Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-593

68 593. országos ölés 1900. október 12-én, pénteken. tartozó belföldi gyárosok ós nagyiparosok utazóinak túlkapásai ellen, mennyivel fokozottabb mérvben kell nekünk résen állni ós mindent elkövetni, még ha ezzel egyesek érdeke némi csorbát szenvedne is, hogy a magyar iparosok és kereskedők érdekeit a külföldiek ellenében megvédelmezhessük, miként ezt tegnap a most ide nem figyelő közgazdasági bizottság előadója is igen helyesen jegyezte meg. (Derültség balfelöl.) A veszprémi kereskedők társulata még tovább ment, és körlevelet intézett az ország összes kereskedelmi társulataihoz, felhíva őket teljes erővel oda- hatni, hogy megrendelések gyűjtése semmikor, vagyis egyenes, arra irányuló előzetes írásbeli felhívás esetére se legyen megengedve, úgy, miként ez állítólag Svájczban törvény. Ily értelmű felhívással fordultak hozzám is esztergomi kereskedőtársaim ós én osztottam azon aggályokat, hogy a megrendelések gyűjtésének írásbeli meghívás esetén való megengedése számos visszaélésre és a törvény kijátszására bő alkalmat szolgáltathatna. Élelmes utazók ugyanis gyártathatnak ós postával küldethetnek maguknak levélbeli meghívásokat megrendelések átvételére s a vidéken, üzletkötés közben, igazolásra felhivatván, felmutatják a postán kapott meghívást, a melynek valódiságáról meggyőződniök kötelezve nem voltak, sőt az semmiképen sem állott módjukban, így tehát nem is büntethetők ép ügy, ha a következő tartalmú felhívásokra valódi aláírásokat szerezhetnék. Felhívom a czéget, utasítsa utazóját, hogy valahányszor városunkba jön, engemet mindannyiszor keressen fel. Ha egy városban 10—20 ily felhívást aláírat egy idegen czég, akkor látszólag ismét fel lenne, vagy fel lett volna jogosítva a vidéki város legjobb házaihoz utazóját bármikor elküldeni, s a törvény kijátszásával az ottani iparosokat ós kereskedőket megkárosítani. Nem tagadható, hogy a veszprémi kereskedők társulata kívánságának egész mórtékben való teljesítése által minden visszaélés ki lenne zárva és a kórdós gyökeresen meg lenne oldva. Ám úgy az e javaslattal foglalkozott bizottságok, valamint a t. kereskedelmi miniszter úr is, ezt a szabad kereskedelem nagymérvű megszorításának tartja, mondván, hogy ha egy vevő bármi okból nem akar menni, vagy nem mehet a másutt lakó gyáros, iparos vagy kereskedőhöz, miért ne hívhassa azokat vagy megbízottjaikat magához s miért ne hozathasson vélük mintákat is? Különben a törvényjavaslat jelen szövegezése elfogadása esetén a kívánságnak jórészt elég van téve, mert csupán a, közvetlenül az iparoshoz vagy kereskedőhöz intézett egyes megrendeléseknek megbízott által való átvétele nem esik a törvény tilalma alá, s így a megrendelések gyűjtése a vevő közönség körében, eltekintve az engedélyezendő kivételektől, tényleg nem lesz megengedve. Igen helyes intézkedést tartalmaz vaslat, midőn felhatalmazza a minisztert, hogy a tilalmi rendelkezés alól kivételt engedélyezhessen, de csakis a kereskedelmi ós iparkamarák meghallgatása után, s e kivételekről minden évben a törvényhozásnak jelentést tenni tartozik. Az igen tisztelt miniszter urnak azonban nem sok évre jut jelenteni valója, ha eleget tesz az »országos iparegyesület egyik felterjesztésében előadott javaslatnak, mely szerint: /> Mindezeknél fogva azzal a tiszteletteljes javaslattal járulunk Nagyméltóságod elé, hogy az ipartörvény 50. §-ának módosításáról szóló törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése után, a javaslat 2. §-a alapján rendeletben megállapítandó kivételek közé a ruházati — szabó, szűcs, lábbelikészítő, kalapos stb. — ós textiliparokon kívül az összes hazai iparágak készítményeit felvenni méltóztassék.« Eltekintve attól, hogy ha a ruházati és textiliparokon kívül az összes hazai iparágak készítményei kivétetni szándékoltatnának a törvénynek tiltó rendelkezése alól, akkor czélszerűbb lenne csupán e két iparágra szóló tiltó törvényt hozni, még ehhez kikötni azt is, hogy csak hazai iparágak készítményeire szabad a vidéken megrendeléseket gyűjteni, egyáltalán nem lehetséges, mert a kereskedelmi szerződés 1878 : XX. törvényczikk 14. §-a azt mondja, hogy az egyik terület iparosai és kereskedői föl vannak jogosítva, ugyanazon feltétel alatt, mint a belföldiek, megrendelésre dolgozni, megrendeléseket és aláírásokat gyűjteni és vételeket eszközölni. Az osztrák iparosok és kereskedők így is elég nyíltan adnak kifejezést a feletti felháborodásuknak, hogy e leendő törvény életbeléptetése által ismét elzáratik előttük egy széles és ugyancsak járt út, melyen a mi pénzünk tekintélyes része hozzájuk kivándorolt. Hazafias kötelességet teljesítünk tehát, midőn addig is, míg a viszonyok által kényszerítve nem leszünk iparunkat ós kereskedelmünket határvámokkal védeni, megteszünk minden lehetőt arra nézve, hogy szeretett hazánk ne maradjon továbbra is Ausztriának könnyen kizsákmányolható gyarmata. Ebbeli törekvésünket hathatósan elősegítendi az előttünk fekvő javaslat alapján meghozandó törvény. Haladjunk ez úton tovább s igyekezzünk közös erővel — gondosan ke-