Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-593

593. országos ülés 1900. október 12-én, pénteken. 71 hogy a helyi ipart és kereskedelmet pártfogoljuk a magyar kereskedelmi központoknak, első sorban a fővárosnak és azon városoknak rovására, mint például Kassa, Temesvár, a melyekben a kereskedők szintén megrendelések gyűjtése utján iparkodnak forgalmukat emelni. Én egyáltalában nem érzek rokonszenvet azzal a politikai irányzattal szemben, a mely a városok felvirágoztatását állami mesterséges líton akarná megakadályozni, mikor én ellenkezőleg azon a nézeten vagyok, hogy mindenképen azon kellene lennünk, hogy városainkban vesse meg lábát és fejlődjék egy vagyonos polgári osztály, mert az ón meggyőződésem szerint ez lesz a legmegbízhatóbb eleme annak a középosztálynak, melyet az újabbi időben igazán keresni kellett, de fájdalom ez ideig megtalálni nem lehetett. (Egy hang halfelöl: Jelszavak!) Ebben nem volt jelszó, ebben egy európaszerte elismert igazság volt. Egyébkén én azt hiszem, hogy azt a czólt, melyet a közgazdaság bizottsági előadója tűzött ki, elérni nem lehet; és hogy nem lehet, ennek maga a miniszter az oka, ki ezt a törvényjavaslatot beterjesztette. Az ő gondviseléséből és bizonyára az ő örömére mai napság minden ember nagyon könnyen és elég szaporán éri el a városi központokat. Ezzel a megváltozott helyzettel szemben a falusi mesterember aranykorát visszavarázsolni teljes lehetetlen. Bocsánatot kérek, korrigálom magamat, igenis lehetséges. Pusztítsuk el összes vasutainkat ós változtassuk meg a közutainkat a régi, ősi, hagyományos sártengerré, akkor minden falusi ember fog érvényesülni. (Zaj. Ellenmondás.) A falusi mesterember aranykorát visszavarázsolni nem lehet e törvény eredménye, de mi lesz az eredmény a valóságban ? Az, hogy kevesbedvén a kínálat, elmaradván a vásárlásra buzdítás, nem az árú keresvén fel a vevőt, hanem megvárva, míg a vevő keresi fel az árút: kisebb lesz a fogyasztás, kisebb lesz az értékesítés, a forgalom. Ez lesz a következés az iparosra és a kereskedőre nézve. A fogyasztóra pedig a következés előreláthalag az lesz, hogy kisebbé válván a verseny, silányabb lesz az árú és drágább lesz ennek az ára. (Mozgás.) A mi a törvény indokát illeti, én azt nem abban találom, hogy az ipar érdekét akarja előmozdítani, hanem ez egy kissé túlhajtott vidéki partikularizmus, s ez az az új tényező, a melyre nézve bátorkodtam megjegyezni, hogy eddig nem játszott szerepet a magyar törvényhozásban. (Mozgás jobb felől.) Van azonban egy másik indok az igazságügyi bizottság jelentésében s talán ennek van több súlya ? Ezen indok az, hogy különösen a vidéki közönségnek a visszaélések ellen való megvédése czóljából alkottatik ez a törvény. A visszaélés meglehetősen tág fogalom: abba sok mindent lehet belemagyarázni. Ha abban a visszaélésben csalás foglaltatik, vagy egyéb büntetendő cselekmény, akkor arra, hogy az ellen védekezzünk, nem szükséges specziális törvényt alkotni. Ha csalást követ el az az utazó ügynök vag3' egyéb büntethető cselekményt, erre nézve ott van a büntető törvény. Én nem vagyok barátja azoknak a specziális törvényeknek, a melyek egyes foglalkozásokra nézve állapítanak meg külön szabályokat és megbontják azt az elvet: hogy egyenlő mértékkel mérjük az igazságot minden állampolgárnak. De hát nem ilyen visszaélésekről van szó. Vannak olyan visszaélések, a melyek nem esnek a büntető törvények súlya. alá. Azt mondják, az az utazó ügynök, a ki felkeresi azt a fogyasztót, nem beszél igazat, mindenféle hazugsággal csábítja őt megrendelésre. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Kérem, méltóztassék csak megvárni a mondat végét, akkor talán másképen fognak közbeszólni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: De hiszen helyeseljük, a mit mond!) Konczedálom: jó, az az ember hazudik. Ezzel csapja be a vevőt. Még egyéb baj is van : látogatásával is alkalmatlankodik. Barta Ödön: Okiratokat is hamisít! Mezei Mór: Hiába utasítják el, mindig ott van. Kellemetlen. Nincs is annak az embernek műveltsége, talán nincs is ideje tanulmányozni; illedelmetlenűl viselkedik és ezt mind el kell tűrni. Én ezek közül a kereskedelmi alkalmazottak közül igen sokat személyesen ismerek. Mondhatom, igen sokat, egészen tisztességes és illemtudó embereket. (Zaj és ellenmondások a szélső baloldalon.) Kérem, ón semmiféle disputácziókba nem bocsátkozom. Konczedálom, vannak köztük olyan emberek, a kik hazudnak, alkalmatlanok, illedelmetlenűl viselkednek. Miért ne konczedálnám ? A többi társadalmi osztásban vagy egyéb foglalkozású emberek közt nincsenek-e oíyan emberek, a kik hazudnak, (Derültség.) alkalmatlankodnak, a kik nem illedelmesen viselkednek? (Zaj és élénk derültség.) Hogyha egyenlő mértékkel akarunk igazságot mérni és be akarunk zárni egy hónapra minden embert, a ki hazudik, (Derültség jobbról.) illetlenül viselkedik, akkor jön látogatni, a mikor alkalmatlan, hova jutnánk akkor?! (Élénk derültség.) Én még emlékezem arra az időre, mert hiszen már régibb ember vagyok, bocsássák meg a t. képviselő urak, (Derültség és felhiál-