Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-593

593. országos ülés 1900. október 12-én, pénteken. 71 hogy a helyi ipart és kereskedelmet pártfogol­juk a magyar kereskedelmi központoknak, első sorban a fővárosnak és azon városoknak rová­sára, mint például Kassa, Temesvár, a melyek­ben a kereskedők szintén megrendelések gyűj­tése utján iparkodnak forgalmukat emelni. Én egyáltalában nem érzek rokonszenvet azzal a politikai irányzattal szemben, a mely a váro­sok felvirágoztatását állami mesterséges líton akarná megakadályozni, mikor én ellenkezőleg azon a nézeten vagyok, hogy mindenképen azon kellene lennünk, hogy városainkban vesse meg lábát és fejlődjék egy vagyonos polgári osztály, mert az ón meggyőződésem szerint ez lesz a legmegbízhatóbb eleme annak a közép­osztálynak, melyet az újabbi időben igazán keresni kellett, de fájdalom ez ideig megtalálni nem lehetett. (Egy hang halfelöl: Jelszavak!) Ebben nem volt jelszó, ebben egy európa­szerte elismert igazság volt. Egyébkén én azt hiszem, hogy azt a czólt, melyet a közgazdaság bizottsági előadója tűzött ki, elérni nem lehet; és hogy nem lehet, ennek maga a miniszter az oka, ki ezt a törvényjavaslatot beterjesztette. Az ő gond­viseléséből és bizonyára az ő örömére mai nap­ság minden ember nagyon könnyen és elég szaporán éri el a városi központokat. Ezzel a megváltozott helyzettel szemben a falusi mesterember aranykorát visszavarázsolni teljes lehetetlen. Bocsánatot kérek, korrigálom maga­mat, igenis lehetséges. Pusztítsuk el összes vasutainkat ós változtassuk meg a közutainkat a régi, ősi, hagyományos sártengerré, akkor minden falusi ember fog érvényesülni. (Zaj. Ellenmondás.) A falusi mesterember aranykorát visszavarázsolni nem lehet e törvény ered­ménye, de mi lesz az eredmény a valóságban ? Az, hogy kevesbedvén a kínálat, elmaradván a vásárlásra buzdítás, nem az árú keresvén fel a vevőt, hanem megvárva, míg a vevő keresi fel az árút: kisebb lesz a fogyasztás, kisebb lesz az értékesítés, a forgalom. Ez lesz a következés az iparosra és a kereskedőre nézve. A fogyasztóra pedig a következés előrelátha­lag az lesz, hogy kisebbé válván a verseny, silányabb lesz az árú és drágább lesz ennek az ára. (Mozgás.) A mi a törvény indokát illeti, én azt nem abban találom, hogy az ipar érdekét akarja előmozdítani, hanem ez egy kissé túlhajtott vidéki partikularizmus, s ez az az új tényező, a melyre nézve bátorkodtam megjegyezni, hogy eddig nem játszott szerepet a magyar törvény­hozásban. (Mozgás jobb felől.) Van azonban egy másik indok az igazság­ügyi bizottság jelentésében s talán ennek van több súlya ? Ezen indok az, hogy különösen a vidéki közönségnek a visszaélések ellen való megvédése czóljából alkottatik ez a törvény. A visszaélés meglehetősen tág fogalom: abba sok mindent lehet belemagyarázni. Ha abban a visszaélésben csalás foglaltatik, vagy egyéb büntetendő cselekmény, akkor arra, hogy az ellen védekezzünk, nem szükséges specziális törvényt alkotni. Ha csalást követ el az az utazó ügynök vag3' egyéb büntethető cselek­ményt, erre nézve ott van a büntető törvény. Én nem vagyok barátja azoknak a specziális törvényeknek, a melyek egyes foglalkozásokra nézve állapítanak meg külön szabályokat és megbontják azt az elvet: hogy egyenlő mér­tékkel mérjük az igazságot minden állampol­gárnak. De hát nem ilyen visszaélésekről van szó. Vannak olyan visszaélések, a melyek nem esnek a büntető törvények súlya. alá. Azt mondják, az az utazó ügynök, a ki felkeresi azt a fo­gyasztót, nem beszél igazat, mindenféle hazug­sággal csábítja őt megrendelésre. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Kérem, méltóztassék csak megvárni a mon­dat végét, akkor talán másképen fognak közbe­szólni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: De hiszen helyeseljük, a mit mond!) Konczedálom: jó, az az ember hazudik. Ezzel csapja be a vevőt. Még egyéb baj is van : látogatásával is alkalmatlankodik. Barta Ödön: Okiratokat is hamisít! Mezei Mór: Hiába utasítják el, mindig ott van. Kellemetlen. Nincs is annak az embernek műveltsége, talán nincs is ideje tanulmányozni; illedelmetlenűl viselkedik és ezt mind el kell tűrni. Én ezek közül a kereskedelmi alkalma­zottak közül igen sokat személyesen ismerek. Mondhatom, igen sokat, egészen tisztességes és illemtudó embereket. (Zaj és ellenmondások a szélső baloldalon.) Kérem, ón semmiféle dispu­tácziókba nem bocsátkozom. Konczedálom, van­nak köztük olyan emberek, a kik hazudnak, al­kalmatlanok, illedelmetlenűl viselkednek. Miért ne konczedálnám ? A többi társadalmi osztás­ban vagy egyéb foglalkozású emberek közt nincsenek-e oíyan emberek, a kik hazudnak, (Derültség.) alkalmatlankodnak, a kik nem ille­delmesen viselkednek? (Zaj és élénk derültség.) Hogyha egyenlő mértékkel akarunk igazságot mérni és be akarunk zárni egy hónapra minden embert, a ki hazudik, (Derültség jobbról.) illet­lenül viselkedik, akkor jön látogatni, a mikor alkalmatlan, hova jutnánk akkor?! (Élénk de­rültség.) Én még emlékezem arra az időre, mert hiszen már régibb ember vagyok, bocsássák meg a t. képviselő urak, (Derültség és felhiál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom