Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.
Ülésnapok - 1896-593
593. országos ülés 1ÍHH). lesz-e a felsorolt bajokon s elérjük-e az óhajtott czólt? Hát ezen kérdésre, t. ház, azt felelem, hogy mindazon vidéki kereskedők és iparosok, kikkel e tárgyban értekeztem, velem együtt azt hiszik, hogy igenis a javaslatnak törvénynyé emelése és életbeléptetése által a vidéki városokban az ipar és kereskedelem újból fel fog lendülhetni, jobb termés és jobb gabonaárak mellett,de e módosítás nélkül még akkor sem, az iparosok és kereskedők új életre ébrednek, kedvet kapnak a fokozott munkássághoz, mert látni fogják, hogy azon közönség, melylyel együtt élnek, nem esik áldozatává az elsőnek jövő külföldi utazónak, hanem felkeresi rendelésével és bevásárlásaival az ő becsületes, régismert, szolid iparosát és kereskedőjét. A fővárosi nagyiparosok és nagykereskedők pedig foglalják el ismét a kereskedelmi életben azon — mondjuk magasabb — helyet, mely őket megilleti. Keressék fel úgy, mint azelőtt és igyekezzenek vevőjükül megnyerni a vidéki városok iparosait és kereskedőit, ha ezeknek kevesebb haszonnal adhatják is el árúikat, mint a magánosoknak, a nagyobb mennyiségben való eladásban, — mert ők szállítják majd azt is, a mi eddig külföldről jött be — fognak kárpótlást találni. Mikor pedig egy vidékinek olyasmire lesz szüksége, a mit otthon meg nem kap, a mit eddig utazóknál szokott rendelni, vagy a mit Budapesten jobban vél megkaphatni, akkor az illető fél fog ide utazni s bevásárol majd oly üzletekben is, melyek utazókat nem tartottak. Ekkóp a megrendelések gyűjtésének korlátozása a főváros idegen forgalmának emelésére fog szolgálni, vidéki vevőket fognak látni oly iparosok és kereskedők, kik eddig a vidékiektől pénzt csak nagy ritkán láttak, a hírlap-hirdetések és árjegyzékek szétküldésének jobb eredménye ezek nagymérvű szaporodását, ezzel pedig a fővárosi napi sajtó és a nyomdaipar fellendülését idézendik elő. Mindezen előnyök a főváros érdekében lévőnek is bizonyítják az előttünk fekvő törvényjavaslat elfogadását és törvényre emelését. A városok ós az egyesek véleményén kivül lássuk most az érdekelt testületek állásfoglalását e javaslattal szemben. A budapesti kereskedelmi és iparkamara a kereskedelmi miniszter úrnak felhívására adott válaszában »bármennyire helyesli a törvényjavaslat intenczióját, mégis tart attól, hogy a megállapított büntetések épen azokra az osztrák utazókra nem volnának alkalmazhatók, kik csak rövid ideig tartózkodnak egy helyen s megbüntethetésük előtt eltávoznak.« A kamarának ebbeli aggálya bizonyára megoktóbor 12-én, pénteken. ^7 szűnik a törvényjavaslat jelen szövegezésében foglalt azon intézkedés által, mely szerint a törvény ellen vétők elzárással büntetendők, a mi főleg azért helyes, mert a pénzbüntetés a csinált üzletek hasznából könnyen kifizethető lenne. A feliratnak következő része: »Az iparos vagy utazója, a ki a fogyasztókat fölkeresi, legnagyobb részben olyan üzleteket köt, a melyek különben létre nem jöttek volna, többnyire olyan szükségleteket elégít ki, a melyek csak akkor jönnek a fogyasztó tudatára, a mikor az utazó bemutatja mintáit* fényesen igazolja korábbi állításom helyességót, hogy az utazó olyasmik vételére is rábeszéli az általa felkeresetteket, a miknek létezéséről sem volt eddig az illetőknek tudomása. Azon passzus pedig,- mely szerint; »a közönségnek is érdeke, hogy saját otthonában, minden utánjárás nélkül kaphassa meg szükségletének tárgyait, sőt ehhez újabb időben már egészen hozzá is szokott« elodázhatlan kötelességünkké teszi az előttünk fekvő törvényjavaslatnak mielőbbi törvényre emelését, mert ha e megszokás fenmarad és erősbödik, ez lesz a kegyelemdöfés a kisiparosoknak és kereskedőknek, a kik nem fogják tudni, hogy műhelyükben és üzletükben dolgozzanak-e avagy munkáikat abbahagyva, otthonukban keressék fel vevőiket, tőlük megrendelést kérve, mert annyi jövedelemmel, hogy egy, a vevőközönsóget otthonában folyton felkereső egyént alkalmazhassanak, nem rendelkeznek. Az összes magyarországi kereskedelmi és iparkamarák közül az egyetlen budapesti kamara kérelmezte a törvényjavaslat visszavonását, ezenkívül egyes érdekeltek jártak hasonló kérelemmel a tisztelt kereskedelmi miniszter úrnál, de az illetők nem a kereskedelmi és iparkamara részéről küldettek ki, sem pedig a fővárosi kereskedők eg} r esülete által, mert ezen egyesület június 1-ón tartott rendes hónapi ülésén kijelentette, hogy az ipartörvény 50. §-ának módosítását czélzó törvényjavaslatot a választmány föltétlenül üdvösnek találja, annál is inkább, mert az egyesület annak idején az ipartörvénynek ily irányú módosítását javaslatba is hozta. Az egyesület időszerűnek tartja kijelenteni, hogy az e javaslat ellen indított mozgalmakkal semminemű kapcsolatban nincsen, de nem is lehet, minthogy az egyesület volt az, a mely már két évvel ezelőtt is hangoztatta a módosítás szükségességét. A fővárosi kereskedők egyesületét csak üdvözölni lehet n}dlt fellépéséért. íme ők belátják, miszerint ha Európa több államában a kisiparos és kereskedők érdekeit szükségesnek látták megvédeni az állam kötelékébe 9*
