Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-593

66 593. országos ülés 1900. október 12-én, pénteken. ton állíttatnak ki iparengedélyek és nyílnak meg új üzletek a vidéken is. Am a legtöbbnek élete alig hosszabb a tiszavirágénál, s nékem úgy tűnik fel, hogy ezidőszerint az iparukkal és üzletükkel felhagyni kényszerülők száma megközelíti a kezdőket. Azt kérdezem, t. ház. hogy eltekintve azon néhány várostól, melyek szintén nem önerejükből, hanem hathatós támogatással emelkedtek, kapván igazságszolgáltatási ós - mások által föntartott — kulturális intézményeket, vasúti műhelyeket, gyárakat s góczpontjáA^á tétettek több vasúti vonalnak stb., hol vannak szép hazánkban az iparilag ós kereskedelmileg virágzó, vagyonosodé városok, mint vannak a művelt nyugaton mindenütt elég sűrűn? Nem is oly régen a vidéki városokban meg volt minden iparosnak egyéb ingatlanai, földecskéi, szőlői mellett a műhelyét is magában foglaló saját háza, a kereskedő már nagyobb házat építtetett magának. Volt e mellett még egy főelönyük, s ez az volt, hogy szorgalmasan dolgozva ós takarékosan élve, az iparral vagy kereskedelemmel foglalkozó polgár nyugodt volt a tekintetben, ha nem gazdagszik is meg, de annyit szerez, hogy öreg napjaira lesz miből élnie és családjáról is a viszonyokhoz mérten gondoskodhatott. Ma, ez ritka helyen van meg. A vidéki iparos és kereskedők közül azok, kik a régi jobb időkben nem szereztek némi vagyont, folytonosan anyagi gondokkal küzdve, csak máról holnapra élnek. Ám lehetnek kivételek is. Ugyanis gróf Zichy Jenő t. képviselőtársunk az iparegylet legutóbbi közgyűlésén tartott elnöki megnyitó beszédében azt panaszolja fel, hogy nálunk még a meggazdagodott iparos is földet, birtokot vásárol, tehát elfordul az ipartól. Fájdalom, t. képviselőtársunkat megnyugtathatom arra nézve, hogy a legtöbb vidéki iparos nem azért fordul el az ipartól, hogy földeket vásároljon, mert fehér holló számba mennek azok, kik meggazdagodnak. Ha ez gyakori eset lenne, meghallom, nem tartanám bajnak, mert nem tartom annak, hogy a már meggazdagodott iparos birtokot vásárolva, helyet adna és módot njmjtana egy másiknak, esetleg egy kezdőnek a vagyon és végül a birtok szerzésére. A kereskedők és iparosok közül sokan igenis akarva nem akarva, ott hagyják pályájukat s igyekszenek bármily csekély fizetéses állá,st elnyerni, mert üzletük rosszul megy, s nem bírják elviselni a folyton szaporodó közterheket, melyek közül sok helyen az állami adót megközelítő, vagy azt meghaladó községi adóhoz az utazójuk közvetítésével ugyanott jő üzleteket csináló nagykereskedő egy fillérei sem járul. Az iparos és keresdői osztálynál pár év óta az üzleti pangás okozta lehangoltság fokozódott az által, hogy míg a törvényhozás dicsérendő buzgalommal gondoskodott a tisztviselők, katonatisztek és tanítók anyagi helyzetének javításáról, törvénybe iktatta és iktatja a gazdatisztek, gyári és mezőgazdasági munkások, cselédek, sőt az iparostanonczok jogait és kötelességeit, addig a vidéki kereskedők és iparosok panaszainak orvoslása folyton elodázódott és még mindig elodázódik. Pedig az iparral és kereskedelemmel foglalkozók száma nem csekély. Az 1890. évi népszámlálás adatai szerint volt s bizonyára ma még nagyobb számban vannak Magyarországban, tehát a fővárost is beleértve: tulajdonképeni ipari keresők, vagyis önállók — a vándoripart, házi ós népipart űzők nélkül — 654.107, ezen utóbbiakat, és az eltartottakat, segédszemélyzetet beleértve 1,974.653; tulajdonkópenikereskedelmikeresők, vagyis önállók, — a házalók, ügynökök és alkuszok kivételével — 142.793., ezen utóbbiakat ós a segédszemélyzetet beleértve 422.322. És ezen tekintélyes számú polgárság, melynek egyik főórdeme az, hogy teljesen megmagyarosodott és hazafisága régi időktől fogva kifogástalan, nem kór egyebet, mint érdekeinek megvédését és oltalmat, főleg külföldi és néhány belföldi konkurrense ós a tisztességtelen verseny ellen. Csakis ez esetben lesz képes továbbra is eleget tenni adófizetési kötelezettségének, mert noha tagadhatlan, hogy a földbirtok-adóval túl van terhelve, nem kevésbé igaz az is, hogy a kisiparos és kereskedő adófizető-képessége is a a végső határig igénybe van véve s sürgőssé vált már a Hl-ad osztályú keresetadónak reformálása, annak igazságos elosztása, a mi a kisemberek adóterhének megkönnyítésével kell, hogy járjon. Hogy mily fontos a kisipar védelme, abból is kitűnik, hogy a törvényhatósági joggal felruházott városoknak Győrben tartott kongresszusa azon programúiban, melyet a közgazdasági téren miheztartás és követés czéljából alkotott, az első pontban ezt mondja: »Az országszerte pusztuló kisipar hathatós védelemben részesüljön; az osztály jelentősége ós tekintélye emeltessék, prosperálásának általános feltételei megadassanak s helyi bajai jóakaratúlag orvosoltassanak.« Lám ily fontosságot tulajdonítottak és tulajdonítanak a városok küldöttei a kisipar védelmének. Az most a kórdós, vájjon az ipartörvóny 50-ik §-ának tervezett módosításával segítve