat megbolygatni, koczkáztatni, bárminemű veszélynek, vagy a veszély árnyékának is csak kitenni szabad volna azon kisebb és ezekhez képest valójában nagyon alárendelt érdekek kedvóért, melyek e törvényiben védelemre találnak. De felteszem, hogy az igazságügyi miniszter úrnak sikerűi találni egy panaczeát, a melynél fogva azon ítéletet, a mely külföldön valakit e törvény ellenére fizetésre marasztal, nem kell végrehajtani. Egyre nem gondolt az igen tisztelt igazságügyminiszter úr. Annál a sűrű érintkezésnél fogva, mely Magyarország és a nyugati szomszéd országok közt fenforog, igen sokan vannak Magyarországon, a kiknek van külföldön lefoglalható vagyona, követelése. Miként akarja megakadályozni az igen tisztelt miniszter úr, hogy ott ne hajtsák be azt a követelést? De tegyük fel, hogy azt fogják mondani, hogy nem sok embernek van ott vagyona és követelése. Ámde igen sokan vannak, a kik hébekorba ellátogatnak, elutaznak Ausztria fővárosába vagy annak egyéb tartományaiba. Én azt hiszem, hogy az igazságügyi miniszter úr nem lesz képes egyikünket sem megvédeni attól, hogy a bécsi szállodában reggeli álmunkból ne verjen fel a végrehajtó azzal a nem kellemes megszólítással: adós fizess! (Derültség.) A magyar ipar érdekeinek előmozdítását nem látom a törvényben, hanem látok benne más olyan tényezőt, a mely eddig a magyar törvényhozásban nem érvényesült. A közgazdasági bizottság előadója is őszintén bevallotta. hogy az a törvény keresi a. helyi iparnak védelmét a városi központokkal szemben. Rosenberg Gyula: A helyi kereskedelem védelmét is! Mezei Mór: A helyi ipar ós kereskedelem védelmét. Tehát azt az igyekezetet látjuk benne,
